51. fejezet

* Zayn szemszöge*

 Nem. Lehetetlen. Nem szerethet engem.

A mellkasomban erős nyomás keletkezett, ami megállásra késztetett. Hátamat egy ház falának vetettem és annak mentén csúsztam szépen lassan lefelé. Épp ahogy az életem.

Tehetetlenül engedtem, hogy könnyeim elárasszák arcomat. Undorító. Undorító vagyok. Miattam. Miattam akart öngyilkos lenni. Miattam került kórházba. Én tettem tönkre az életét. Minden fájdalmat én okoztam neki. Undorodtam, megvetettem azt az embert, aki bántotta a múltban. Azt hittem, hogy az apja, mert róla sosem beszélt. De nem. Nem az apja bántotta, hanem én. Én voltam az, aki megkeserítette az életét. Nem más, hanem én!

Egyszer. Egyik éjszaka rémálma volt. Valaki üldözte őt. Sírt akkor éjszaka. Tudtam. Akkor tudtam meg, hogy valaki bántotta a múltjában. Akkor erősebben vontam magamhoz. Mellkasomra hajtotta fejét és rövid idő belül megnyugodott. Akkor örültem, hogy elüldöztem rémálmát. És rögtön megutáltam azt, aki miatt rémálma volt. Megvetettem, amiért megsiratta. Hogy bántotta őt.

Akkor még csak nem is sejtettem, hogy én voltam az. Hogy miattam álmodott rosszat. Hogy miattam sírt és szenvedett. Undorodok magamtól.

Elvesztettem. Örökre elvesztettem Őt. Az egyetlen lányt, akit teljes szívemből szeretek. Most már soha nem fekszik mellettem. Sohasem bújik hozzám, miközben alszik. Sohasem néz rám csillogó, szerelemmel teli tekintettel. Puha ajka többet nem ér az enyémhez. Most már senki nem fogja szeretettel simogatni a fekete szívecskét, amit csípőm vonalára tetováltattam. Miatta.

Hiszen ő volt az a lány, aki miatt olyan régóta ostorozom magam. A francba is! Ő volt az, akinek a szívecske szól! Végig ő volt az! És én még csak fel sem ismertem. Pedig annyira utált az elején. Teljes szívéből gyűlölt. Most már tudom, hogy nem a hírnevem miatt. Tudom, hogy nem az arrogáns, bunkó viselkedésem miatt. Mert amíg nem láttam meg elrejtőzve egy szobába belebújva a forgatókönyvben, addig egy arrogáns bunkó voltam. Érzéketlen bábuvá váltam. Megvetettem magamat, ezért mindenki mást is, aki imádott. Utáltam a körülöttem forgó életet. Utáltam a rajongókat, mert imádtak, de nem ismertek. Utáltam őket, mert sötét lelkem ellenére szerettek.

Gyűlöltem magamat és mindenkit. Egészen addig, amíg Selena meg nem jelent az életemben. Elfogadtam magam. Elérte, hogy elhiggyem: érek valamit. Mellette a magas falam rögtön leomlott.

Az élet csúf játékot űzött velem. Az mentett meg a mélyből, aki miatt oda löktem magam.

Teljes szívemmel szeretem Őt! Minden egyes porcikáját.

De nem! Képtelenség. Lehetetlen, hogy ő is szeressen. Nem szeretheti azt, aki az öngyilkosságba kergette őt.

Igen. Jobb lesz neki nélkülem. Soha többet nem fog látni. És akkor majd rájön, hogy a szíve becsapta őt. És majd olyat fog szeretni, aki megérdemli őt. Aki fájdalom helyett boldogságot ad neki. Elüldöztem mellőle Dylan-t. Pedig ő tényleg szerette. Óvta, féltette, vigyázott rá. Miatta nem akarták megölni. Mellette semmilyen veszély nem fenyegette. És én mégis elzavartam mellőle. Önző módon csak magamnak akartam.

Undorító vagyok. Egy utolsó rohadék. Csak arra születtem, hogy fájdalmat okozzak a szeretteimnek. A családomnak, anyunak és Selenának is. Mindenkit bántottam magam körül.

Undorító ember vagyok. Nem is érdemlem meg, hogy szeressenek. Túl jók hozzám. Selena sokkal jobbat érdemel.

Ki kell törölnöm magam az emlékeiből. Anyuéknak is. Meg kell szűnnöm a Földről. Igen. Egyszerűen megszűnök létezni.

Vajon van pokol és menny? Létezik ez a kettő? Vagy csak egyetlen egy túlvilág van? Elfásult lelkem reménykedett benne, hogy egy van, mert akkor talán még kapok lehetőséget arra, hogy láthassam Selenát és a családomat is. Talán majd évek múltján már annyira elhalványodik az emlékem, hogy amikor újra találkozunk, meg fognak nekem bocsájtani.

Nem! Nem érdemlem meg! Undorító sötét lelkem a pokol égető bugyrában fog égni. Magányosan. Míg szeretteim a mennyország gyönyöreiben fognak tovább élni. Végleg megszabadítom őket a fájdalomtól. A jelenlétem fájdalmától.

Felálltam és elindultam. Azzal, hogy megölöm magam legalább teszek egyetlen egy jó dolgot az életben. Öltönyöm zsebében megrázkódott a telefonom. Hülye reményekkel telt meg a szívem. Talán Selena az.

Megfeledkezve mindenről előkaptam a telefonom.

"Most már nem mentheted meg, bébi. Többet már nem állhat boldogságunk útjában. Végzek vele és utána csak mi ketten leszünk. Hamarosan."

Az üzenetet olvasva kezeim remegésbe kezdtek. Nem! Nem nem nem!! Selena nem fog meghalni. Ő nem halhat meg miattam!

Remegő kezeimmel tárcsáztam Andrew seriff számát. Türelmetlenül, még mindig remegő kezekkel vártam, hogy felvegye.

- Andrew! Elkapta! Elkapta őt és nem tudom hová vitte! Megöli őt! Tenned kell valamit! Tennünk kell valamit! Nem engedhetjük meg, hogy.. - De nem tudtam folytatni. Óvodás módjára könnyekben törtem ki.

- Azonnal ott vagyunk - jött a válasz, majd a sípolás, miszerint letette. Térdeim remegtek. Nem, Zayn! Nem eshetsz össze! Meg kell találnod! Itt kell lennie valahol Bradford-ban. Nem vihette el messzire. Futásnak eredtem!

Sziasztok! ♥ Sajnálom, hogy ennyit kell várni a részekre. Szűkében vagyok az időnek és valamiért a történetet sem érzem már a sajátomnak. 

muszáj beszélnem róla: 

A hír, hogy Zayn elmegy a bandából lesújtott. Igaz, már nem rajongok értük annyira, mint régen, már jó ideje nem hallgatom őket, de azért még mindig sokat jelent nekem a banda. Ami most szétesni látszik. Megértem Zayn-t, nem ítélem el a döntése miatt és már számítottam is rá. De azért mégis rosszul érint, mert ők sosem csak egy banda volt a számomra. Nem túlzok, ha azt mondom eléggé szarul érzem magam. Szomorú vagyok, néha elpityeredem egy kicsit. És régi videókat nézek vissza, amik a legrosszabb pillanatban is mosolyt csaltak az arcomra vagy megnevettettek. 

A részről:

Tudom, rövid. Azt is tudom, hogy össze-vissza. Azt is tudom, hogy szar. De ez a hír miatt azt érzem, hogy muszáj kitennem. Nem tudom miért, hülyén hangzik, de így van. Ennek a résznek most címet sem adok, pedig legszívesebben adnék egyet, hogy jele is legyen annak, hogy miért teszem fel most a részt, de így a történet végén hülyeség lenne kizökkenni a fejezetcímek sorából. Ezért inkább nem adok címet. 

Ne haragudjatok rám, úgy mindenért. Remélem jól vagytok! ♥♥♥