Sziasztok Drágák! ♥
Nem résszel jövök, leginkább magyarázattal. Eddig talán azért nem érkeztem semmilyen magyarázattal sem, mert nem mertem "elétek állni". De megérdemlitek, hogy tudjátok mi/k a kihagyás oka/okai.
Az iskolában így év végére nagyon meghajtanak minket. És még 4 jegyem kétséges, úgyhogy azokon próbálok javítani.
Elég keményen elkezdtem a német középfokú nyelvvizsgára felkészülni, ami szintén sok energiámat szívja le.
Ezek mellett még az emelt magyarra is elkezdtem készülni, mert távolinak tűnik, de a nyakamon van az érettségi.
A családomban most nem minden oké. Már nem aggódom annyira az egyik családtagomért, de csak enyhült az aggodalmam, nem pedig eltűnt...
De, hogy őszinte legyek ezekkel még összetudnám egyeztetni az írást, hiszen pihenésnek és kikapcsolódásnak mi lehet jobb az írásnál vagy az olvasásnál (ami nem kötelező irodalmi mű, természetesen).
De bevallom őszintén (ideje már), hogy a sok kihagyás, a gépem elromlása és a sokáig tartó "pihenése" nem tett jót se nekem sem a történetnek. Valamiért már nem érzem azt, hogy ez a történet az enyém. Nem tudom miért. Remélem ez egy átmeneti állapot és újra megtalálom a fonalat.
Megértem, ha ezek után elfelejtitek a történetet, vagy már nem érdekel annyira Titeket, hogy ennyit várjatok rá. Teljesen tisztában vagyok azzal (és látom is), hogy az olvasóim egyre fogynak és ennek én vagyok az oka. De abban reménykedek, hogy mihelyt vége van az iskolának (legalábbis a jövőhétnek) és már nem stresszelek annyit, akkor visszatérek és új erőre kapva, újra az ujjaimra tapasztom a billentyűzetet. Na meg azt is remélem, hogy az új történetem, ami rövidebb lesz és a nyár folyamán be is szeretném fejezni, érdekelni fog Titeket és újra visszatértek hozzám. :))
Szeretlek Titeket! Vigyázzatok magatokra! És akinek még nagyon kell a hajrá itt a végén: HÚZZ BELE, MERT MENNI FOG!!! ;) ♥ ♥

53. fejezet

"Te csak játék voltál számára."

*Zayn szemszöge*

- Selena!! Selena! - Kiabáltam kétségbeesetten a telefonba, válaszra várva. - De hiába. A vonal recsegett, majd beleszóltak. De nem Selena volt az. Nagyon nem.

- Zayn. Szerelmem.

Felfordult a gyomrom. Okosnak kell lennem. Ha feldühítem, akkor Selena bánja.

- Hogy van Selena? Mit csináltál vele?

- Még semmit, drágám. De hamarosan. Nemsokára vége, és akkor együtt lehetünk. Úgy, mint azelőtt.

Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne küldjem el a francba. Tudtam, hogy szóval kell tartanom. Mert amíg velem beszél, nem bántja Selenát. Gyorsan haladtam a jól ismert helyre. Legszívesebben futnék, de akkor hallaná a telefonon keresztül.

- Mit szeretnél ezzel elérni, Melanie? Mi a célod?

- Megölöm Selenát. Az utunkban áll. Miatta nem tudunk együtt lenni. Ezért megölöm. És akkor már nem lesz akadálya szerelmünknek.

Próbáltam nem éreztetni hangomban a gyűlöletet.

- Nem kell ahhoz megölöd őt. Veled leszek. Eddig is veled voltam.

A hazug szavak égették a torkomat és a hányinger kerülgetett. Rosszul voltam ettől a nőtől, de muszáj. Ha kell, elmegyek vele, csak Selena jól legyen. Nem szólt semmit, ezért folytattam.

- Mond el, hogy hol vagy. Elmegyek érted. Otthagyjuk Selenát. Elmegyünk a városból és új életet kezdünk. Te és én.

Körbenéztem. Már nem jártam messze. Már csak egy sarkon kell befordulnom és mennem még egy kicsit az épületektől távolabb. Egyre gyorsabban mentem. Már majdnem futottam.

- Hazudsz! Megölöm Selenát és te nem fogod tudni megakadályozni! – Kiabálta a telefonba, majd egy sípolás hangja hasított a fülembe. Letette. Ne!!

Újra sprintelni kezdtem. Nem eshet baja! Azt nem engedem!

*Selena szemszöge*

Élesen hasított a fejem, de nem törődve vele küzdöttem magam ülésbe. Kinyitottam a szemem. A fény vakítóan hatott, de nem érdekelt. Kis időbe telt, amíg hozzászoktam a világossághoz. Meglepődtem, amiért szabad voltam. Mármint nem voltam újra székhez kötözve. Felálltam. Erőt vettem magamon, hogy körbeforduljak és Melanie szemébe nézhessek. Csakhogy nem láttam sehol.

Helyette egy nagyon ismerős alak rajzolódott ki. Nem kellett az arcára néznem ahhoz, hogy tudjam, ki az. A megkönnyebbülés egyszerre zuhant rám és árasztotta el testem minden egyes pontjátt. A fájdalommal nem törődve futottam felé, majd iszonyatos erővel szorítottam magamhoz. De ő nem ölelt vissza. Vártam, hogy körém fonja karjait, de nem tette.

Meglepődve és kissé ijedten távolodtam el tőle egy picit, hogy most először belenézhessek szemeibe. Tekintetéből sütött egy érzelem, amit nem tudtam beazonosítani.

- Zayn? – Suttogtam választ várva.

- Sajnálom – súgta, miközben egyetlen egy könnycsepp folyt le arcán. Semmit nem értettem. De mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mi folyik itt, egy hangos, ma már másodjára hallott gonosz nevetés hangzott fel. Nem kellett odanéznem, hogy tudjam, Melani kárörvendő nevetése volt ez. Töretlenül Zayn-t néztem. Rögtön világossá vált, hogy mi történt addig, amíg eszméletlenül feküdtem.

Melanie elhaladt mellettem, majd megállt Zayn mellett. Összefonta ujjait Zayn-évél. Rámosolygott, melyet Zayn viszonzott is. Ez a mosoly bőven elég volt ahhoz, hogy biztosra tudjam mi történt.

- Látod, Selena! Olyan hiszékeny kislány vagy – mosolygott rám Melanie.

- Zayn mindig is engem szeretett. Te csak játék voltál számára.

Könnyek gyűltek a szemembe.

- És most megölsz? – Kérdeztem, rá sem nézve Zayn-re.

Melanie felnevetett.

- Ha nem tenném, később újra az utunkban állnál.

És ezzel elővette a pisztolyát. Megint. És felém irányította. Zayn-re néztem, aki hátrébb volt Melanie-tól.

Egy aprót bólintott. Megembereltem magam és semmilyen jelét nem adtam annak, hogy mi „megbeszéltünk” valamit.  Újra Melanie-ra néztem és a felém irányított puskacsőre. Nyeltem egyet.

- Ég veled, te ribanc – mosolygott Melanie. Becsuktam a szemem. Minden olyan gyorsan történt. A dördülés elhangzott, de a golyó nem talált el. Kinyitottam a szemem. De mielőtt bármit is alaposan szemügyre vehettem volna, egy kéz megfogta az enyémet és rászorított. Majd rángatni kezdett. Zayn volt az. Megláttam Melanie-t a földön feküdni.

- Selena! Mennünk kell! – Mondta Zayn kétségbeesetten. Merthogy én meg sem moccantam. Csak álltam, mint akinek szöget vertek a lábába, hogy odarögzítsék a betonhoz.

- U-ugye nem halt meg? – Kérdeztem remegő hangon.

- Nem. Csak elájult.

Bólintottam egyet, majd engedtem a rángatásnak és futottam Zayn után. Olyan gyorsan futott, hogy sprintelnem kellett. A lábaim megálljt akartak parancsolni, de nem engedtem nekik. Lélekszakadva futottam Zayn után, minél messzebb az eszméletlen Melanie-tól.

Újra emeletes házak vettek körbe minket. Zayn lelassult, majd végre megállt. Mind a ketten ziháltunk. De nem törődött vele, erősen szorított magához. Esetlenül öleltem vissza.

- Selena. Sel – súgta, miközben arcomat simogatta hüvelykujjával. Tekintetünk összekapcsolódott. De nem sokáig, mert nekem szemem ajkaira csúszott. Iszonyatosan vágytam arra, hogy megcsókolhassam. Minden porcikám sikoltozott érte és érintéséért. Közelebb hajoltam. De mielőtt az a megmaradt egy ujjnyi távolság is megszűnt volna ajkaink között, Zayn eltávolodott tőlem. Ez a távolság jobban fájt, mint a sérülések, amiket kitudja hány óra alatt szereztem. 

Sziasztok, Drágák! *-*

Tudom, régen nem hoztam részt. Ennek az az oka, mert nem tudtam eldönteni, hogy a 3 verzió közül melyiket válasszam. Elég sokat vacilláltam rajta. De mégis az egyszerűbb mellett döntöttem, mert lesz még egy történetem ezen az oldalon. ^^ Az nem lesz ilyen izgi, és inkább szomorúbb lesz, de reménykedem benne, hogy mellettem maradtok majd. :) Annyit elárulok, hogy az Harry-s lesz, de most kivételesen a többi fiú is benne lesz, mint One Direction. :D 

Nagyon köszönöm, hogy írtatok. Iszonyatosan jól esnek a kommentek *-* imádlak Titeket! Jó érettségi szünetet (akinek van)! ♥♥ 

Nagy ölelés, Kata