42. fejezet

"Ő lesz az alibid."

Számítottam rá, hogy a jelenetet újra vesszük. De most nem engedtem a csillogó fekete szemeknek. Erős maradtam, ezért hibátlanul meg is tudtuk csinálni a jelenetet. Megkönnyebbültem, hiszen mostanában nem lesz sok intim rész. A következő napokban fogjuk felvenni Nora magánakcióit. Folt nélkül. Így Zayn kap egy kis szabadidőt. Így el tudom majd kerülni. Sokkal könnyebb lesz így.

Igazam volt. Mintha Zayn eltűnt volna. 2 napja láttam utoljára. Még a szállodában sem futottam vele össze. Mondjuk nem is voltam ott olyan sokat. A forgatások miatt, csak aludni jártam oda. Egy kis gonosz hang néha előbújik rejtekéből, hogy tudassa velem hiányát. De leküzdöm, és azt a fránya érzelmet is. Nincs szükségem rá. Csak fájdalmat okozna.

- Selena. Tudom, hogy szüneted van, de beszélni szeretnék veled - jött hozzám komoly hanggal Frank. Ijedtemben csak bólintani tudtam. Túlzottan komoly arcot vágott, hogy tudjam, fontos dologról van szó, aminek nem biztos, hogy örülni fogok. Elfordult és elindult. Én pedig egyre szűkebb gyomorral követtem.

Az irodájába érve meglepődtem. Andy, a fodrász várt ránk. Időm sem volt eltakarni nagy megdöbbenésem. Elmosolyodott engem meglátva. Én is viszonoztam ezt a gesztust, de nem őszintén. Nem tudtam miről lehet szó és ez aggasztott. Rögtön arra gondoltam, hogy el akarja küldeni Andyt. Na ezt egyáltalán nem akartam. Nagyon a szívemhez nőtt, ahogy Melanie-t is megkedveltem. Sokat beszélgetünk és hülyéskedünk az öltözőben, miközben ők serényen rajtam munkálkodnak. Egyedül Bridget-tel nem ápoltam jó kapcsolatot. Megpróbáltam többször is, de nem engedte.

Andy mellé léptem. Frank előttünk állt az asztalánál. A szobában több szék is volt, de egyikünk sem foglalt helyet.

- Selena. A helyzeted nem javul. A rendőrök nem tudtak meg semmit. Még mindig veszélyben vagy, annak ellenére, hogy Zayn szakított veled - nézett rám Frank. Mintha gyomorszájon rúgtak volna. Tudtam a helyzetemről. De hallani sokkal jobban fájt, mint gondoltam. Zayn nevére gombóc keletkezett a torkomban. De nem foglalkoztam vele.

- Az SMS bizonyíték, hogy az illető addig nem nyugszik, amíg biztos nem benne, hogy nem vagytok együtt Zayn-nel.  Na már most. Az a probléma, hogy a világ még mindig úgy tudja, hogy ti együtt vagytok. Ezért még mindig veszélyben vagy.

- És mit akarsz tenni? Napvilágra hozod a szakításunkat? - Hangom kemény volt, de a szakítás szónál enyhén megremegett. Nem hiszem el, hogy lehetek ilyen szerencsétlen és gyenge!

- Nem. Ennél sokkal nagyobb lépést fogunk tenni.

Frank Andy-re nézett.

- Itt jön képbe Andy. Ő lesz az alibid. A barátod, akivel forrósodik a helyzet.

- Nem - mondtam rögtön. Bocsánatkérően Andyre néztem. Nem bántásként szántam. Ő enyhén megrázta a fejét mutatván, hogy nem haragszik. Szerintem még túlságosan sokkos, hogy bármit is érezzen.

- Nem engedem, hogy az emberek kurvának nézzenek. Ki van zárva, hogy egyik nap Zayn-nel vagyok együtt, másnap meg már egy másik fiúval kapnak lencsevégre. Kizárt dolog - ráztam a fejem.

- Selena. Muszáj megtenned azért, hogy biztonságban legyél - nézett szemembe Frank.

- Nem. Nem fogok ebbe belemenni - mondtam magabiztosan.

- Pedig muszáj lesz, Selena. Máshogy nem lehetsz biztonságban.

- De. Éppen elég lesz az, hogy a világ is megtudja a Zayn-nel való szakításunkat.

Feldúltan hagytam el az irodát. Csak reménykedtem benne, hogy viselkedésemmel nem bántottam meg Andyt. Nem ellene szólt. Csak nem akartam megint egy hülye álca kapcsolatot! Francba az egésszel. Ha tehetném megtalálnám a zaklatómat és megtépném, majd nagy mosollyal az arcomon otthagynám a picsába, és ezzel le is zárnám az egész cécót. De nem tudom ki ő! Egy kibaszott ismeretlen féltékeny picsa teszi tönkre az életemet! 

A hotelbe visszaérve csörtettem fel az emeletre.Nem volt kedvem a lifthez. Abban reménykedtem, hogy a sok lépcső, majd lenyugtat egy kicsit.

Gyorsan lépdelve a folyosón próbáltam minél előbb a szobámba érni, azon imádkozva, hogy útközben senki ne szólítson le, mert most nem vagyok abban az állapotban, hogy aranyosan mosolyogva enyelegjek. Mielőtt elhaladtam volna Zayn szobája mellett egy szó nélkül, megtorpantam. Benéztem a kis résen. Akkor eltört bennem valami. Zayn-en éppen egy szőke csitri lógott Vagyis inkább a száján. A szöszke keze Zayn mellkasára csúszott és az ujjai addig ügyeskedtek, amíg fekete ingének felső gombját ki nem bújtatta a lyukból. Mielőtt többet is láthattam volna, elfordultam és becsuktam az ajtót, nem foglalkozva azzal, hogy ezzel felhívom magamra a figyelmet. A gombócba gyűlt fránya könnyek fojtogattak és én küzdöttem feltörésük ellen. Szabadulni akartam minél messzebb. A gombóctól, a szobától és Zayn-től is. De semmi nem úgy alakul, ahogy azt eltervezzük, nem igaz?

- Selena! – Hallottam a nevem azon az édes morgós hangon, amit olyan rég hallottam. De nem álltam meg. Zayn nem hagyta annyiban. Megfogta a kezem. – Sel – súgta halkan. Túl közel volt. Közelebb, mint szerettem volna. Közelebb annál, amit elbírnék viselni. Megfordultam, de közben hátráltam is. Kitéptem kezem az övéből. Szemei helyett a tekintetem a szöszke által kigombolt gombra esett. Zayn gyorsan visszabújtatta a gombot a helyére, ezzel elfedve kissé szőrős, tetkókkal teli vonzó mellkasát. Amin annyiszor hajtottam álomra a fejem. Vagy amit annyiszor csókoltam végig. Minden egyes tetkón elidőzve…

- Sel – kezdett bele. Szemébe néztem. A barnaság megtört volt, szomorú.

- Mit akarsz, Zayn? – Nevét szinte köptem, ami láthatóan fájdalmat okozott neki. Nem érdekel. Nekem is rohadtul fáj amit csinált és amit most is csinál.

- Had magyarázzam meg, Sel – könyörgött.

Megráztam a fejem.

- Nem kell. Hiszen semmi közöm nincs már az ügyeidhez, igaz? Már nem vagyok a barátnőd. Azt csinálsz, amit akarsz. Azt dugsz meg, akit akarsz. Nem érdekel .

Próbáltam közömbösnek tűnni, de a megremegett hangom elárult. Zayn közelebb lépett. Kezét felém nyújtotta, de visszaejtette oldala mellé, mielőtt hozzám ért volna.

- Félreérted – súgta. Láttam az arcán, hogy feladta. Tudta, hogy hiába beszél. Nem fog érdekelni. Ahogy ő sem.

- Nem tudom, hogy mit lehet azon félreérteni, hogy egy szöszi csüngött a szádon, miközben az ingedtől próbált megszabadítani. Nem is tudom. Lehet, hogy csapd le csacsit akart játszani, nem? Hiszen ha félreértettem, valami ilyesmiről lehet szó. Csak itt így szokás kezdeni a játékot, ugye? – Feltevésem bugyután hangzott. De idióta módon valahol reménykedtem benne, hogy tényleg erről van szó. De Zayn étcsokoládé szemei mindent elárultak.

- Nem kell mutatni az utat. Eltalálok a szobámig – mondtam és elfordultam, hogy elmenjek végre. De a kissé érdes, mégis gyengéd kéz újra az enyémre simult. Ezzel megint megakadályozva elmenetelem.

Visszafordultam. Tekintete perzselte az arcomat, ezért kénytelen voltam viszonozni a kontaktust, hogy ne a bőrömet forrósítsa tovább. Ajkait kinyitotta, hogy mondjon valamit, de egy idegesítően magas, nyávogó hang megakadályozta ebben. Egyszerre néztünk a megérkező szöszkére.

- Zaynie! Hova rohantál el olyan gyorsan? Tán nem megijedtél tőlem? – Nézett huncutkodva Zayn-re, aki egy lapos tekintettel válaszolt kérdésére, majd fakulni látszó szemeit újra rám emelte. A szöszke követte Zayn tekintetét, így szembesült velem. Remek.

- Jahj, de illetlen vagyok. Perrie Edwards vagyok. Zayn barátnője – nyújtotta oda kezét nyájas mosollyal a képén. Az utolsó kijelentése megdöbbentett. Zayn-re néztem választ várva. De ő csak leszegte fejét. Nem nézett rám. Nagy mosolyt varázsoltam arcomra – nagy küzdelem árán – és elfogadtam a fehér és selymes tapintású kezet.

- Selena Underwood. És gratulálok nektek. Szépen mutattok majd a címlapokon  - mondtam ki az égető szavakat. A gombócom egyre nagyobb lett és egyre jobban ki akart szabadulni könnyek formájában. Minél előbb el kell mennem.

- De én megyek is. Fáradt vagyok a forgatás miatt. Örültem – mosolyogtam szöszkére. Zayn-re néztem. Felkapta fejét, így szemeink összekapcsolódtak. Nem engedtem, hogy magába szippantson az étcsokoládé. 

– Holnap találkozunk, Zaynie – arcom fintorba futott, de mielőtt a könnyeim utat törtek volna maguknak elfordultam és gyors léptekkel elmentem. Magam mögött hagytam a Zayn-be kapaszkodó idegesítő szöszkét, meg a fájdalmat sugárzó szemeket, melyek az utolsó megnevezésre intenzívebben tükrözték gazdája érzéseit. Emelt fejjel sétáltam. Azt a látszatot keltve a mögöttem lévőknek, hogy minden rendben. De közben arcomról folytak könnyeim, mint az áradat. A szobámba beérve vetettem magam az ágyra és elkezdtem zokogni.

Nem tudom mennyi idő telt el az önsajnálatommal. De összeszedtem magam. A jó hosszú zuhany és az isteni nutella sokat segített. Még hogy a nutella csak evésre jó. Felöltöztem, a hajamat laza kontyba kötöttem. Még utoljára megnéztem magam a tükörben. A sminkem tökéletesen takarta a zokogásom jeleit. Úgy néztem ki, mintha az ég adta világon semmi bajom nem lenne. Hah. De jó lenne… Nagy levegőt vettem, majd kiléptem a szobámból. Elhatározásra jutottam.  És véghez is fogom vinni. A saját érdekemben.

Bekopogtam a már jól ismert ajtón. Majd egy ’gyere be’ után kinyitottam azt. Rámosolyogtam Frank-re, aki érkezésemre letette a kezeiben lévő papírokat. Mutatta, hogy foglaljak helyet az egyik székben, de egy fejrázással elutasítottam a kedves gesztust. Nem akartam sokat időzni itt. Egyvalamiért jöttem.

- Igazad van. Szükségem van egy álbarátra. Benne vagyok, hogy mostantól Andy legyen a barátom – mondtam magabiztos hangon. 

Sziasztok Drágák! ♥ 

Köszönöm a kommenteket. Nagyon jól esnek! *-* Sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem, de karácsonyra jobban szeretek saját kezűleg készített dolgokat adni, így elment azokkal az időm és nem tudtam írni. Már nincsen Szenteste, de a Karácsony még mindig tart. Szóval Nagyon Boldog és Békés Karácsonyt Kívánok Nektek! Remélem jól telt a Szenteste és ezután is jó napoknak néztek elébe. Imádlak Titeket! ♥♥ 

Kata xx