39. fejezet

"Tehát ismét elkezdődik."

- Khm - hallatszódott a szoba valamelyik pontjából az erőltetett köhécselés. Zayn-nel rögtön elváltunk egymástól, gyorsan a földre tett, így már a saját lábamon álltam. Kellemetlenül tűrtem le a felcsúszott pólóm. Felkapcsolódott a villany. Szemünk elé került a minket sasoló Stella, aki folyamatosan mosolygott ránk. Rögtön elvörösödtem. Kedvem támadt leásni magam az alattunk lévő szobába.

Francba a hülye fejemmel! Elfelejtettem, hogy a szobában nem egyedül "lakom". És Stella mit csinálna este felé, ha nem a szobájában tartózkodna? Ami az enyém is. Mert közös! Hülye fejű...

- Bocsi srácok, de jobbnak láttam még az elején tudatni veletek, hogy nem vagytok egyedül - úgy látszik Stella egy csöppet sem érezte magát zavarban. Persze velem és Zayn-nel ellentétben. De azt hiszem az én vöröslő arcom vitte az aranyérmet.

- Köszi - mondta erőltetetten Zayn. Láthatólag ő is azt érezte, mint én. Tetten értek minket.

Végre Stellára néztem. A szeme azt sugallta: Ezt nem úszod meg. Feltétlenül meg kell majd beszélnünk! Eleresztettem egy halk sóhajt és egy mosolyt küldtem felé. Beletörődtem, hogy amint alkalma nyílik rá, kikérdez.

- Megígértem anyunak, hogy felhívom, szóval megyek is - mondta, majd telefonját felkapta ágyáról és elviharzott mellettünk. Még kacsintott egyet rám, és becsukta maga mögött az ajtót.

A semmiből tört rám a röhögés. Zayn először furán nézett rám, majd gondolom ő is végiggondolta az előbbi eseményeket és ő is nevetett velem. Mind a ketten fogtuk a fejünket. Nevettünk, hiszen ezen nem lehetett mást. Aztán kezei megtalálták derekamat és közelebb húztak magához. Akkor tudatosult bennem, hogy még mindig nem volt rajtam gatya és Zayn pedig csak a fekete nadrágjában feszített. Hiszen a pólóját én viseltem, ami leért a combomig. Legalább a bugyimat eltakarta.

Már nem nevetett egyikünk sem. Tenyeremet mellkasára fektettem és úgy néztem fel gyönyörű szemeibe.

- Beszélnünk kell a rendőrrel. Amit mondtál. Hogy nő tette és miért. Tudniuk kell róla. Remélem, jutnak majd valamire - súgta. Bólintottam. Eltávolodott testemtől, de csak egy picit. Keze továbbra sem engedte el derekamat. Még akkor sem, amikor a másikkal kihalászta zsebéből a telefont. A névjegykönyvben görgetve találta meg a nevet. Tárcsázott. Füléhez tartotta a telefont. Miközben kicsöngött, közelebb vont magához. Védelmezően, szerelmesen.

- Szia, Andrew! - Köszönt Zayn a telefonba. Először azt hittem a fodrászom, Andyvel beszél, aztán gyorsan rájöttem, hogy ez mekkora hülyeség. - Fejlemények vannak - mondta Zayn, majd leült az ágyra, engem is magával húzva. Közben kihangosította a telefont.

Ránéztem. Bólintott egyet.

- Jó napot! Selena vagyok - mutatkoztam be illedelmesen. A pár pillanatnyi csönd arra utalhatott, hogy a rendőr meglepődhetett jelenlétemen.

- Szia, Selena. Hogy vagy? - Kérdezte. Közvetlen volt. Rendőr létére nagyon aranyos férfi lehet.

- Jól, köszönöm - mosolyodtam el halványan, noha úgy sem láthatta.

- Örülök neki. Szóval, mit tudtatok meg?

Zayn-re néztem. Megint bólintott egyet. Rám bízta. De ujjaink össze voltak fűzve és szorított egy kicsit fogásán. Ez erőt adott.

- Beugrott egy emlékfoszlány arról az estéről. Elég rövid részlet, de talán fontos - kezdtem bele.

- Hallgatlak - biztosított figyelméről a rendőr.

Nagy levegőt vettem és elmondtam neki ugyan azt, amit Zayn-nek nemrég.

Miután befejeztem, mély csend volt a válasz.

- Biztos vagy ebben? - Kérdezte komoly hangon.

- Igen. Az emlékfoszlány 100%, hogy valódi - bólintottam. Inkább csak magamnak.

- Rendben. És nem tudod beazonosítani a nő hangját?

- Nem - hajtottam le a fejemet. Zayn végigsimított az arcomon. Mindig tudja, mikor mit kell csinálnia. Halvány, de hálás mosolyt küldtem felé.

- Még csak nem is ismerős?

- Nem, sajnálom.

A gombóc ismét visszatért a torkomba és szorítani kezdte légcsövemet. Arra biztatott, hogy sírjak. Megint. De nem tettem! Erősnek kell lennem.

- Jól van. Ezen elindulhatunk. Ha bármi emléked visszatér még, azonnal hívjatok. És én is értesítelek titeket, amint megtudunk valamit.

További pár szó után letettük a telefont. Zayn mellkasára vont és erősen szorított magához.

- Ügyes voltál - súgta, miközben hátamat simogatta. Megpusziltam arcát, majd ismét mellkasába fúrtam a fejemet és élveztem testének melegét. Szíve dobogása lenyugtatott.

A stáb megérkezett.  Az eddig semmittevéssel töltött napokat elfelejthettük. Elkezdődött a kemény, egész napos munka. Most, hogy Zayn és köztem minden a legnagyobb rendben van, a jelenetek is könnyebben mentek. Gyorsabban haladtunk, mint az Frank eltervezte. Így legalább behozzuk a lemaradást, hiszen nem engedhetjük meg magunknak, hogy késsen a film.

Zayn figyelt rám. Nem engedte, hogy bármi bántódásom essen. A stábtagokat is megbízta azzal a feladattal, ha ő nincs ott ahol vagyok, ők figyeljenek rám és ha bármi van, értesítsék. Azonnal. Szeretem Zaynt és ez nagyon aranyos tőle. De már túlzásba esik. Nekem épp elegendő, ha a forgatáson kívül nem vagyok egyedül. Ha nem vele vagyok, akkor Stellával. Sosem vagyok egyedül. Igen, már a fürdőben sem. Bár mondjuk oda Zayn nem azért jön velem, mert félt...

Az elmúlt napokban a rendőr nem jelentkezett. Mint ahogy a rosszakaróm sem. Ezek szerint a rendőrség semmire nem ment az információmmal. Tehát a nyomozás nem áll sehogy sem. És tudom. Látom Zayn-en, hogy egyre feszültebb. Amikor lehull róla a "semmibaj" álca, látható az idegessége. Ami engem is nyugtalanít.

Többször már eszembe jutott, hogy jobb lenne, ha jelentkezne az a nő és valamilyen nyomot hagyna maga után. De aztán rádöbbenek, hogy mit kívánok, és mindig visszaszívom. De elkeseredettségemben már nem tudok mit gondolni. Nehéz így élni. Félni, rettegni, hogy mikor és mivel fog próbálkozni megint. Mert egy már biztos: nem csak sebet akar ejteni rajtam. Az illető a halálomat akarja. És ami a legrosszabb, nem tudom miért. Miért pont én? Mit követtem el, hogy Isten ennyire büntet? Most hogy a múlton túltettem magam, újra fájdalmat akar okozni? Újra szenvedni akar látni? És Zayn szerelme csak az előttem elhúzott mézesmadzag, hogy elhitessem magammal, hogy van esélyem a boldog és nyugodt életre a szerelmem oldalán?

Egész éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam. Zayn halkan szuszogott mellettem. Ez, de még az ölelő karjai sem segítettek álomra. Telefonom aprót rezgett a párna alatt. Lassan mozdultam, hogy az aranyosan alvó Zayn-t ne ébresszem fel.

Kihalásztam a pára alól a lenémított készüléket. Nem néztem meg. Nem akartam fényt csinálni, mert arra Zayn biztos felébredne. Ezért inkább a lehető leghalkabban másztam ki az ágyból. Óvatosan, éppen annyira nyitottam ki az ajtót, hogy oldalazva átcsusszanhassak a kis résen, majd becsuktam azt. A folyosón álltam, egy szál pizsiben, de nem kifejezetten foglalkoztam vele. Kíváncsian nyitottam meg az SMS-t, hiszen elképzelni sem tudtam ki ír üzenetet reggel 4 órakor.

Ismeretlen számról érkezett. Egy kicsit gondolkoztam rajta, hogy megnyissam e, de győzött a kíváncsiság.

„NEM MEG MONDTAM, HOGY ZAYN AZ ENYÉM? MEG FOGSZ HALNI, TE RIBANC!!”

Ennyiből állt az üzenet. De ez épp elég volt, hogy lefagyjak a félelemtől. Rettegtem. És elkezdett rázni a zokogás. Tehát ismét elkezdődik.

38. fejezet

Sziasztok manókák! ♥
Itt vagyok frissen és most már egészségesen *-* Köszönöm a türelmeteket. A rendszeres olvasók száma egyre csökken, de próbálok nem elkenődni miatta. :) Mert Ti, akik itt vagytok, értetek csinálom. ♥ 
Uh, képzeljétek *-* Én kaptam meg a feladatot, hogy megírjam a ballagási búcsúztatót. Izgatott vagyok, de félek is, mert nekem kell kiállnom és elmondanom majd. De az osztályfőnököm bízik bennem, a barátaim biztatnak, maximum ha pofára esek magassarkúban, jól indítom a monológom. :D Na jó. Az még egy kicsit messzebb lesz, de jobb felkészülni rá. Most jó napokat tudhatok magam mögött és remélem a hetem ugyan ilyen jól végződik, mint kezdődött. Még a betegségem sem rontott el semmit! :)) Na de. Nem rizsázok fölöslegesen. (látszik, hogy fel vagyok pörögve, bocsi. túltengek) 
Részről és a jövőbeni részekről: Elég rövid lett, de most kivételesen nem vagyok annyira szkeptikus. Zayn és Selena kapcsolata csak most kezdődött el igazán, de már veszekednek. Nem tudom, de az ő párosukhoz nem tudnám elképzelni a szerelemtől csöpögő jeleneteket, noha természetesen ilyen több is lesz. Csak visszafogottan, kevésbé csöpögősen. A múltra mostanában több utalást teszek, ami annyit jelent, hogy hamarosan kiderül mi is történt a múltban. ^^ Egy ideig a kapcsolatuk biztos talpon fog állni. De még mindig lezáratlanok a Selenát ért történések, ami szépen lassan kezd kibontakozni. Na de, mindent csak idejében. Remélem jól vagytok! ♥♥ 

nagy ölelés, Kata 

Emlékfoszlány

A pillanat. A gyönyörű pillanat, ami talán órákig tartott. Zayn lassan emelkedő mellkasán pihentettem fejem, miközben ujjai pólóm alá csúszva csupasz hátamat simogatták. Ennél szebb pillanat csak az volt, amikor gyengéden a fülembe suttogott, hogy semmissé tegye fájdalmam, mely szeretkezésünk közben tört rám.
Csak az egy ütemet diktáló lélegzetvételünk hallatszódott a szobában. Nem volt szükség szavakra.Minden tökéletes volt. Az éjszaka. És a reggel is.
Az idilli pillanatot, végül én törtem meg.
- Most mi lesz? - Kérdeztem meg suttogva. Felkönyököltem, hogy láthassam arcát és a gyönyörű étcsokoládé színű szemeit, melyek most elszomorodtak. Hirtelen lelkifurkám lett, amiért elriasztottam a boldogságunkat ezzel a témával, de muszáj volt megkérdeznem.
- Nem tudom, Sel - sóhajtott Zayn. Az arcomba hullott hajtincsemet a fülem mögé tűrte. - De megoldjuk. Most már együtt vagyunk. Minden meg fog oldódni. Megígérem, hogy túl leszünk ezen. Nem engedem, hogy bántsanak. Senki! Semmi és senki miatt - mondta nyomatékosan.
Elmosolyodtam, majd lehajoltam, hogy ajkaink találkozhassanak. De mielőtt elmélyült volna a csók, hirtelen ültem fel. Olyannyira, hogy kissé beleszédültem. Zayn ijedten követett. Megtartott kezeivel, hogy véletlenül se szédüljek le az ágyról. Kissé ziháltam, és a hajamba túrtam, majd meg is markoltam hajszálaimat, amire a hajhagymáim fájdalmasan kiáltottak fel. De most ez érdekelt a legkevésbé.
- Selena! Mi a baj? Mi történt? Jól vagy? - Kérdezte Zayn idegesen.
- Zayn! Zayn emlékszem! Eszembe jutott valami!
Enyhén lihegtem a sokk és az izgatottság miatt. Zayn megfogta a vállam. Szemei reménykedve és kíváncsian csillogtak, de mosolya nyugalomra biztatott. Kifújtam a levegőt. Lecsuktam szemhéjam, hogy gyönyörű látványa ne terelje el a gondolataimat. Újra lejátszottam szemem előtt az emlékfoszlányt, hogy megbizonyosodjak arról, hogy eredeti.
- Nő. Egy nő tette - kezdtem bele most már összeszorított szemhéjjal, hogy még erősebb tudjak koncentrálni a részletekre. Minden részlet fontos lehet és elvezethet a tetteshez. - A hangját nem tudom beazonosítani. Már nem teljesen voltam eszméletemnél, amikor hozzám szólt. Három mondatot mondott. Legalábbis ennyinél voltam még észnél. Azt mondta, hogy megérdemlem.
Tartottam egy kis szünetet, hogy újra meg újra visszajátszva a mondatokat el tudjam ismételni.
- Azt mondta, hogy Ő az enyém. Senki másé!
Kinyitottam szemeimet. A fejem megfájdult a nagy erőlködésben, de nem foglalkoztam vele. Zayn arcán döbbenet suhant át, melyet az idegesség váltott fel.
- Biztos vagy ebben, hogy ezt mondta? - Hangja feszült volt. Bólintottam egyet.
Nem szólt. Percekig nem reagált, csak meredten nézte a nagy semmit. Már szétrágtam a szám belülről idegességemben. Nem sok híja volt, hogy ráordítsak, amivel valamilyen, bármilyen reakciót kiváltsak belőle.
- Selena. Milyen fiú van az életedben? - Kérdezte meg hirtelen, keményen. Rövidebb döbbenet után a felháborodás magvai kinyílni látszódtak bennem.
- Ribancnak nézel? Csak te vagy! - Vágtam rá mérgesen, noha nem kellett volna így reagálnom.
- Nem úgy értettem.
- Tudom. Sajnálom - hajtottam le a fejem. De nem sokáig maradhatott lesütve, hiszen ujjaival újra felemelte azt.
- Nem történt semmi. Érthető, hogy feszültek vagyunk - mosolygott halványan.
- Nincs más fiú az életemben.
- És akkor? Akkor Dylan volt melletted, igaz?
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? - Kérdeztem, noha már teljesen tisztában voltam gondolatmenetével. Ami nem tetszett. Egyáltalán nem.
- Talán az ő egyik őrült rajongója tette - mintha köpné, úgy ejtette ki ezeket a szavakat. Mérgesen álltam fel az ágyról, nem foglalkozva azzal, hogy a bugyimon és az ő pólóján kívül semmi nincs rajtam. Még jó, hogy ezeket is magamra kaptam reggel ébredés után.
- Nem. Dylan-nek ehhez semmi köze! És a rajongóinak sem!
Határozott kijelentésemre ő is felugrott az ágyról, hogy fölém magasodjon.
- És ezt honnan tudod? Miért vagy ebben ennyire biztos?
- Mert Dylan nem ilyen. Ő sosem bántana és nem is engedné, hogy bárki is megtegye.
- Pedig mégis hagyta - sziszegte olyan halkan, hogy én is alig hallottam meg.
- Miért vádolod őt alaptalanul??
- Te meg miért véded ennyire? Hm? Még mindig szerelmes vagy belé?
A döbbenet kiült arcomra. Majd a felismerés könnyeket csalt a szemembe.
- Jó, hogy még itt az elején tisztáztuk mifélének nézel - súgtam halkan, majd elfordultam tőle. Gyorsan felkaptam a ruháim a földről és már ott sem voltam.
Utánam kiáltott, de nem érdekelt. Nem akarom látni. Soha többet!
Könnyekben úszva futottam végig a folyosón egy szál pólóban és bugyiban. De most valahogy ez sem érdekelt. Minél messzebb akartam lenni tőle.
Be kellett érnem azzal a 30 méterrel, ami az ő szobája és a miénk között van.. De ez több falréteget biztosít, ami most megfelel. Magamra csaptam a szoba ajtaját és lecsúsztam az ajtóban.
Hogy mondhatott ilyet? Hiszen én mindenemet odaadtam neki. A testemet és a szívemet is. Nem érezte? A forró szenvedéllyel teli szerelmemet, amit a testem és a lelkem sugárzott a szeretkezésünk alatt és azután is?
Dörömbölés rázta meg az ajtót.
- Engedj be, Sel! - Könyörgött. - Kérlek.
A szeme. A szemei nem hazudhattak nekem. Szerelemtől égtek. Mindvégig.
Felálltam és kinyitottam az ajtót. Zayn ott állt.
Konkrétan rá ugrottam. Lábaim csípője köré fűztem, hogy megtarthassam magam. Karjaim erősen fonódtak tarkója köré. Elejtett könnyeimtől nedves arcomat pedig nyakába fúrtam. Meglepődhetett tettemen, de pillanatok alatt kezei fenekem alatt voltak, hogy még nagyobb biztonságban tartsanak. Ott, ahol maradnom kell. Ahol maradni szeretnék. A közvetlen közelében. Mellette.
- Sajnálom, Sel. Nem úgy gondoltam - súgta halkan fülembe. Kissé megborzongtam hangjától. Mámorító illata bénító fátylat terítettek gondolataimra, de érzéseimet még tüzesebbé tették. Egyáltalán lehetséges, hogy valaki ilyen hatással legyen a másikra?
Eltávolodtam meleg nyakától, hogy összekapcsolódhasson tekintetünk. Megnyugvással és boldogsággal töltött el, hogy szemeiből továbbra sem tűnt el a szerelemmel teli csillogás, noha most több érzelmet is elárult a gyönyörű étcsokoládétenger.
Elmosolyodtam, majd szó nélkül nyomtam számat az övére.
Gyengéden simogatta ajka az enyémet. Nyelveink lassú keringőt jártak egymással. Nem tudom, hogy mikor és hogy kerültünk a szobába a folyosóról. De a hátam a falnak simult, míg mellkasom felső testének feszült. Lábaim továbbra sem engedték el csípőjét.
De bármilyen heves pillanatnak is tűnhetett kívülről, nem volt az, Minden egyes érintésben, simításban, csókban a gyengédség és a szerelem uralkodott. Éjszaka sem ért hozzám durván. Egyszer sem. És most is úgy érintett, mintha attól félne összetörnék erős keze alatt. Oh, ha tudná... Ha tudná, hogy most már semmivel nem tudna elküldeni maga mellől. Vele leszek. Mert szeretem Őt. Ő a szerelmem, nem más. Szerelmes vagyok Zayn Malikba. A múlttal, kezdeti bunkóságával, zártságával mindenestül szeretem. Mind a két oldalába szerelmes vagyok. A mindentleszarok álcájába, és az érző, fájdalmakban úszó fiúba is. Az étcsokoládé színű szempárba, amik már az első pillanatokban megigéztek. Az éles, gyönyörű arcvonásaiba. A borostájába vagy éppen csupasz, puha arcába. A teste minden egyes centiméterébe. Szeretem az összes tetkóját, mert mindegyik egytől egyik ő és az érzései. A fekete, rosszfiús stílusába. Mindenbe! Mindenébe szerelmes vagyok. Visszavonhatatlanul. Örökre.

betegség

Sziasztok babák! :) ♥ megígértem, hogy a hétvégén lesz rész. Lebetegedtem és elég bocsék állapotban vagyok. Éreztetek már olyat, hogy a végtagjaitok nehezek? És te túl gyenge vagy huzamosabb ideig használni őket? Na most én ezt érzem. Ehhez még társul a fejfájás, ami már 3 napja nem akar megszűnni... na oké, mindegy. Nem akarom sajnáltatni magam. Az a lényeg, ha már jobban leszek, akkor hozom is a következő részt. Bocsánat... :(

37. fejezet

Sziasztok manóók!! Nagyon köszönöm a kommenteket! ^^ Imádlak Titeket! ♥♥ Remélem jól vagytok. Hétköznap próbálok hozni részt, de a nehéz hetem miatt nem ígérek semmit. De a hétvégén biztosan újra jelentkezem! Addig is legyetek rosszak ☺ 

nagy ölelés, Kata

"Együtt."

Egymás kezét fogva, enyhén lihegve a szaladástól érkeztünk meg a sajtókonferenciára. Szerencsére egy biztonsági őr várt ránk a hotel recepciójánál, így nem kellett átverekednünk magunkat a tömegen, mert kivezetett minket a hátsó bejáraton. Ugyan ez volt a helyzet a kisebb épülettel is, ezért zökkenőmentesen sikerült ideérnünk.
Természetesen Frank halkan, de annál erőteljesebben tartott egy előadást, hogy mennyire felelőtlenek vagyunk és hogy ki is rúghatna minket. Ami amúgy hazugság, mert a szerződés kötelez, meg a film már félig kész van.
Mi csak csöndben, egymás közét továbbra is fogva hallgattuk a monológot. Egyikünk sem akarta megtörni ezt a testi kontaktust. És féltem is, hogy Zayn megint a tömeg láttán pánikrohamot kap.
Stella azóta mióta itt vagyunk gyanúsan néz rám. Mint aki mindent tud. Vagy tényleg mindent tud? Áh. Nem hiszem, hogy ránk lenne írva, hogy Zayn-ről körülbelül letéptem a pólót.
A gondolattól belevörösödtem és kedvem lett volna elásni magam, de úgy igazán mélyre. De közben, meg olyan érzéseket vált ki belőlem az erotikus jelenetünk forró pillanatai, hogy az leírhatatlan. Egyszerűen még én magam sem tudom, hogy micsoda. De az biztos: a világ egyik legjobb érzése. Talán magasan ver minden fajta érzelmet. Ez lenne a szerelem?
Egy hosszú asztalnál foglaltunk helyet. Mögöttünk nagy tábla, mely a film plakátját publikálta. Mi meg ott ültünk és válaszolgattunk a filmmel kapcsolatos feltett kérdésekre. Bár voltak olyan kérdések is, melyekre nem adhattunk választ, ezért azokat finoman elutasítottuk. Az asztal alatt Zayn már nem fogta a kezem, ami valamiféle hiányérzetet váltott ki belőlem. De a néha összesimuló combunk valamilyen szinten kiengesztelt.
Kérdezgettek, hogy mit éreztem, amikor megkaptam a szerepet. A származásomról, szülőföldemről. Furcsa volt, hogy teljesen idegen emberek ilyen személyes adatokra kíváncsiak, de készségesen válaszoltam mindegyikre. Aztán a téma hál' isten elterelődött rólam. Mikor fellélegezhettem volna, egy fiatalabb, 20-as éveiben járó nő feltette azt a kérdést, amire nehéz volt megállnom, hogy ne nézzek rá csúnyán.
- Mi volt a baj, Zayn? Mintha rosszul lettél volna.
Feszültségemet apró mosollyal leplezve néztem oldalra. Zayn szeme rám villant, de rögtön el is nézett rólam, hogy senki ne vegye észre.
- Csak rosszul lettem. Semmi komoly - erőltetett mosolyt arcára. Az asztal alatt láthatatlanul megszorítottam egy picit a kezét, majd el is vettem onnan tenyeremet. Nem tudom miért titkolóztunk. Hiszen ezek az emberek szentül hiszik, hogy mi együtt vagyunk.
A mosolya. Annyira átlátszó volt. Ritkán látom őszintén mosolyogni, de ha egy ilyen görbület megjelenik arcán, a világ megszűnik körülöttem. De ez. Ez csak álca. Egy maszk.
- Selena. A balesetedről szeretnék kérdezni - nézett rám egy vörös hajú nő. Rögtön unszimpatikussá vált. Zayn a kérdést meghallva megfeszült mellettem.
- Igen? - Sürgettem, hogy minél előbb túl legyünk ezen is.
- Igaz, hogy nem baleset volt?
Megdöbbentem. De mielőtt kinyitottam volna a számat, Zayn szólalt meg.
- Ezt meg honnan veszi? - Kérdezte mérgesen. A reakciója még jobban megdöbbentett. Miért lett mérges? Hiszen tudjuk, hogy ez hülyeség. Kitaláció, hogy bombább cikket írhassanak.
Láthatólag a nő is megilletődött Zayn hirtelen támadt hevességén, de hamar kifejezéstelenné tette arcát.
- Megbízható forrásokból.
Láttam, hogy Zayn ökölbe szorítja kezét. De olyan erővel, hogy ujjai pár pillanat alatt fehéredni kezdtek. Vett egy mély levegőt. Nem feltűnően, talán nem is vette észre senki rajtam kívül. Keze engedett, majd szép lassan újra szétnyílt.
- Akkor az a bizonyos biztos forrás nem mondott magának igazat, hölgyem. Én személyesen beszéltem a rendőrrel. Az egyik konyhai eszköz hibásodott meg - mondta teljesen nyugodt hangon. Ezzel az én kétségeimet is eloszlatva.
- Ez így történt. Én is jelen voltam, amikor beszéltünk a rendőrrel - erősítettem meg Zayn mondandóját egy nagy hazugsággal. Azt sem tudtam, hogy rendőrök is voltak a helyszínen. Bár gondolhattam volna. Zayn rám nézett, de megint csak egy pillanatra.
A nő tudomásul vette, hogy hülyeséget mondott. A kérdezgetés pedig tovább folytatódott.
Kérdeztek a kapcsolatunkról, amiről én nem bírtam mondani semmit sem. Szerencsére Zayn tartotta a fapofát és mondta a már sokszor elmondott hazugságot.
Másfél óra múlva távozhattunk. És én újra friss levegőt kaptam és kiszabadulhattam a nyomasztó légkörből.
Zayn összefűzte ujjainkat és így indultunk vissza a hotelbe. Érzékeltem, hogy gyorsabb tempóban megyünk a kényelmesnél, de nem foglalkoztam vele.
A 10 percig tartó gyaloglás során egyetlen szó sem hangzott el köztünk. Ami engem kifejezetten frusztrált, hiszen annyi megbeszélnivalónk van. Ami a szobában történt...
A szenvedélyes, heves csókok, melyek minden egyes visszaemlékezésnél pírba borítják az arcom. Az ujjaim, ahogy bebarangolja csupasz felsőtestét...
Meg sem álltunk a szobájáig. A liftben sem szólt hozzám, ami már tényleg kezdett aggasztani, noha a takarás ellenére sem engedte el a kezem. Pedig már senki nem látott minket. Már nem kötelezettségből fogta a kezem.
A szobában leültetett az ágyra. De ahelyett, hogy mellém telepedett volna le ő is, a szobában járkált fel alá. Látszott rajta, hogy komoly dologról van szó. Az idegeim cafatokban lógtak, de próbáltam türelmetlenségem kordában tartani. Nem sikerült pár percnél tovább bírnom.
- Zayn. Kikoptatod a padlót. Mi lenne, ha megszólalnál végre?
Abbahagyta az idegesítő járkálást és rám nézett. Sóhajtott egyet.
- Annak a nőnek igaza volt.
Nem nagyon értettem milyen nőre gondolt pontosan. És miben volt igaza? Miről beszél?
Leguggolt elém, hogy tekintetünk egy síkban legyen. Szemei aggodalomtól csillogtak.
- Selena. A forrása jól mondta. Nem baleset volt. Ez sem - nézett szemembe.
Teljesen összezavarodtam.
- De hát azt mondtad, hogy az egyik gép hibásodott meg - próbáltam megkapaszkodni az egyetlen reménysugaramba, noha már tudtam, hogy miről van szó.
- Hazudtam, Sel. Nem kerülhet napvilágra.
- Tessék? - Pattantam fel hirtelen. Gyors mozdulatsorom miatt, Zayn elveszítette az egyensúlyát, de megtartotta magát, majd ő is felállt.
- Mióta tudod? - Kérdeztem suttogva. Lesütötte szemeit.
- Már azon az estén, a kórházban megkeresett a rendőrfőnök, és elmondta, hogy semmilyen meghibásodásra nem találtak nyomot.
Szavai erősen csattantak testemnek, mintha gyomorszájon rúgtak volna.
- Miért nem mondtad el eddig?? - Kérdeztem kiabálva, ezzel hátratántorítva őt. - Nem gondolod, hogy jogom lett volna megtudni??
- De.
- Akkor?? Akkor mi a francért nem szóltál?
- Mikor mondtam volna? - Emelte föl ő is a hangját - Amikor bunkó módon elküldtél a házatokból? Vagy amikor nem beszéltünk egymással? Esetleg már a kórházban kellett volna mondanom, hogy rosszabb állapotba kerülj, mint voltál?
- Ezért... ezért jöttél el hozzánk akkor este? - Kérdeztem suttogva. Bólintott.
Istenem... Erőtlenül ültem le az ágyra és csak bámultam magam elé. Az érzéseim össze-vissza voltak, ahogy én is. Haragudtam Zayn-re, amiért eddig nem mondta el, de hálás is voltam érte. A kétségbeesés és a félelem, hogy újra megpróbáltak bántani, erősödött bennem. A lelkifurdalás, hogy az előbb nekiestem Zayn-nek jogtalanul, hiszen csak jót akart.
A mellkasom szét akart szakadni. Minden, minden kezdett széthullni körülöttem. Én meg csak tétlenül engedtem, hogy zihálásom erősödjön. Zayn előttem guggolt, újra. Meleg tenyereivel közrefogták arcomat.
- Sajnálom, hogy kiabáltam - szakadt fel belőlem, a könnyeimmel együtt, melyek szaporán hagytál el szemem.
- Semmi baj, Sel - súgta és fejem már a mellkasának is simult. Szorított magához, simogatott. Egészen addig, amíg halk zokogásom elcsöndesedett.
- A rendőr mit mondott? Van valami jel, nyom? - Kérdeztem kissé eltávolodva tőle. Ujjával eltűrte arcomra ragadt tincseimet.
- Nincsen. Ezért lettem olyan ideges tegnap, amikor bejöttél a szobámba. Semmit nem találtak, és a tűz pusztító munkája miatt nem is fognak.
A reménytelenség és a félelem felülkerekedett rajtam.
- Semmi mód nincs arra, hogy rátaláljunk a tettesre?
- Csak te tudnál segíteni.
Összeráncoltam szemöldököm, de a remény újra lángolni kezdett bensőmben.
- Hogyan?
- Nincs semmi emléked a tűz előttről? Bármi? Akármi? Egy kép, esetleg jelenet?
Megráztam a fejem.
- Már próbáltam azóta többször is visszaemlékezni. Talán valahol mélyen sejtettem, hogy nem baleset volt. De sosem tudtam visszaemlékezni, egyetlen egy kis képre sem. Semmire. És nem tudom miért.
Estem megint kétségbe, és eddig elapadt könnyeim újra elindultak. Zayn letörölte érzéseim jelét.
- Az orvos szerint van esély, hogy emlékezz. A fejedet ért ütés agyrázkódást okozott. Talán ez az oka annak, hogy nem emlékszel. De az orvosod szerint ez nem végleges.
Szavai ismét annyiszor elvesztett reményemet újra visszahozták. Habár már a reménykedéstől is féltem, hogy újra és újra csalódok.
Erősen szorítottam össze szemhéjam, hogy megpróbáljak újra emlékezni. De nem ment. Csak feketeség. Semmi több! Csak a fullasztó sötétség.
Feladva törtem ki újabb zokogásban. Zayn ismét mellkasára vont.
- Túl leszünk rajta. Mindenen. Ketten. Együtt - súgta fülembe.
Szavai, teste melege, gyengéd simogatása hamar megnyugtattak.
- Szeretlek, Sel - súgta olyan halkan, hogy először azt hittem, csak képzeltem. Villámcsapásként ért a felismerés. Akkor a kórházi ágyon feküdve. Hallottam ezt. Ugyan ezt a két szót. Ez a két szó visszhangzott egész végig. A hang hozta a rétet, az étcsokoládé szemű nyuszit, majd a fényburkot.
Felkaptam a fejem. Zayn mélyen nézett szemembe.
Kinyitotta száját, hogy mondjon valamit. Talán mentegetőzni akart. De nem engedtem, mert ajkamat övére tapasztottam. Kissé meglepődött tettemen, de viszonozta gesztusom. Kezei derekamat fogták, erősen. Forró, gyengéd csókunk, megszakadt. De csak annyi időre, amíg felálltunk mindketten, hogy hozzáférhessek pólójához.
A textilanyagtól gyorsan szabadítottam meg, hogy ismét szemem elé táruljon meztelen felső teste.
Csodálásomat félbeszakította, sürgető csókjával, melyet ugyan olyan hevesen viszonoztam.
Ujjai belekapaszkodtak pólóm szegélyébe. Heves, követelőző csókjából ítélve arra számítottam, hogy ugyan ezzel a hevességgel fog megszabadítani felsőmtől. De nem ezt tette.
Elhajolt tőlem egy picit, hogy mélyen szemembe nézhessen. A kérdés ott csillogott a szemében, amire én egy mosollyal adtam meg a választ. Egy rövidebb csókot kaptam, majd keze lassan siklott felfelé csípőmtől a hasamig, a felsőmet is feljebb csúsztatva.
Majd az én felsőm is a földön landolt.
Ujja lassan, érzékien simított végig az oldalamon. A vérem iszonyatos pezsgésbe kezdett. A bennem tomboló vágy egyre jobban fokozódott.
Ujja lassan megtalálta melltartóm kapcsát, melyet ki is kapcsolt. Először bal vállamról csúsztatta le a fehér pántot, majd a jobbról is megtette. A melltartó megadva magát esett az ölembe, felfedve mellemet előtte. Reflexszerűen kaptam volna elé kezeimet, de Zayn gyengéd fogása megakadályozott ebben. Félve néztem arcára. Undor helyett csodálat ült ki arcára, ezzel minden félelmem szertefoszlatva. Kezei elindultak felém, de mielőtt érintett volna, nagyot nyelt. Szeme megtalálta az enyémet. Bizonytalanság villant szempárjában, amit egy csókkal próbáltam eltüntetni. Véglegesen.
Csupasz mellkasom hozzápréselődött az övének, ezzel zihálásra késztetve őt. Csók közben elmosolyodtam reakcióján.
Kezeim megtalálták fekete csőnadrágjának gombját, melyet kissé bénázva, de sikerült kigombolnom.
A farmer is pillanatokon belül a földön végezte, melyet az én nadrágom is követett.
Remegtem a vágytól, melyet látványa még jobban ingerelt.
A belsőmet csapdosó lángok az egeket verdesték, ahogy szerelmem is odáig repült. Lassan és gyengéden csókolt meg és ért hozzám. Mintha attól félne, összetörök érintése alatt.

Lassan szerettük egymást. Figyelt rám minden egyes pillanatban. Bár tudtam, láttam rajta, hogy mennyire visszafogja magát, hogy ne okozzon fájdalmat. Amiért nagyon hálás voltam.
Eddigi életem legeslegszebb éjszakáját élhettem át általa. Minden rossztól megszabadított. Lelkem megkönnyebbült. Boldog voltam. Mérhetetlenül boldog. És szerelmes. Visszavonhatatlanul szerelmes.