41. fejezet

Ládika

*külső szemszög*

Zayn a falnak vetette a hátát. Egy eddig sikeresen visszatartott könnycsepp folyt le arcán, melyről lehull a lepel abban a pillanatban, amikor Sel sírni kezdett. Ezért kellett kimennie minél gyorsabban. Nem bukhatott le. Selenának el kell hinnie, hogy mind igaz, amit mondott. A torka ég a hazug szavaitól, melyeket Sel-nek mondott. De muszáj volt megtennie. Az ő érdekében. Így hogy ő nem lesz mellette, Selena biztonságban lesz. Mert bármennyire is áltatta magát, az SMS bizonyította, hogy nem Dylan miatt van az egész. Noha már régen sejtette belül, hogy ő tehet minderről. 

- Pedig szükségem van rád! - Hangzott a kétségbeesett kiabálás. Zayn térdei megremegtek. Gyorsan, szaggatottan vette a levegőt. Legszívesebben berohant volna szerelméhez, hogy magához szorítsa és a végtelenségig nem engedné el. De nem tehette meg. Most nem lehetett önző. Már nem csak egy könnycsepp száguldott végig arcán, hanem több ezer. Nem csak Sel-nek volt szüksége rá. Hanem neki is Selenára és a szerelmére. Ez segített neki mindenben. Selena mentette meg. És most félő, újra visszacsúszik abba a fekete lyukba, ahová saját magát vetette több éve. Remélte, hogy annyi szenvedés után, megérdemli a boldogságot. De nem ezt a kártyát húzta. Sorsa megpecsételődött, akkor 10 évesen. Azóta csak romlik. Elenyészik a lelke az érzéseivel együtt. Most, hogy már Selenát is elvette tőle a Sors, nincs semmi értelme. Egyedül a remény tartja itt. Az a hülye remény, mely apró lángként világít a nagy sötétségben. Ha elkapják a zaklatót, újra vele lehet. Újra esélyt kaphat a boldogságra. 

Kezei erősen remegtek. Hallotta Selena kínkeserves sírását, melyet ő okozott. Ahelyett, hogy boldog mosolyt csalt volna szerelme arcára, amit megérdemelne. De nem. Nem teheti meg. Minél messzebb lesz tőle, annál nagyobb biztonságban van. 

Nagy levegőt vett. Letörölte arcáról könnyeit, de hiába. Azok nem akartak elapadni. Makacsul mutatni akarták fájdalmát, mely egyre csak nőtt. Hiába csitította magát azzal, hogy ezzel megmentheti szerelme épségét. Nem segített szétszaggatott szívén. Megfordult, hogy kezével a falra támaszkodjon. A hangos levegőért való kapkodás nem csitult. És nem segített az sem, hogy a vékony falon tisztán hallotta Selena keserves zokogását. Eszébe jutott valami. Az segíteni fog. 

Elengedte a falat. Még pár percig nézte a becsukott ajtót, de szívét megtagadva, hátat fordított neki. 

Gyors léptekben, majdhogynem futva szelte a kihalt folyosót. Szobája ajtaját becsapta maga mögött és a szekrényéhez rohant. Kapkodva kutatott a fiókokban. Majd megtalálta a kis tasakot, melyben több apró tabletta várta. Remegő kezeivel kissé nehezen tudta szétnyitni a gondosan bezárt tasakot. Kiborította tenyerébe. Legalább 6 szem esett ki egyszerre tenyerébe. Egyet félretett, míg a többit visszaöntötte a tasakba. A zacskót elrejtette vissza a fiókban. 

Zayn nem vette be a tablettát. Csak nézte. Keze még most sem hagyta abba a remegést. Eszébe jutott Selena. Ahogy utálattal néz rá, ahogy mosolyog, vagy elpirul, amikor a közelében van. Ahogy becsukva szemét várja csókját. Amikor azon az estén a fájdalom egy apró könnycseppet préselt ki szerelmesen csillogó szeméből, de ennek ellenére őszinte mosollyal biztatta, majd egy meleg csókkal nyugtatta meg. Mindig csak fájdalmat okoz Selenának. Az megismerkedésük elején, a zaklató miatt és most. 

Nem teheti meg. Nem veheti be. Akkor Selenának még nagyobb fájdalmat okozna. Hiszen amióta erős érzelmeit nem tagadta magának, nem vette be ezt a tablettát. Ez a szar miatt egyszer becsapta Selenát. Képtelen volt elmondani a lánynak, hogy nem csak a tömeg miatt jött rá a pánikroham. A kábítószer hiánya okozta nála. De akkor sem vett be, hogy csillapítson magán. Mert ott volt mellette Selena. Nem volt szüksége ezekre a francos tablettákra. De ha most beveszi. Újra visszaesik. És talán Selena már nem lesz ott, hogy segítsen neki. Ha a lány megtudná, hogy már egy ideje szedi ezeket, csalódna benne és végleg elhagyná. 

Mérgesen dobta a kukába a fehér anyagot. A fiókból kiszedte a többit és azokat is megsemmisítette. Nincs szüksége ezekre! Többé már nem. 

 
*Selena szemszöge*

Akkor hagyott el, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. Tehát ő tényleg az, aki volt. Csak megjátszotta az érzéseit, hogy odaadjam magam neki. Talán most jót nevet rajtam. A hülye naiv lány, aki minden ellenére bízott benne és odaadta neki a szívét. És akkor bekattant valami az agyamban. A könnyeim se perc alatt elálltak. Mintha csak varázsigét mondtam volna rájuk. Arcomról letöröltem a sós undorító nedvességet. Felálltam az ágyról.
Megfürödtem, fogat mostam és visszafeküdtem az ágyba. Este volt már én meg kimerült. Eszembe jutott, hogy milyen régen aludtam ebben az ágyban, de gyorsan el is hessegettem a fejemből a gondolatot. Becsuktam a szemem, és engedtem, hogy a sötétség magába szippantson.
Másnap semmi nem történt. Minden ment tovább, ahogy én is. Elfojtottam az érzéseimet. Minden érzelmet bezártam egy kis ládikába, melyet erős lakattal biztosítottam és jó mélyre elástam. Nincs szükségem ezekre.
A forgatás nem ment egyszerűen. Zayn nem tudott velem dolgozni. Hah. Pont ő, akinek semmi baja nincs. Aki nem kapott egy rohadt nagy pofont. Neki senki nem törte össze a szívét. A kamerák előtt játszottam tovább, mintha mi sem történt volna. A ládámnak köszönhetően még az sem okozott különösebb gondot, hogy a testközeli jeleneteket eljátsszam vele. Őt ez már jobban frusztrálta, amit nem értettem. De nem is érdekelt különösebben.
A sikertelen nap után nem állhattam meg szó nélkül. Megfogtam Zayn kezét, hogy magam felé fordítsam. De mielőtt a megrezdült ládikám kinyílt volna, elkaptam a kezemet és hátráltam egy lépést, hogy meglegyen az 1 méter távolság. Zayn a köztünk lévő levegőt nézte. Arcáról letudtam olvasni érzelmét. De nem érdekelt. Mert ez is hazugság. Semmi több.
- Holnap lehetőleg ne hátráltasd a forgatást! - Mondtam monoton hangon és már távoztam is volna. Csakhogy megfogta a kezem és visszarántott magához. A szívem gyors vágtába kezdett. De gyorsan kiszabadítottam a kezem.
- Mi van veled? - Kérdezte engem nézve. Hangosan nevettem fel. Egy cseppnyi öröm nélkül.
- Ezt pont te kérdezed, Zayn?
Nem mondott semmit.
- Csak csináljuk meg ezt a rohadt filmet és hagyjuk békén egymást! - Mondtam összeszorított állkapoccsal, majd ismét elindultam. De most nem állított meg. Pár méter után visszafordultam. Ott állt, görnyedten és nézett maga elé. Válla gyorsan mozgott fel-le. A ládika lakatja megremegett, ahogy a térdeim is.  Nem, Selena! Most szépen megfordulsz, és mész tovább! 
És én így tettem.

A napok teltek. Üresen, monotonul. Kitaszítottam bensőmből minden érzést. Anyuval nem tudtam úgy beszélni, ahogy mindig. Hangom érzelemmentesen csengett, ami megijesztette őt, de a fáradtságra fogtam. Lola hangja sem csalt boldogságot szívembe. Legszívesebben nem beszéltem volna senkivel, de azért ezt mégsem tehetem meg. A családomról és a barátaimról van szó. Stella próbálta kiszedni belőlem a viselkedésem forrását, de természetesen nem sikerült neki. Ha nekiállnék kiönteni a szívemet a ládikám végleg eltűnne és a fájdalom újra mardosna belülről. A forgatás megy. Zaynre rá sem nézek csak akkor, ha muszáj. Ennek ellenére érzem, hogy ő folyton néz. Szívemből kitörölhettem az érzéseket, de testemet nem tehettem immunissá. Felforrt a bőröm, ahol tekintete perzselt. Érintése, hullámot indított el testemben, de nem mutattam. Átkoztam magam amiért ezeket még mindig érzem. Francba ezzel!
Elérkeztünk ahhoz a jelenethez, amikor Nora és Folt a panzióban tölt egy éjszakát.
A panzió, melyet Frank választott ki egyszerű volt. Szegényes, de mégis kellemes. Örültem, hogy egy időre kiszakadok a luxusból. Rájöttem, hogy hiányzott az egyszerűség. Bár az életemben most semmi nem egyszerű...
Forró jelenet, szenvedélyes érintésekkel. De nem aggódtam. A ládikám gondosan el van rejtve. Semmi gond nem lehet.
Trikó és bugyi. Ennyi ruhadarab volt rajtam. Semmivel sem több. A hajam vizes, hogy hiteles legyen a jelenet. Hiszen az eső miatt jutottunk a motelbe. A szobában sötét volt. Nem láttam Zaynt. De éreztem. Meleg lehelete simogatta arcom. Csupasz mellkasából áradó hő felhevítette az én testemet is. Szaggatottan vettük a levegőt. Majd ahogy kell, Zayn elment mellettem a fürdőbe jellegzetes, férfias illatát hátra hagyva. Lefeküdtem az ágyra és a takaróval eltakartam magam. Máris megszűnt belső feszengésem. Tudom, hogy Zayn már látott ennél hiányosabb öltözetben is, de nem az egész stáb. Na meg azért azóta jó sok minden változott köztünk.
A fürdő ajtaja kinyílt, így halvány fény árasztotta el a sötét szobát. Feltűnésmentesen egy mély levegőt vettem, hogy felkészítsem magam az esetleges látványra. De hiába. Erre nem lehetett felkészülni. Testén lefedték tetkóit amiket imádtam. Folt-nak nincsenek tetoválásai, így neki sem lehetnek. Hiányoltam őket, de így is elállt a lélegzetem. Szemem akaratom ellenére barangolta be kellően kidolgozott testét. Tudtam, hogy kemény tapintása van. Hogy a bőre ráfeszül izmaira. Tudtam, hogy melyik tetkónak hol kell lennie. Főleg a szívecskének tudtam a pontos helyét. Az ágy elé lépdelt, majd mondta a szövegét. Nem kellett játszanom az idegességet, mert az voltam. Hangom és viselkedésem pont olyan volt, amilyet a forgatókönyv megkövetelt.
Amikor mellém feküdt az arcunkba tartott kamerák eltűntek, ahogy a stáb is. Csak ő volt és én. Megfogott és megemelt. Kezem feszes hátára simítottam. Fekete szemei lágyan néztek rám. Szerelmet és égő vágyat sugároztak felém. A kis hangocska a fejemben hangosan kántálta, hogy hazugság, de nem hallottam. Szívem hangos dobogása, vérem gyors száguldása eltompította azt a hangot. Leheletünk keveredett egymással. Ujjamat a bravúrosan felfestett V sebhelyre csúsztattam. Frank leállítatta a kamerákat, de nem foglalkoztunk vele. Fölöttem támaszkodott. Tekintete egy pillanatra sem engedte el az enyémet. Közelebb hajolt. Ajkainkat csak pár milliméter választotta el egymástól. De mielőtt bármi történhetett volna, megfagytunk.
- Ideje jönni, te filmcsillag. Nem fogok várni rád - mondta a kedvesnek nem mondható hang, ami a mindig goromba Britget-től származott. Zayn-nel egyszerre mozdultunk meg. Én kibújtam alóla, míg ő is kimászott az ágyból. Bridget gyűlöletes pillantásokkal nézett rám. Amikor a még mindig félmeztelen Zayn-re nézett valami átsuhant az arcán. De túl hamar eltűnt onnan, hogy rájöjjek mi volt az. Mielőtt kiszálltam volna az ágyból benyúltam a franciaágy alá a farmeromért, amit oda rejtettem el. Nem akartam egy bugyiban és toppban végigcsattogni az egész motelben.
- Itt vagyok. Mi történt? - Kérdeztem, mert tudtam fölösleges átöltöztetni, mert újravesszük a jelenetet. Merthogy elfelejtettem megrendülni a hegtől, mely annyira jól és élethűen lett felfestve Zayn hátára.
Bridget lekicsinylően nézett rám. A gorombasága ellenére, most hálás voltam neki. Hiszen, ha ő nem szól, ki tudja mi történt volna. A ládikám megrezdült, a láncok engedtek, és le is hullottak volna, ha Bridget nem állít le minket. Hogy lehettem ennyire hiszékeny? Megint! Elhittem a perszelő vágyat és szerelmet melyet tekintete sugárzott.
- Csak a többiek beküldtek, hogy minden rendben van-e a sminkeddel, a hajaddal és a ruháddal - mondta és már el is fordult. Értetlenül álltam egy darabig. Oké. Biztos. Ezt az egészet betudtam annak, hogy Bridget elég fura.