42. fejezet

"Ő lesz az alibid."

Számítottam rá, hogy a jelenetet újra vesszük. De most nem engedtem a csillogó fekete szemeknek. Erős maradtam, ezért hibátlanul meg is tudtuk csinálni a jelenetet. Megkönnyebbültem, hiszen mostanában nem lesz sok intim rész. A következő napokban fogjuk felvenni Nora magánakcióit. Folt nélkül. Így Zayn kap egy kis szabadidőt. Így el tudom majd kerülni. Sokkal könnyebb lesz így.

Igazam volt. Mintha Zayn eltűnt volna. 2 napja láttam utoljára. Még a szállodában sem futottam vele össze. Mondjuk nem is voltam ott olyan sokat. A forgatások miatt, csak aludni jártam oda. Egy kis gonosz hang néha előbújik rejtekéből, hogy tudassa velem hiányát. De leküzdöm, és azt a fránya érzelmet is. Nincs szükségem rá. Csak fájdalmat okozna.

- Selena. Tudom, hogy szüneted van, de beszélni szeretnék veled - jött hozzám komoly hanggal Frank. Ijedtemben csak bólintani tudtam. Túlzottan komoly arcot vágott, hogy tudjam, fontos dologról van szó, aminek nem biztos, hogy örülni fogok. Elfordult és elindult. Én pedig egyre szűkebb gyomorral követtem.

Az irodájába érve meglepődtem. Andy, a fodrász várt ránk. Időm sem volt eltakarni nagy megdöbbenésem. Elmosolyodott engem meglátva. Én is viszonoztam ezt a gesztust, de nem őszintén. Nem tudtam miről lehet szó és ez aggasztott. Rögtön arra gondoltam, hogy el akarja küldeni Andyt. Na ezt egyáltalán nem akartam. Nagyon a szívemhez nőtt, ahogy Melanie-t is megkedveltem. Sokat beszélgetünk és hülyéskedünk az öltözőben, miközben ők serényen rajtam munkálkodnak. Egyedül Bridget-tel nem ápoltam jó kapcsolatot. Megpróbáltam többször is, de nem engedte.

Andy mellé léptem. Frank előttünk állt az asztalánál. A szobában több szék is volt, de egyikünk sem foglalt helyet.

- Selena. A helyzeted nem javul. A rendőrök nem tudtak meg semmit. Még mindig veszélyben vagy, annak ellenére, hogy Zayn szakított veled - nézett rám Frank. Mintha gyomorszájon rúgtak volna. Tudtam a helyzetemről. De hallani sokkal jobban fájt, mint gondoltam. Zayn nevére gombóc keletkezett a torkomban. De nem foglalkoztam vele.

- Az SMS bizonyíték, hogy az illető addig nem nyugszik, amíg biztos nem benne, hogy nem vagytok együtt Zayn-nel.  Na már most. Az a probléma, hogy a világ még mindig úgy tudja, hogy ti együtt vagytok. Ezért még mindig veszélyben vagy.

- És mit akarsz tenni? Napvilágra hozod a szakításunkat? - Hangom kemény volt, de a szakítás szónál enyhén megremegett. Nem hiszem el, hogy lehetek ilyen szerencsétlen és gyenge!

- Nem. Ennél sokkal nagyobb lépést fogunk tenni.

Frank Andy-re nézett.

- Itt jön képbe Andy. Ő lesz az alibid. A barátod, akivel forrósodik a helyzet.

- Nem - mondtam rögtön. Bocsánatkérően Andyre néztem. Nem bántásként szántam. Ő enyhén megrázta a fejét mutatván, hogy nem haragszik. Szerintem még túlságosan sokkos, hogy bármit is érezzen.

- Nem engedem, hogy az emberek kurvának nézzenek. Ki van zárva, hogy egyik nap Zayn-nel vagyok együtt, másnap meg már egy másik fiúval kapnak lencsevégre. Kizárt dolog - ráztam a fejem.

- Selena. Muszáj megtenned azért, hogy biztonságban legyél - nézett szemembe Frank.

- Nem. Nem fogok ebbe belemenni - mondtam magabiztosan.

- Pedig muszáj lesz, Selena. Máshogy nem lehetsz biztonságban.

- De. Éppen elég lesz az, hogy a világ is megtudja a Zayn-nel való szakításunkat.

Feldúltan hagytam el az irodát. Csak reménykedtem benne, hogy viselkedésemmel nem bántottam meg Andyt. Nem ellene szólt. Csak nem akartam megint egy hülye álca kapcsolatot! Francba az egésszel. Ha tehetném megtalálnám a zaklatómat és megtépném, majd nagy mosollyal az arcomon otthagynám a picsába, és ezzel le is zárnám az egész cécót. De nem tudom ki ő! Egy kibaszott ismeretlen féltékeny picsa teszi tönkre az életemet! 

A hotelbe visszaérve csörtettem fel az emeletre.Nem volt kedvem a lifthez. Abban reménykedtem, hogy a sok lépcső, majd lenyugtat egy kicsit.

Gyorsan lépdelve a folyosón próbáltam minél előbb a szobámba érni, azon imádkozva, hogy útközben senki ne szólítson le, mert most nem vagyok abban az állapotban, hogy aranyosan mosolyogva enyelegjek. Mielőtt elhaladtam volna Zayn szobája mellett egy szó nélkül, megtorpantam. Benéztem a kis résen. Akkor eltört bennem valami. Zayn-en éppen egy szőke csitri lógott Vagyis inkább a száján. A szöszke keze Zayn mellkasára csúszott és az ujjai addig ügyeskedtek, amíg fekete ingének felső gombját ki nem bújtatta a lyukból. Mielőtt többet is láthattam volna, elfordultam és becsuktam az ajtót, nem foglalkozva azzal, hogy ezzel felhívom magamra a figyelmet. A gombócba gyűlt fránya könnyek fojtogattak és én küzdöttem feltörésük ellen. Szabadulni akartam minél messzebb. A gombóctól, a szobától és Zayn-től is. De semmi nem úgy alakul, ahogy azt eltervezzük, nem igaz?

- Selena! – Hallottam a nevem azon az édes morgós hangon, amit olyan rég hallottam. De nem álltam meg. Zayn nem hagyta annyiban. Megfogta a kezem. – Sel – súgta halkan. Túl közel volt. Közelebb, mint szerettem volna. Közelebb annál, amit elbírnék viselni. Megfordultam, de közben hátráltam is. Kitéptem kezem az övéből. Szemei helyett a tekintetem a szöszke által kigombolt gombra esett. Zayn gyorsan visszabújtatta a gombot a helyére, ezzel elfedve kissé szőrős, tetkókkal teli vonzó mellkasát. Amin annyiszor hajtottam álomra a fejem. Vagy amit annyiszor csókoltam végig. Minden egyes tetkón elidőzve…

- Sel – kezdett bele. Szemébe néztem. A barnaság megtört volt, szomorú.

- Mit akarsz, Zayn? – Nevét szinte köptem, ami láthatóan fájdalmat okozott neki. Nem érdekel. Nekem is rohadtul fáj amit csinált és amit most is csinál.

- Had magyarázzam meg, Sel – könyörgött.

Megráztam a fejem.

- Nem kell. Hiszen semmi közöm nincs már az ügyeidhez, igaz? Már nem vagyok a barátnőd. Azt csinálsz, amit akarsz. Azt dugsz meg, akit akarsz. Nem érdekel .

Próbáltam közömbösnek tűnni, de a megremegett hangom elárult. Zayn közelebb lépett. Kezét felém nyújtotta, de visszaejtette oldala mellé, mielőtt hozzám ért volna.

- Félreérted – súgta. Láttam az arcán, hogy feladta. Tudta, hogy hiába beszél. Nem fog érdekelni. Ahogy ő sem.

- Nem tudom, hogy mit lehet azon félreérteni, hogy egy szöszi csüngött a szádon, miközben az ingedtől próbált megszabadítani. Nem is tudom. Lehet, hogy csapd le csacsit akart játszani, nem? Hiszen ha félreértettem, valami ilyesmiről lehet szó. Csak itt így szokás kezdeni a játékot, ugye? – Feltevésem bugyután hangzott. De idióta módon valahol reménykedtem benne, hogy tényleg erről van szó. De Zayn étcsokoládé szemei mindent elárultak.

- Nem kell mutatni az utat. Eltalálok a szobámig – mondtam és elfordultam, hogy elmenjek végre. De a kissé érdes, mégis gyengéd kéz újra az enyémre simult. Ezzel megint megakadályozva elmenetelem.

Visszafordultam. Tekintete perzselte az arcomat, ezért kénytelen voltam viszonozni a kontaktust, hogy ne a bőrömet forrósítsa tovább. Ajkait kinyitotta, hogy mondjon valamit, de egy idegesítően magas, nyávogó hang megakadályozta ebben. Egyszerre néztünk a megérkező szöszkére.

- Zaynie! Hova rohantál el olyan gyorsan? Tán nem megijedtél tőlem? – Nézett huncutkodva Zayn-re, aki egy lapos tekintettel válaszolt kérdésére, majd fakulni látszó szemeit újra rám emelte. A szöszke követte Zayn tekintetét, így szembesült velem. Remek.

- Jahj, de illetlen vagyok. Perrie Edwards vagyok. Zayn barátnője – nyújtotta oda kezét nyájas mosollyal a képén. Az utolsó kijelentése megdöbbentett. Zayn-re néztem választ várva. De ő csak leszegte fejét. Nem nézett rám. Nagy mosolyt varázsoltam arcomra – nagy küzdelem árán – és elfogadtam a fehér és selymes tapintású kezet.

- Selena Underwood. És gratulálok nektek. Szépen mutattok majd a címlapokon  - mondtam ki az égető szavakat. A gombócom egyre nagyobb lett és egyre jobban ki akart szabadulni könnyek formájában. Minél előbb el kell mennem.

- De én megyek is. Fáradt vagyok a forgatás miatt. Örültem – mosolyogtam szöszkére. Zayn-re néztem. Felkapta fejét, így szemeink összekapcsolódtak. Nem engedtem, hogy magába szippantson az étcsokoládé. 

– Holnap találkozunk, Zaynie – arcom fintorba futott, de mielőtt a könnyeim utat törtek volna maguknak elfordultam és gyors léptekkel elmentem. Magam mögött hagytam a Zayn-be kapaszkodó idegesítő szöszkét, meg a fájdalmat sugárzó szemeket, melyek az utolsó megnevezésre intenzívebben tükrözték gazdája érzéseit. Emelt fejjel sétáltam. Azt a látszatot keltve a mögöttem lévőknek, hogy minden rendben. De közben arcomról folytak könnyeim, mint az áradat. A szobámba beérve vetettem magam az ágyra és elkezdtem zokogni.

Nem tudom mennyi idő telt el az önsajnálatommal. De összeszedtem magam. A jó hosszú zuhany és az isteni nutella sokat segített. Még hogy a nutella csak evésre jó. Felöltöztem, a hajamat laza kontyba kötöttem. Még utoljára megnéztem magam a tükörben. A sminkem tökéletesen takarta a zokogásom jeleit. Úgy néztem ki, mintha az ég adta világon semmi bajom nem lenne. Hah. De jó lenne… Nagy levegőt vettem, majd kiléptem a szobámból. Elhatározásra jutottam.  És véghez is fogom vinni. A saját érdekemben.

Bekopogtam a már jól ismert ajtón. Majd egy ’gyere be’ után kinyitottam azt. Rámosolyogtam Frank-re, aki érkezésemre letette a kezeiben lévő papírokat. Mutatta, hogy foglaljak helyet az egyik székben, de egy fejrázással elutasítottam a kedves gesztust. Nem akartam sokat időzni itt. Egyvalamiért jöttem.

- Igazad van. Szükségem van egy álbarátra. Benne vagyok, hogy mostantól Andy legyen a barátom – mondtam magabiztos hangon. 

Sziasztok Drágák! ♥ 

Köszönöm a kommenteket. Nagyon jól esnek! *-* Sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem, de karácsonyra jobban szeretek saját kezűleg készített dolgokat adni, így elment azokkal az időm és nem tudtam írni. Már nincsen Szenteste, de a Karácsony még mindig tart. Szóval Nagyon Boldog és Békés Karácsonyt Kívánok Nektek! Remélem jól telt a Szenteste és ezután is jó napoknak néztek elébe. Imádlak Titeket! ♥♥ 

Kata xx

41. fejezet

Ládika

*külső szemszög*

Zayn a falnak vetette a hátát. Egy eddig sikeresen visszatartott könnycsepp folyt le arcán, melyről lehull a lepel abban a pillanatban, amikor Sel sírni kezdett. Ezért kellett kimennie minél gyorsabban. Nem bukhatott le. Selenának el kell hinnie, hogy mind igaz, amit mondott. A torka ég a hazug szavaitól, melyeket Sel-nek mondott. De muszáj volt megtennie. Az ő érdekében. Így hogy ő nem lesz mellette, Selena biztonságban lesz. Mert bármennyire is áltatta magát, az SMS bizonyította, hogy nem Dylan miatt van az egész. Noha már régen sejtette belül, hogy ő tehet minderről. 

- Pedig szükségem van rád! - Hangzott a kétségbeesett kiabálás. Zayn térdei megremegtek. Gyorsan, szaggatottan vette a levegőt. Legszívesebben berohant volna szerelméhez, hogy magához szorítsa és a végtelenségig nem engedné el. De nem tehette meg. Most nem lehetett önző. Már nem csak egy könnycsepp száguldott végig arcán, hanem több ezer. Nem csak Sel-nek volt szüksége rá. Hanem neki is Selenára és a szerelmére. Ez segített neki mindenben. Selena mentette meg. És most félő, újra visszacsúszik abba a fekete lyukba, ahová saját magát vetette több éve. Remélte, hogy annyi szenvedés után, megérdemli a boldogságot. De nem ezt a kártyát húzta. Sorsa megpecsételődött, akkor 10 évesen. Azóta csak romlik. Elenyészik a lelke az érzéseivel együtt. Most, hogy már Selenát is elvette tőle a Sors, nincs semmi értelme. Egyedül a remény tartja itt. Az a hülye remény, mely apró lángként világít a nagy sötétségben. Ha elkapják a zaklatót, újra vele lehet. Újra esélyt kaphat a boldogságra. 

Kezei erősen remegtek. Hallotta Selena kínkeserves sírását, melyet ő okozott. Ahelyett, hogy boldog mosolyt csalt volna szerelme arcára, amit megérdemelne. De nem. Nem teheti meg. Minél messzebb lesz tőle, annál nagyobb biztonságban van. 

Nagy levegőt vett. Letörölte arcáról könnyeit, de hiába. Azok nem akartak elapadni. Makacsul mutatni akarták fájdalmát, mely egyre csak nőtt. Hiába csitította magát azzal, hogy ezzel megmentheti szerelme épségét. Nem segített szétszaggatott szívén. Megfordult, hogy kezével a falra támaszkodjon. A hangos levegőért való kapkodás nem csitult. És nem segített az sem, hogy a vékony falon tisztán hallotta Selena keserves zokogását. Eszébe jutott valami. Az segíteni fog. 

Elengedte a falat. Még pár percig nézte a becsukott ajtót, de szívét megtagadva, hátat fordított neki. 

Gyors léptekben, majdhogynem futva szelte a kihalt folyosót. Szobája ajtaját becsapta maga mögött és a szekrényéhez rohant. Kapkodva kutatott a fiókokban. Majd megtalálta a kis tasakot, melyben több apró tabletta várta. Remegő kezeivel kissé nehezen tudta szétnyitni a gondosan bezárt tasakot. Kiborította tenyerébe. Legalább 6 szem esett ki egyszerre tenyerébe. Egyet félretett, míg a többit visszaöntötte a tasakba. A zacskót elrejtette vissza a fiókban. 

Zayn nem vette be a tablettát. Csak nézte. Keze még most sem hagyta abba a remegést. Eszébe jutott Selena. Ahogy utálattal néz rá, ahogy mosolyog, vagy elpirul, amikor a közelében van. Ahogy becsukva szemét várja csókját. Amikor azon az estén a fájdalom egy apró könnycseppet préselt ki szerelmesen csillogó szeméből, de ennek ellenére őszinte mosollyal biztatta, majd egy meleg csókkal nyugtatta meg. Mindig csak fájdalmat okoz Selenának. Az megismerkedésük elején, a zaklató miatt és most. 

Nem teheti meg. Nem veheti be. Akkor Selenának még nagyobb fájdalmat okozna. Hiszen amióta erős érzelmeit nem tagadta magának, nem vette be ezt a tablettát. Ez a szar miatt egyszer becsapta Selenát. Képtelen volt elmondani a lánynak, hogy nem csak a tömeg miatt jött rá a pánikroham. A kábítószer hiánya okozta nála. De akkor sem vett be, hogy csillapítson magán. Mert ott volt mellette Selena. Nem volt szüksége ezekre a francos tablettákra. De ha most beveszi. Újra visszaesik. És talán Selena már nem lesz ott, hogy segítsen neki. Ha a lány megtudná, hogy már egy ideje szedi ezeket, csalódna benne és végleg elhagyná. 

Mérgesen dobta a kukába a fehér anyagot. A fiókból kiszedte a többit és azokat is megsemmisítette. Nincs szüksége ezekre! Többé már nem. 

 
*Selena szemszöge*

Akkor hagyott el, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Tehát ő tényleg az, aki volt. Csak megjátszotta az érzéseit, hogy odaadjam magam neki. Talán most jót nevet rajtam. A hülye naiv lány, aki minden ellenére bízott benne és odaadta neki a szívét. És akkor bekattant valami az agyamban. A könnyeim se perc alatt elálltak. Mintha csak varázsigét mondtam volna rájuk. Arcomról letöröltem a sós undorító nedvességet. Felálltam az ágyról.
Megfürödtem, fogat mostam és visszafeküdtem az ágyba. Este volt már én meg kimerült. Eszembe jutott, hogy milyen régen aludtam ebben az ágyban, de gyorsan el is hessegettem a fejemből a gondolatot. Becsuktam a szemem, és engedtem, hogy a sötétség magába szippantson.
Másnap semmi nem történt. Minden ment tovább, ahogy én is. Elfojtottam az érzéseimet. Minden érzelmet bezártam egy kis ládikába, melyet erős lakattal biztosítottam és jó mélyre elástam. Nincs szükségem ezekre.
A forgatás nem ment egyszerűen. Zayn nem tudott velem dolgozni. Hah. Pont ő, akinek semmi baja nincs. Aki nem kapott egy rohadt nagy pofont. Neki senki nem törte össze a szívét. A kamerák előtt játszottam tovább, mintha mi sem történt volna. A ládámnak köszönhetően még az sem okozott különösebb gondot, hogy a testközeli jeleneteket eljátsszam vele. Őt ez már jobban frusztrálta, amit nem értettem. De nem is érdekelt különösebben.
A sikertelen nap után nem állhattam meg szó nélkül. Megfogtam Zayn kezét, hogy magam felé fordítsam. De mielőtt a megrezdült ládikám kinyílt volna, elkaptam a kezemet és hátráltam egy lépést, hogy meglegyen az 1 méter távolság. Zayn a köztünk lévő levegőt nézte. Arcáról letudtam olvasni érzelmét. De nem érdekelt. Mert ez is hazugság. Semmi több.
- Holnap lehetőleg ne hátráltasd a forgatást! - Mondtam monoton hangon és már távoztam is volna. Csakhogy megfogta a kezem és visszarántott magához. A szívem gyors vágtába kezdett. De gyorsan kiszabadítottam a kezem.
- Mi van veled? - Kérdezte engem nézve. Hangosan nevettem fel. Egy cseppnyi öröm nélkül.
- Ezt pont te kérdezed, Zayn?
Nem mondott semmit.
- Csak csináljuk meg ezt a rohadt filmet és hagyjuk békén egymást! - Mondtam összeszorított állkapoccsal, majd ismét elindultam. De most nem állított meg. Pár méter után visszafordultam. Ott állt, görnyedten és nézett maga elé. Válla gyorsan mozgott fel-le. A ládika lakatja megremegett, ahogy a térdeim is.  Nem, Selena! Most szépen megfordulsz, és mész tovább! 
És én így tettem.

A napok teltek. Üresen, monotonul. Kitaszítottam bensőmből minden érzést. Anyuval nem tudtam úgy beszélni, ahogy mindig. Hangom érzelemmentesen csengett, ami megijesztette őt, de a fáradtságra fogtam. Lola hangja sem csalt boldogságot szívembe. Legszívesebben nem beszéltem volna senkivel, de azért ezt mégsem tehetem meg. A családomról és a barátaimról van szó. Stella próbálta kiszedni belőlem a viselkedésem forrását, de természetesen nem sikerült neki. Ha nekiállnék kiönteni a szívemet a ládikám végleg eltűnne és a fájdalom újra mardosna belülről. A forgatás megy. Zaynre rá sem nézek csak akkor, ha muszáj. Ennek ellenére érzem, hogy ő folyton néz. Szívemből kitörölhettem az érzéseket, de testemet nem tehettem immunissá. Felforrt a bőröm, ahol tekintete perzselt. Érintése, hullámot indított el testemben, de nem mutattam. Átkoztam magam amiért ezeket még mindig érzem. Francba ezzel!
Elérkeztünk ahhoz a jelenethez, amikor Nora és Folt a panzióban tölt egy éjszakát.
A panzió, melyet Frank választott ki egyszerű volt. Szegényes, de mégis kellemes. Örültem, hogy egy időre kiszakadok a luxusból. Rájöttem, hogy hiányzott az egyszerűség. Bár az életemben most semmi nem egyszerű...
Forró jelenet, szenvedélyes érintésekkel. De nem aggódtam. A ládikám gondosan el van rejtve. Semmi gond nem lehet.
Trikó és bugyi. Ennyi ruhadarab volt rajtam. Semmivel sem több. A hajam vizes, hogy hiteles legyen a jelenet. Hiszen az eső miatt jutottunk a motelbe. A szobában sötét volt. Nem láttam Zaynt. De éreztem. Meleg lehelete simogatta arcom. Csupasz mellkasából áradó hő felhevítette az én testemet is. Szaggatottan vettük a levegőt. Majd ahogy kell, Zayn elment mellettem a fürdőbe jellegzetes, férfias illatát hátra hagyva. Lefeküdtem az ágyra és a takaróval eltakartam magam. Máris megszűnt belső feszengésem. Tudom, hogy Zayn már látott ennél hiányosabb öltözetben is, de nem az egész stáb. Na meg azért azóta jó sok minden változott köztünk.
A fürdő ajtaja kinyílt, így halvány fény árasztotta el a sötét szobát. Feltűnésmentesen egy mély levegőt vettem, hogy felkészítsem magam az esetleges látványra. De hiába. Erre nem lehetett felkészülni. Testén lefedték tetkóit amiket imádtam. Folt-nak nincsenek tetoválásai, így neki sem lehetnek. Hiányoltam őket, de így is elállt a lélegzetem. Szemem akaratom ellenére barangolta be kellően kidolgozott testét. Tudtam, hogy kemény tapintása van. Hogy a bőre ráfeszül izmaira. Tudtam, hogy melyik tetkónak hol kell lennie. Főleg a szívecskének tudtam a pontos helyét. Az ágy elé lépdelt, majd mondta a szövegét. Nem kellett játszanom az idegességet, mert az voltam. Hangom és viselkedésem pont olyan volt, amilyet a forgatókönyv megkövetelt.
Amikor mellém feküdt az arcunkba tartott kamerák eltűntek, ahogy a stáb is. Csak ő volt és én. Megfogott és megemelt. Kezem feszes hátára simítottam. Fekete szemei lágyan néztek rám. Szerelmet és égő vágyat sugároztak felém. A kis hangocska a fejemben hangosan kántálta, hogy hazugság, de nem hallottam. Szívem hangos dobogása, vérem gyors száguldása eltompította azt a hangot. Leheletünk keveredett egymással. Ujjamat a bravúrosan felfestett V sebhelyre csúsztattam. Frank leállítatta a kamerákat, de nem foglalkoztunk vele. Fölöttem támaszkodott. Tekintete egy pillanatra sem engedte el az enyémet. Közelebb hajolt. Ajkainkat csak pár milliméter választotta el egymástól. De mielőtt bármi történhetett volna, megfagytunk.
- Ideje jönni, te filmcsillag. Nem fogok várni rád - mondta a kedvesnek nem mondható hang, ami a mindig goromba Britget-től származott. Zayn-nel egyszerre mozdultunk meg. Én kibújtam alóla, míg ő is kimászott az ágyból. Bridget gyűlöletes pillantásokkal nézett rám. Amikor a még mindig félmeztelen Zayn-re nézett valami átsuhant az arcán. De túl hamar eltűnt onnan, hogy rájöjjek mi volt az. Mielőtt kiszálltam volna az ágyból benyúltam a franciaágy alá a farmeromért, amit oda rejtettem el. Nem akartam egy bugyiban és toppban végigcsattogni az egész motelben.
- Itt vagyok. Mi történt? - Kérdeztem, mert tudtam fölösleges átöltöztetni, mert újravesszük a jelenetet. Merthogy elfelejtettem megrendülni a hegtől, mely annyira jól és élethűen lett felfestve Zayn hátára.
Bridget lekicsinylően nézett rám. A gorombasága ellenére, most hálás voltam neki. Hiszen, ha ő nem szól, ki tudja mi történt volna. A ládikám megrezdült, a láncok engedtek, és le is hullottak volna, ha Bridget nem állít le minket. Hogy lehettem ennyire hiszékeny? Megint! Elhittem a perszelő vágyat és szerelmet melyet tekintete sugárzott.
- Csak a többiek beküldtek, hogy minden rendben van-e a sminkeddel, a hajaddal és a ruháddal - mondta és már el is fordult. Értetlenül álltam egy darabig. Oké. Biztos. Ezt az egészet betudtam annak, hogy Bridget elég fura. 

40. fejezet

"Érzelemmentes"

A térdeim erős remegésbe kezdtek. A levegő szaggatottan áramlott végig légcsövemen. A szívem szörnyen gyorsan vert, de nem úgy, ahogy Zayn közelében szokott. Úgy éreztem menten összeesek.
Éreztem, ahogy valaki megfogja a derekamat. Nem kellett sokat gondolkoznom ahhoz, hogy tudjam Zayn az. Mielőtt ő fordított volna maga felé, megelőztem. Kétségbeesetten temettem arcom a vállába. Görcsösen szorítottam magamhoz meztelen mellkasát. Nem érdekelt, hogy a bőrét áztatom sós könnyeimmel. Csak az számított, hogy érezzem őt. Jó szorosan magam mellett. Ő az, aki elválaszt a megőrüléstől. Nélküle már összeroppantam volna. Hangosan zokogtam, tehetetlenül.
Zayn nem tudhatta mi jött rám. Hiszen egy kis szót sem tudtam kinyögni, annyira szaggatott a sírás.
Behúzott a szobába, hogy ne premierplánba omoljak össze, noha ilyen korán még mindenki alszik.
Kitudja mennyi idő telt el azzal, hogy Zayn próbálta csillapítani állapotom. A halk suttogások, a gyengéd simogatás egy idő után megtette hatását. A sírásom csillapodott. Már csak szipogtam. De belül... A bennem kavargó vihar egy pillanatra sem akart pihenni.
- Mi történt, Sel? - Kérdezte Zayn halkan. Nyugtalanul. De ettől függetlenül próbált mosolyogni, noha én már átláttam álmosolyán.
Nem mondtam semmit. Helyette feloldottam a telefonomon a képernyővédőt. A bezáratlan üzenet a újra a szemem elé került. Mielőtt újra elolvashattam volna, odaadtam Zayn-nek a készüléket és próbáltam nem újra elsírni magam. Zayn megmerevedett mellettem. Ujjai nem simogatták többet hátamat. Arcán több érzelem is átsuhant, de olyan gyorsan, hogy nem bírtam beazonosítani őket. Talán a fájdalom volt az egyetlen, ami több ideig volt látható számomra és be tudtam azonosítani. Nem szólt semmit. Homlokon puszilt és a telefonjával a kezében kiment a szobából. Egyedül maradtam. Az ágyon ülve. Kétségbeesve. Rettegve. Nem tudom miért ment ki. Igazából semmit nem tudok. Utána akartam menni. Tudni akartam, mit csinál. De mégsem mentem. Megbíztam benne. Csak sejthettem, hogy a rendőrrel beszél. Talán azért ment ki, hogy megkíméljen, hogy újra szembesüljek a történtekkel. Erőtlenül dőltem el az ágyon. Kimerült voltam, hiszen egész éjjel alig aludtam valamit. Talán ennek köszönhettem, hogy a várakozásban sikerült elaludnom.
Amikor felkeltem, nagy megkönnyebbülésemre Zayn ott feküdt mellettem. Nem reagált ébredésemre. Túlságosan elfoglalta, hogy a plafont bámulja. Keze nem karolta át derekamat, ahogy mindig szokta alvás közben. Helyette a feje alá tette őket. Érzelemmentes arca megrémisztett. Felemelkedtem fekvő pozíciómból, hogy fölé hajolhassak.
Rám nézett, de tekintetét rögtön el is kapta rólam. Kezdtem egyre nyugtalanabb lenni. Tenyeremet arcára simítottam. Érintésemre sem nézett rám. Lehajoltam, hogy megcsókoljam. Ajkaink rövid, erőtlen csókban tapadtak egymásra. Viszonozta csókom. De nem úgy. Féltem. Nem csak az üzenet miatt. Már Zayn miatt is aggódtam. Féltem attól, hogy tervez valamit, aminek én nem fogok örülni. Elfordította fejét, hogy véget vessen csókunknak. Mintha gyomorszájon rúgtak volna. Felült, majd kiszállt az ágyból.
- Mennünk kell, mert el fogunk késni - mondta. Bólintottam, noha nem láthatta, hiszen már háttal volt nekem.
- Zayn! Hova mész? - Kérdeztem, mert keze már a kilincsen volt.
Hátranézett, de nem közvetlenül a szemembe.
- Frank-kel még meg kell beszélnem valamit. Addig öltözz fel. Lent találkozunk.
És már ki is ment a szobából. A gombóc újra fojtogatni kezdte torkomat, de most nem engedtem, hogy győzzön felettem.
Csak feszült és ideges. Aggódik. Ezért viselkedik így. Ő is ugyan úgy meg van rémülve, mint én, csak ő így vezeti le a feszültséget. Egyedülléttel. Noha nekem szükségem lett volna a közelségére, nem rohantam utána. Különben is. Fölöslegesen aggódok. Semmi baj nem lesz. Minden meg fog oldódni.
Felöltözve mentem le az előtérbe, ahol Zayn várt rám, Frank pedig mellette. Tudtam, hogy Frank tudja az SMS-t, de nem hozta szóba, aminek örültem. Nem akartam róla beszélni. A kocsiban Zayn mellet ültem, hátul, ahogy mindig is. Most is fogta a kezem, de mégis éreztem a távolságot kettőnk között. Pedig vállunk összeért. De ez mit sem jelentett. Amióta elolvasta az SMS-t magába fordult. Mintha elzárkózna előlem. Vagy csak a gondolataival van elfoglalva.
A körülményekhez képest egész jól ment a forgatás. Voltak bakik, de most azon valahogy senki nem nevetett. Érezhető volt a feszültség. Frank-ben, Zayn-ben a stáb tagjaiban és bennem is. De Frank szerint jól sikerültek a jelenetek. Gondolom, akkor legalább a kamerák előtt félre tudtuk tenni ezt a dolgot.
A napok teltek. A forgatás haladt, csak mi álltunk egy helyben. Az SMS óta a zaklató nem jelentkezett. Andrew eljött ide, és a coldwateri rendőrökkel együtt dolgoznak az ügyön. Mindig van velem egy rendőr, így semmi bajom nem eshet. Kezdett elcsitulni a dolog. És így, hogy rendőr vigyáz rám én is nyugodtabban alszom. Vagyis aludnék. Ha Zayn nem távolodna egyre messzebb tőlem. Ridegen viselkedik, csak akkor csókolózunk, ha én hajolok oda hozzá. Nem simít végig arcomon vagy kezemen, ahogy szokott.
- Zayn! Most már elég lesz! - Mondtam neki erélyesen. Betelt a pohár. Nem bírom tovább. - Mond el, hogy mi bajod van? Mit tettem, hogy így viselkedsz velem? Mi történt veled? - Néztem szemébe, amit rögtön el is kapott tekintetemtől. Így nem láthattam ki belőle semmit. Arca érzelemmentes maszkban volt.
- Nem akarok veled lenni tovább - mondta egyszerűen. Megdöbbentett és fájt is egyszerre ez a kijelentése.
- Hogy mondtad? - Kérdeztem szaggatottan, feltörekvő könnyeimmel küszködve.
- Szakítani akarok veled - hangzott el még egyszer, hogy megerősítést kapjak. De én nem akartam megerősítést!
- Miért? - Kérdeztem remegő hangon.
- Mert már nem szeretlek.
- Ezt mond a szemembe! - Parancsoltam rá. Tekintetünk találkozott. A barnaság kemény volt. Érzelemmentes kővé dermedt, ahogy az arca is. És a szívem is.
- Nem szeretlek, Selena. Sosem szerettelek igazán. Csak a szexre kellettél - mondta végig a szemembe nézve. Az étcsokoládé kövek nem mutatták, hogy hazudott volna.
- Akkor minden hazugság volt - most már a könnyeim patakokban folytak ki szememből. - Miért? Miért hazudtál? Miért hitetted el velem, hogy szeretsz? - Legszívesebben üvöltöttem volna vele. De képtelen voltam rá. A szavak erőtlen hangokban hagyták el ajkaimat.
Nem válaszolt, csak hátat fordítva nekem kilépett a szobából és becsukta maga mögött az ajtót.
- Pedig szükségem van rád! - Kiabáltam ki, hogy még hallja. De nem jött vissza.
Annyi erőm volt, hogy az ágyra üljek. Kitört belőlem a zokogás.
Nem tudom mennyi ideg áztathattam a huzatot. De nem is érdekelt. Csak sírtam. Kiadtam magamból a feszültséget.