46. fejezet

Sziasztok Drágák! ♥ Kicsit később, mint terveztem, de itt is a következő rész! :D Nagyon nem történik benne semmi, de mégis fontosnak találom, hogy legyen ilyen "semmilyen" rész is. Bepillanthattok Zayn gondolataiba, érzéseibe, ami szerintem nem olyan rossz dolog. :) A megfogalmazása kicsit zavaros, egy-két mondat többször hangzik el, de ez nem véletlenül van így megírva. :) Remélem jól vagytok! ♥♥ 

Ölelés, Kata

Vallomás

Egy érzés ment végig bennem. Egy nem túl kellemes érzés. Hirtelen tudtam, hogy ki a zaklatóm. De nem. Biztos, hogy nem. Oké, hogy nem táplálok jó kapcsolatot Bridget-tel, de azt nem hinném, hogy ő lenne a zaklatóm. Ez hülyeség. Különben is. Britget tudja, hogy Andy meleg. Akkor már rég kaptam volna egy üzenetet olyan szöveggel, hogy "Engem nem versz át, te kis ribanc! Tudom, hogy nem vagy együtt Andrew-val!". Vagy valami ilyesmit. Szóval tényleg valami őrülten beteges rajongó lehet a háttérben. Különben is. Britget idősebb nálam pár évvel. Ezért Zayn-hez is idős.

Egész nap harcoltam magammal. A fejemben már több lista is van. Az egyiken észérvek vs ellenérvek, a másikon pedig érzelmi érvek vannak felsorolva Britget-tel szemben.

Zayn megbeszélésen volt Frank-nél. Azt az utasítást adta, hogy menjek be a szobájába - ne feltűnően- és várjam meg ott. Én így is tettem. De mindenki tudja rólam, hogy nem tudok a fenekemen sokáig ülni. Ezért járkálni kezdtem. Aztán kutakodni kezdtem a szekrényében. Ne értsétek félre, nem az életében turkáltam. Csak a Batman-es pólóját kerestem, hogy aztán elkunyizhassam tőle holnapra. Meg sem lepődtem azon, hogy a pólóinak 90%-a fekete. De én ezt egy csöppet sem bántam. Zayn eszeveszettül néz ki tetőtől talpig feketében. 

A póló helyett valami más akadt a kezeim közé. Egy kis zacskó. Nem akartam kivenni és megnézni, hogy mi az, hiszen nem tartozik rám. De rossz érzésem támadt, így ahelyett, hogy ujjaimat arrébb csúsztattam volna, beleakasztottam a kis zacskóba és kiemeltem 2 póló közül.

A kis zárt tasakban fehér tabletták voltak. A szívem megállt. Rögtön tudtam mik ezek. Nem akartam elhinni. Nem. Az képtelenség, hogy Zayn ilyenekkel éljen! Legszívesebben visszagyűrtem volna a tasakot, hogy el is felejtsem, de erre képtelen lettem volna.

Most nem volt azzal gondom, hogy 5 percnél többet üljek egy helyben. Lesújtva éreztem magam, kétségbeesettnek. Ha Zayn beveszi ezeket...

De az ajtó kinyitódása megszakította gondolataimat. Zayn megjött. És én képtelen voltam ránézni. Szüntelenül a kis tasakot néztem, amit azóta is a kezemben tartottam. Legszívesebben összemorzsoltam volna az összeset, de porként is felszívható. Hallottam, hogy Zayn megtorpan. Felnéztem rá. Szemei a kezemben tartott fehér tablettákra estek. Megdöbbenés és félelem keveréke játszott arcán. Rezignáltan álltam fel az ágyról.

- Az hogy...? - Kezdte halk hangon, de nem engedtem, hogy befejezze.

- A batman-es pólódat kerestem, hogy elkérjem, de ezt találtam meg helyette.

Nem szólt semmit. Nem kezdett el mentegetőzni. Csak lehajtotta a fejét. Háta görnyedt volt. Ahelyett, hogy kimentem volna a szobából, az undorító tasakot az ágyra dobtam és lassan elé léptem. Gondolom azt hitte, hogy elmegyek mellette, hogy aztán az ajtón keresztül távozzak. Kis meglepettséggel nézett fel, amikor látta, hogy megállok közvetlen előtte.

Kezemet az arcára simítottam. Becsukta szemeit.

- Miért veszed be azokat? - Kérdeztem. A sírás kerülgetett. Féltettem őt attól a szartól. Nem akartam, hogy károsítsa magát.

- Már nem használom. Eddig azt hittem, hogy az összeset megsemmisítettem - nézett szemembe kétségbeesetten.

- Miért?

Lehajtotta a fejét, de nem válaszolt.

- Zayn! Mond el, kérlek - kértem finom hangon. Nem voltam rá mérges. Csak kétségbeesett, hogy miért teszi ezt magával.

Rám nézett. Szemei könnyel teltek meg, de nem engedte, hogy lecsorduljanak borostás arcán.

- Már mondtam neked, hogy nem volt könnyű az életem és hogy régen sok rossz dolgot követtem el - súgta halkan.

Megdöbbentem. Emlékszik?? Emlékszik az első együtt töltött éjszakánkra? Amikor azt hittem, hogy részeg és mesélt az életéről?

- Igen emlékszem rá, Selena - válaszolt a szemeimből kiolvasott kérdésekre. Halványan elmosolyodott, de rögtön le is konyult szája széle. A szívem zakatolt a zaklatottságom miatt. Miért hív Selenának?? Miért nem Sel-nek szólított?

- Akkor elmondtam, hogy a múltban tettem nagyon rossz és megbocsájthatatlan dolgokat. Amik még most is nyomják a vállam. Aztán jött a filmes élet, ami még több szart hozott magával. Ezért utáltam, ha sztárocskának hívsz. Ezért voltam mérges, amikor cukkoltál, hogy miért vagyok ideges a rivaldafényben. Mert utáltam. Utálom az egészet. A rajongók hangos sikolyát, akik mást sem látnak csak a kinézetemet, meg a hülye megjátszott mosolyaimat. Utálom a csitriket, akikhez hozzá sem kell szólnom, már az ágyamban vannak. Utáltam, hogy nincs egy lány, aki nem a pénzemért és a hírnév miatt szeretne mellettem lenni. Utáltam magamat is. És ezek a bogyók segítettek. De aztán jöttél te - súgta az utolsó mondatot, újra rám nézve. Nagyot dobbant a szívem, de nem válaszoltam.

- Amikor megláttalak, hogy buzgón bújod a forgatókönyvet, rögtön láttam benned valamit. És amikor egy pofont adtál. Elindított bennem valamit. Csak ezt sokáig nem vettem észre. Nem akartam észrevenni. Utáltál. Teljes szívedből gyűlöltél és megvetettél, ezért én is így akartam érezni irántad.

Nézett szemembe folyamatosan.

- Amikor az utcán fogtad a kezem. Vagy amikor nevettél egy-két elejtetett hülye viccféleségemen. Vagy, ahogy csak rám mosolyogtál. Tudtam, hogy ezt mind színészkedésből teszed, mert ránk parancsoltak. Eleinte én is ezért tettem. De az érzéseim változtak. Egyre jobban szerettem beléd. Be kellett látnom, hogy nem utáltalak egy pillanatig sem. Csak azt utáltam, hogy te gyűlölsz. Utáltam és fájdalmat okozott a rideg viselkedésed. Fájt, hogy mindenkire őszintén mosolyogsz, hogy mindenkivel remekül kijössz csak rám nézet gyűlölködve.

Szünetet tartott. Közelebb lépett. A köztünk lévő távolság lecsökkent. Mellkasa majdhogynem az enyémnek simult. A testéből áradó hő, a szavai és a tekintete felforrósított belülről. De semmi pénzért sem akartam félbeszakítani.

- Aztán beszakadt alattad a pult. Abban a pillanatban semmi más nem érdekelt, csakhogy kimentselek onnan. Ha meg elkésem én is ott legyek melletted, amikor ránk esik az a vacak. Akkor, a kórház liftjében meg akartalak csókolni. Mindennél jobban. De beijedtem és nem tettem. Aztán bemutattad Dylan-t. Utáltam őt, amiért mellette vagy és nem mellettem. Utáltam, hogy rá mosolyogtál, míg rám nem. Utáltam, hogy őt szereted, amíg engem gyűlölsz. Aztán felhívtál egyik este, hogy beragadtál az égő házadba. Rohantam. Kétszázas sebességgel hajtottam a házadhoz. Amikor a mentősök nem tudtak tenni semmit, kétségbeestem. Azt hittem, hogy elveszítettelek. Akkor én sem akartam tovább élni. Azon az estén. Amíg a kórházi ágyon feküdtél ott maradtam melletted. Végig ott voltam. A kórházban ülve döbbentem rá, hogy szeretlek. Hogy hiába minden próbálkozásom, beléd szerettem. Teljes szívemből. Visszavonhatatlanul. Amikor aludtál a füledbe is súgtam. De megijedtem így elfutottam onnan. Különben sem volt ott a helyem. Dylan volt a barátod, neki kellett melletted lennie. Ezért nem mentem be hozzád. De emésztett a tudat, hogy kórházban vagy és nem lehetek melletted. Abban az időszakban sokat drogoztam és ittam, hogy ne gondoljak rád. De azok segítségével sem lett könnyebb. Ezért egyre többször nyúltam ezekhez a tablettákhoz. Felejteni akartam. Csak egy pillanatra megkönnyebbülni. Aztán Dylan felhívott. Elmondta, hogy felébredtél és rendben vagy. Hogy hamarosan hazamehetsz. Annyira megkönnyebbültem. Egyik éjszaka, amikor még aludtál belopóztam hozzád. Egy lila rózsát tettem a melletted lévő asztalra. Abban reménykedtem, hogy amikor felkelsz, tudni fogod, hogy tőlem van és rájössz, hogy szeretlek. És megbocsájtod, hogy nem mentem be hozzád.

De amikor bejöttél az első napi forgatásra láttam, hogy mérges voltál rám. Akkor már tudtam, hogy nem tudod, hogy a rózsa tőlem van. Az is eszembe jutott, hogy Dylan elvette, mielőtt te láthattad volna. Azon a reggelen a szemed másképp nézett rám, mint addig. Valami csillogott benne, amit nem tudtam beazonosítani. De olyan reményt keltett bennem, amit még azelőtt sosem éreztem. Ezért csókoltalak meg. Te visszacsókoltál.

Elmosolyodott. Az én arcomra is mosoly szökött.

- Azon az estén elmentem hozzád, hogy többek között ezt is megbeszéljem veled. Mert fájt és kétségbe ejtett, hogy úgy elrohantál előlem. Meg az is, hogy a forgatás alatt egyszer sem néztél rám, csak akkor, amikor muszáj volt. Oda akartam menni hozzád. Többször is. De a viselkedésed visszatartott. És a nem-baleseted kapcsán is akartam veled beszélni. De te elküldtél. A legnagyobb fájdalmat okoztad akkor este. Azután azon kaptam magam, hogy újra a droghoz és a piához nyúlok. Aztán amikor elindultunk ide, az úton szükségem volt új adagra. De nem volt lehetőségem bevenni. És utána sem. Akkor, amikor pánikrohamot kaptam a hotel előtt, az nem a tömeg miatt volt. Hanem azért, mert addig nem vettem be egy tablettát sem.

Megdöbbentem. De mielőtt megszólaltam volna –legalábbis próbáltam volna összegyűjteni kavargó gondolataimat -, újra megszólalt.

- De azóta nem vettem be egyet sem. Rájöttem, hogy ha velem vagy nincs szükségem ezekre. Amikor szakítottam veled a zaklató miatt, újra kísértésbe estem. De nem vettem be, mert tudtam, hogy fájdalmat okoznék neked. Féltem, ha a tudomásodra jut, véglegesen és visszavonhatatlanul megutálsz. Ezért megsemmisítettem egy zacskónyi adagot. Teljesen elfeledkeztem arról, hogy van másik zacskó.

De Selena. Kérlek, higgy nekem. Már nem élek ezekkel. Van, hogy kísértésbe esem, de nem veszem be őket. Amióta mellettem vagy, nincs szükségem rájuk. Mert melletted megtalálom azt a nyugalmat és boldogságot, amit ezer tablettával sem tudnék elérni. Te lettél a drogom, amire rászoktam és szükségem van rá. Követtem el hibákat. Többször éltem ezzel a szarral, de már régóta nem. Amióta mellettem vagy.

Csak kérlek, ne menj el. Ne hagyj itt – szeméből egy könnycsepp csordult ki és folyt végig arcán.

Több percig nem szóltam. Emésztettem mindent, amit mondott. De ő félreérthette a hallgatásom, mert egyet hátrébb lépett. Az ágyra dobott zacskóra néztem. Odaléptem és a kezembe vettem. Nem tudtam, hogy lehet az ilyet megsemmisíteni, ezért csak a kukához mentem és beledobtam, majd újra Zayn elé léptem. Olyan közel hozzá, hogy mellkasunk összeért.

- Ígérd meg, hogy bármi történik, többet nem veszel be semmilyen drogot! – Néztem szemébe, mely még mindig könnyeitől csillogott.

- Megígérem – bólintott. Elmosolyodtam. Kezeimet arcára tettem és lábujjhegyre álltam. Mosolyogva nyomtam ajkaimat az övére. Megdöbbent, de viszonozta csókom. Kezei pár pillanattal később a derekamat ölelték körbe, hogy még ennél közelebb húzzon magához. Megszakította csókunkat. Kissé eltávolodott tőlem, hogy összekapcsolja tekintetünket.

- Ugye nem csak emiatt vagy velem? Hogy ne nyúljak többet azokhoz? – Kérdezi halkan, félve a választól.

- Nem. Azért vagyok melletted, mert teljes szívemből szeretlek – súgtam mosolyogva. Láthatólag megkönnyebbült, majd újra magához húzva csókolt meg. 

45. fejezet

Halihó olvasók!! *-* ♥ 
Mivel küzdésem célba ért és 4-es leszek németből félévkor, ennek örömére be is fejeztem a részt 
*-* Nem lett hosszú, de történik benne egy-két apró fontos szösszenet, illetve el-elejtett sejtető mondatok. :) Még sok kitartást kívánok a további hajtáshoz és remélem jól vagytok ♥ :) 

millió puszi, Kata

"mindenes raktárszerűség"

A fenyegetés hallatára rögtön Zayn karjaiba bújtam, hogy enyhítsek ijedtségemen. De nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá.
- Szerinted kitálal a médiának?
- Nem tudom.
Arca feszültté vált, ahogy testtartása is. Szorítása erősödött, de nem bántam. Pont erre volt szükségem. Mindketten tudtuk, hogy ha elmondja mindezt a sajtónak, a világ, rosszabb esetben a zaklató is tudni fogja, hogy átvertük. Reménykedek abban, hogy ezzel nem hergeljük fel őt annyira. Habár biztos vagyok abban, hogy ez fog történni, de próbálok reménykedni.
- Ezt el kell intéznem. Várj meg a szobádban! Ha végzek oda megyek - mondta. Adott a homlokomra egy puszit és már készült is elmenni Perrie után. De én megfogtam a kezét és nem engedtem. Megleptem ezzel, de nem érdekelt.
- Nem mész. Ha ki akar tálalni, úgyis ki fog. Nem tehetsz ellene semmit, csak akkor ha engeded, hogy megzsaroljon. Azt pedig én nem fogom engedni! - Mondtam határozottan.
- Selena... - kezdett volna bele, de megráztam a fejem. Nem akartam hallani az érveit.
- Nem érdekel, ha a világ megtudja, hogy együtt vagyunk. Az sem érdekel, ha napvilágra kerül az is, hogy valaki zaklat és a baleseteim nem balesetek voltak. Eltűröm ezeket. De azt nem, hogy a szöszke a markában tartson téged, ezzel engem is. Annyit nem ér meg.
- De... - vágott közbe. Megint eredménytelenül.
- Nem, Zayn! Már elegem van abból a kibaszott zaklatóból! Eleget szenvedtem miatta. Elveszítettelek téged. Nem volt egy nyugodt percem sem. Még egyszer nem fogom megadni neki azt, amit akar. Mert veled leszek. És boldog leszek. Nem engedem, hogy megint a gyengeségem miatt szenvedésbe sodorjam mindkettőnket. Rendőrfelügyelet alatt állok. Úgysem tehetne semmit.
Zayn nem szólt. De láttam rajta, hogy nem örül ennek. Közelebb léptem hozzá. Jobb kezemet arcára tettem.
- Nem akarlak még egyszer elveszíteni. Ezt kérlek értsd meg. Már elmondtam, hogy melletted érzem magam a legnagyobb biztonságban. És tudom, hogy nagyot kérek. De kérlek. Legyél mellettem boldog. Ne legyél feszült. Ne aggódj miattam. Csak legyél mellettem. Mosolyogj, legyél boldog és akkor én is nyugodt leszek.
- Ez nem helyes - rázta a fejét.
Sóhajtottam egyet.
- Számomra az. És tudom, hogy képes lennél újra a szöszkével lenni, miattam.
- Bármit megtennék érted - súgta halkan igazat adva szavaimnak. Elmosolyodtam.
- Akkor tedd meg azt értem, hogy mellettem maradsz. És hogy most megfogod a kezem és el nem engeded egész este és éjszaka sem.
Lemondóan sóhajtott. Tudta, hogy ebből nem engedek. És tudom, hogy ő is ezt akarta mindennél jobban. Ő képes áldozatokat hozni az érdekemben. De én nem vagyok képes újra feláldozni a boldogságom a biztonságomért. Lehet, hogy őrült vagyok és a helyemben mindenki máshogy cselekedne. Csakhogy senki nincs a helyemben. És ha a zaklató tényleg annyira elvetemült, amennyire bebizonyította a tűzzel, akkor legyen az. Ha kevés időm is maradt, azt boldogan akarom eltölteni. De azért természetesen bíztam benne, hogy ép bőrrel megúszom ezt a dolgot. De ha mégsem így lenne. Ha csinálna velem valamit, akkor legalább úgy fogok elé állni, hogy a szemébe mosolygok. Hiszen nem győzött le. Zayn az enyém. A szíve értem dobog. És ez nekem pont elég a boldogsághoz.
- Olyan makacs vagy - fújtatott elmosolyodva.
Huncutul megrántottam a vállam.
- Ha szeretsz, akkor kérlek ne éreztesd velem az aggodalmad. Ez az egész most próbára teszi a kapcsolatunkat. De amikor veled vagyok el szeretném ezt felejteni. Kérlek, engedd ezt nekem.
Bólintott. Felbillentettem testsúlyom a lábujjaimra, hogy felérjem. Számat az övére simítottam, miközben karommal nyakát átkarolva húztam le magamhoz. Kezeit végigsimítva derekamon kulcsolta rá, majd közelebb húzott magához.
- Ígért meg, hogy semmi, még az a nő sem állhat közénk - kértem szemébe nézve. Nem válaszolt hirtelen.
- Megígérem.
Még egy csókot nyomott ajkaimra, majd összefűzte ujjainkat és kiléptünk az ajtón.

Rájöttünk, hogy nem tölthetjük együtt az éjszakát. Hiszen akkor Stella megkérdezné, hogy hol aludtam, amire természetesen nem mondhatnám az igazat. De valamit ki kell eszelnünk. Nem szívesen hazudok, főleg nem Stellának, de nem bírom ki huzamosabb ideig, hogy ne Zayn-nel aludjak.
A forgatás alatt rájöttünk, hogy nem is olyan könnyű ez a színjátszás, ahogy elképzeltük. Mármint azt játszani, hogy nem vagyunk együtt.
Majdnem elnevettem magam, amikor megláttam Zayn-t. Arca semmitmondó maradt, míg szemei gyönyörűen csillogtak, mikor meglátott. Annyira ellentétes volt a két érzelem, hogy már nagyon. De amint észrevettem, ez senkinek sem tűnt fel. Még szerencse.
Többször unott arcot vágott, vagy éppen teljesen semlegeset. A régi Zayn volt. Az aki az elején. És a kapcsolatunkat is így játszottuk el. Már amikor hozzászóltunk egymáshoz.
De mindez nehéz volt. Amikor velem szemben állt, nehéz volt kibírnom, hogy ne érjek hozzá. Vagy simítsak végig az arcán vagy éppen ne vessem rá magam. Testem szomjazott az ő érintése után. Rossz volt a távolság, amit muszáj volt megtartani kettőnk között. De mégis jobb ez a helyzet, mintha ténylegesen így állnának a dolgok köztünk. Egyetlen egy dolog éltetett és enyhített a szenvedésen: Hogy majd hamarosan megcsókolhatom és ténylegesen vele lehetek. Ott ahol senki nem lát meg minket.
Éppen szünet volt, amikor az öltözőm felé vettem az irányt, hogy kiigazítsák a sminkem és a hajam. Na meg persze szusszanjak egy kicsit a kényelmes kanapén, amit annyira szeretek. Hirtelen egy kéz kapott el és rántott be egy szűkebb folyosóra. A pulzusom az egekbe szökött az adrenalintól. De mielőtt felsikítottam volna, egy kéz fogta be a számat. Egy nagyon is ismerős kéz. A hátamnak simuló személy a fülembe súgott.
- Gyere velem.
Én pedig megfordultam és izgatottan követtem őt. Ujjaink összefonódtak, ami rögtön megnyugtatott. Mármint már nem féltem. De nyugodtnak nem mondanám magam. A testemet átjárta az izgalom és a boldogság egyvelege.
Benyitott egy faajtón, ahova rögtön be is húzott. Becsukta magunk után az ajtót, majd felkapcsolta a villanyt.
Mielőtt körbenéztem volna a kis helyiségben, száját erősen az enyémnek nyomta. Hátam a falnak csapódott, de egyáltalán nem fájt. Sőt. Ez a keményebb bánásmód rögtön elindított bennem valamit. Nyelve gyors táncra hívta az enyémet. Ujjai pólóm alatt martak bele meztelen bőrömbe. Karjaimat nyaka köré fűztem, és erősen húztam le magamhoz.
Testünk között egy milliméter sem volt. Egyik combját betette a lábaim közé, ami teljesen elvette az eszemet.
De mielőtt bármit is elkezdtem volna, megszakította vad, szenvedélyes csókunkat.
Hangosan és gyorsan lihegtünk mindketten. A saját hangom hangosabbnak hallottam, de nem zavart. Hiszen ezt ő hozta ki belőlem.
Az normális, ha egy ilyen csóktól már teljesen beindultam?
- Erre vártam egész nap - súgta homlokát az enyémnek döntve. Elmosolyodtam.
- Ezzel nem voltál egyedül - válaszoltam kissé még mindig zihálva.
Ajkait az enyémnek simította de most sokkal gyengédebben, mint az előbb.
- Mennünk kell - sóhajtott fel halkan. Ez a mondata elszomorított, pedig tudtam, hogy igaza van és hogy így is fog történni.
- Csak még egy csókot - néztem fel rá könyörgő arcot vágva.
Elmosolyodott.
- Még kérned sem kell.
És újra megcsókolt. Hosszan, gyengéden, szerelmesen.

*külső szemlélő* 
Egy nő sétált a most elhagyatott folyosón, hogy a forgatás helyszínéről a helyére siessen. Mielőtt vége lett volna a forgatásnak elindult, hogy még legyen ideje enni pár falatot. Így amikor egy kissé jóllakottan sétált, meglátta Selenát közeledni. Gyorsan elbújt, hogy a lány ne láthassa meg. Mintha előre megérezte volna, hogy érdemes elbújnia. Selenát egy kissé barnás bőrű kéz kapta el és rántotta be egy folyosóra. Halk léptekkel, a falhoz lapulva settenkedett a sarokhoz, hogy megbizonyosodjon arról, amit az imént látott. Pont sikerült elkapnia, ahogy Zayn és Selena a mindenes raktárszerűségbe mennek és becsukják maguk után az ajtót. Megdöbbent attól, amivel szembesülnie kellett. Tehát akkor Zayn és Selena mégis együtt vannak.
- Tehát akkor a kis ribanc nem tanult a rosszból. Most aztán megtudja mi is az a fájdalom. Élvezd drága, legyél boldog. Amíg még megteheted. Mert nem engedem, hogy játssz velem. Eddig megúsztad, de most majd nem fogod. Ezt megígérem neked - súgta el magának a kárörvendő szavakat, melyre halkan felnevetett.
Elfordult és a helyére sietett. Mielőtt kinyitotta volna az ajtót, a szokásos arcát vette fel, hogy munkatársai ne gyanakodjanak rá.

*Selena*
Először én hagytam el a helyiséget, amit nem volt lehetőségem azonosítani, mert mással voltam elfoglalva. Meg amúgy sem érdekelt igazán, hogy hova is rántott be. Az a lényeg, hogy berántott és kész.
Zayn 5 perccel utánam ment el. Gondolom a helyére. Én pedig az első tervemnek megfelelően az öltözőmbe mentem. Noha a pihenőidőmnek már annyi. De valamiért - nem is tudom miért - ezt egy csöppet sem bántam.
Bementem és a megszokott társaság már várt rám.
- Késtél, kislány - mosolygott rám Andy üdvözlésképpen.
- Bocsi. Csak a mosdóban voltam - pirultam el. A pírt a hazugság festette arcomra. De ők csak betudták a zavarba ejtő válasznak.
Tekintetem a háttérben pakoló Bridget-re tévedt, amikor felköhögött.
- Jól vagy? - Kérdeztem aggódva.
- Igen - nézett rám valami furcsa kifejezéssel. Nem kerítettem nagy feneket válasza stílusának, mert ezt már kezdtem megszokni tőle. Nem esett jól, de nem tudok változtatni a kapcsolatunkon, mert ahhoz ő is kell.
- Láttad az újságot? - Kérdezte Melanie, miközben javította a sminkem.
- Melyiket?
- Hogy valami szőke csitrivel van most együtt Zayn? - Kérdezte undorodva. Eszembe villant az újságokban virító kép kettejükről. Mosolyom pillanatok alatt eltűnt arcomról.
- Igen. Láttam - mondtam semleges hangon.
- Jaj sajnálom, Selena. Elfelejtettem, hogy együtt voltatok Zayn-nel. Ez most biztos szar lehet neked - nézett rám bocsánatkérően Melanie.
Halvány mosolyt varázsoltam arcomra. Tovább játszva a szerepemet.
- Semmi gond. Már nem érdekel Zayn. És az sem, hogy kivel van együtt - rántottam meg a vállam.
- És nem akarsz továbblépni?
- Hogy érted? Már továbbléptem - néztem rá furán.
- Úgy értem, hogy nem akarsz járni valaki mással? - Magyarázott.
- Nem lehet. Te is tudod, Mel, hogy én most a nyilvánosság előtt Andy-vel járok - mosolyogtam az említettre. Ő kacsintott egyet. Röviden elnevettem magam.
- Tényleg. Ezt is elfelejtettem - mondta Mel. Én csak egy legyintéssel elintéztem a dolgot. Nem akartam tovább feszegetni a témát, hiszen az több hazugsággal járt volna. Így is rosszul érzem magam a hazugságok miatt, na meg azok miatt, amiket még mondani fogok a barátaimnak és anyunak is. Oldalra néztem. Találkozott a szemem Bridgetével. Kissé összeszűkítette a szemeit és úgy nézett rám, mintha tudná, hogy hazudok. Mintha tudná az igazat. Ami még rémisztőbbé tette az egészet, hogy szája sarkában egy apró mosoly ült, ami nem kedvességet vagy szeretetet mutatott.

Ez a rész nekem kicsit össze-vissza lett, de azért remélem nagyjából érthető és nem annyira zavaró a rövid nézetváltás. Ami pedig a történetet illeti. Még tervezek jó pár részt, de hamarosan vége ennek a történetemnek is. :( Hamarosan kiderül, hogy mit tett Zayn a múltban, ami az elején nehezítette a kapcsolatukat és arra is fény derül, hogy ki a zaklató na meg hogy mit tervez Selenával szemben. :) Amíg élvezhető, addig próbálom húzni a történetet - miattatok de magam miatt is -, mert már most nem akarom elengedni, pedig tényleg van még jó pár rész... Na jó. Csak ezt most így muszáj volt kiadnom magamból. De ne parázzatok, még egy ideig itt leszek *-* ♥♥ 

44. fejezet

Sziasztok, sziasztok Drágák! ♥ Bocsi a késői hozatalért, de a föcit csak nagy szenvedések árán sikerült megtanulnom... De megtanultam (remélem a dogám lesz egy 3-as :$ ) és itt is a következő rész! :D Remélem jól vagytok. Köszönök mindent. Hogy itt vagytok és olvastok. Nagyon sokat jelent számomra! Szóval köszönöm ♥♥ :) Imádlak Titeket! :) 
Ui.: További sok sikert és kitartást a félévi hajtáshoz ;) 

Nagy ölelés, Kata 

"Velem senki nem packázhat! Még te sem, Zayn Malik!"

Nem gondolkodva futottam hozzá. A nyakába ugrottam, de olyan hévvel, hogy majdnem hátraesett, de sikerült megtartania mindkettőnket. Szorítottam magamhoz. Olyan erősen, hogy már én alig kaptam levegőt. De nem számított. Ő is ugyan olyan erővel fogta át derekam.
Kicsit elhajoltam tőle, hogy az arcába tudjak nézni. Nagy meglepődésemre szemében könnyek csillogtak.
- Sajnálom, Selena. Hazudtam. Hazudnom kellett neked, hogy biztonságban legyél. A zaklató... - de nem engedtem, hogy folytassa. Kezemet arcára simítottam.
- Szeretlek, Zayn - súgtam halkan. Megdöbbent. Melegen elmosolyodtam, majd megcsókoltam.
Csókunk lassú volt, érzelmekkel teli. Szerettem őt. Minden porcikámmal. És éreztem, hogy ő is engem. Nem mondta ki, de bőven elég volt az, hogy érezteti velem.
De csókunkat megszakította. Felállt, így nekem is így kellett tennem. Pedig jó volt újra az ölében lenni.
- Nem lehet. Menj el, kérlek! - Kétségbeesés és fájdalom tükröződött szemeiben és arcán is. Elmosolyodtam, majd tenyereimmel közrefogtam arcát. Közelebb léptem hozzá.
- Nem érdekel a zaklató és semmi sem. Ha szeretsz, ha velem akarsz lenni, akkor legyünk együtt. És nem érdekelnek a következmények - néztem mélyen szemébe, melyet mondandómra becsukott, hogy ne láthassam. Nem szólt, ezért folytattam. - Tudom. Érzem, Zayn, hogy szeretsz. Miért kéne szenvednünk, mikor boldogok is lehetnénk?
- Nem. Nem lehetünk együtt - rázta a fejét. Fájt, amit mond, de tudtam, hogy csak azért próbál kitartani, hogy engem biztonságban tudjon.
- Zayn! Ez a pár hét ráébresztett valamire. Tudni szeretnéd, hogy mire? - Kérdeztem.
Bólintott, de szemeit továbbra is csukva tartotta.
- Akkor nyisd ki a szemed, hogy láthassam a gyönyörű étcsokoládét - Kértem gyengéden. Hüvelykujjammal lassan végigsimítottam szemhéján, ami megremegett érintésem alatt. Majd kinyitotta. Szívem gyors ütemre váltott, amikor megláttam a gyengéd, féltő szerelmet csillogni bennük.
- Vigyázhat rám 10 rendőr is. Ott lehetnek minden egyes levegővételemnél, feleannyira sem érezném magam biztonságban, mint melletted.
Kinyitotta száját, hogy tiltakozzon, de nem engedtem.
- Nem érdekel a zaklató, Zayn. Melletted érzem magam a legnagyobb biztonságban. Melletted vagyok a legboldogabb. Mert tudom, hogy szeretsz és vigyázol rám. De kérlek! Szépen kérlek, ne add meg a zaklatónak azt, amit szeretne. Legyünk újra együtt. Folytassuk, ahol abbahagytuk! Legyünk boldogok. Legyél boldog velem. Kérlek.
Szavaimra egy könnycsepp folyt végig arcán.
- Nem lehet. Nem leszek veled együtt Selena, mert nem akarom.
Rezignáltan elengedtem. Kezeim lecsúsztak könnyes arcáról. Elléptem tőle.
- Szépen énekeltél - súgtam, majd elfordultam. Arcomról potyogtak a könnyek. Elindultam, hogy végleg itt hagyjam őt. De keze megállított, ami az enyémre fonódott. Magához rántott. Esetlenül csattantam a mellkasának. Kapkodta a levegőt.
- Francba a zaklatóval - mondta, majd nagy hévvel nyomta ajkait az enyémekre. Kezeivel átölelte derekam, hogy közelebb húzzon magához, és erősen ott is tartson. Mintha el szeretnék menni. Téved. Sosem fogok elmenni tőle. Most már végleg itt maradok. Mellette. A szerelmem mellett.
Kezeimet újra arcára tettem, mely még mindig nedves volt egy kicsit. Majd karjaimat nyaka köré fontam, hogy még közelebb húzzam magamhoz, noha már egy hajszál sem fért volna el közöttünk.
Zihálva, de kénytelenek voltunk megszakítani heves csókunkat a levegőhiány miatt.
- Legyél az enyém. Legyél a barátnőm, Selena Underwood! - Mosolygott rám. Ezt a mosolyt hiányoltam a képeken, amiken a szöszke mellette virított.
- Mindig is a tiéd voltam, Zayn Malik. És az is leszek! - Súgtam.
- És ha titokban leszünk együtt, akkor is velem leszel? Ha senki nem tudhat kettőnkről?
Rögtön tudtam miért akar titkolózni.
- Nem is tudom, hogy ez eddig miért nem jutott eszedbe! - korholtam meg, persze teljesen komolytalanra sikeredett. Elnevette magát.
- Már a szakításunk napján eszembe jutott ez a lehetőség. De láttam rajtad, hogy elhitted amit mondtam neked. És ez volt az egészben a legrosszabb. Azt hittem, hogy győzködnöm kell majd téged. De te rögtön hittél nekem. És ez jobban fájt, mint elveszíteni téged - súgta halkan. Megdöbbentem.
- Mert nem láttam a szemed.
Értetlenül nézett rám. Sóhajtottam egyet.
- A szemed. Az egyetlen, amire nem tudsz maszkot felvenni. A szemeid mutatják, hogy mit érzel igazán. Még akkor is, ha ellentétes érzelmet tükröz, mint az arcod. És eltakartad előlem a szemeidet, így nem tudtam belőle kiolvasni semmit. Ezért hittem az arcodnak. A mondataidnak. Fájtak, de elhittem őket. És nem bíztam annyira magamban, hogy elhiggyem, boldoggá teszlek azzal, hogy melletted vagyok.
Homlokát az enyémnek döntötte. Felnéztem, hogy láthassam tekintetét, mely az enyémbe fúródott.
- Semmi. Semmi nem tehet olyan boldoggá, mint te. Te vagy a mindenem, Selena. A boldogságom. Az életem - súgta halkan. Szavaira egy könnycsepp csúszott le arcomról.
- Ezt jól vésd az eszedbe, Sel! Mert ezek után bármit teszek vagy mondok, tudnod kell, hogy ez így van. És így is lesz.
Válaszul megcsókoltam. Kezeim a pólója alá tévedtek. Tenyereimet rásimítottam feszes bőrére. Beleremegett érintésembe. Kezével gyengéden markolt csupasz oldalamba. Ezzel elindított bennem valamit. Érezni akartam. Minden egyes porcikám kiáltott érte. Ő pedig boldogan adta meg, amire mind a ketten vágytunk. Boldogan lettem az övé újra és ezentúl mindig.
Nem tudom honnan szervált hirtelen egy plédet, mellyel eltakarta meztelen testünket. Kényelmetlen volt a szőnyegpadló, amin feküdtünk, de nem érdekelt. Vele voltam és ez volt a fontos. Az meg kit érdekelt, hogy éppen kényelmetlen-e a kemény padló vagy nem?
- Mi lesz szöszkével? - Kérdeztem felkönyökölve, hogy láthassam arcát. Egyik keze a hátamon járt fel-le, ezzel kényeztetve. Másikat pedig feje alá tette, hogy ő is jobban lásson egem.
- Perrie sosem jelentett semmit számomra. Azért voltam vele, hogy megtévesszem a zaklatódat.
- És... - nyeltem nagyot. Végigsimított arcomon, bátorításként. Újra rá néztem, hogy megkérdezhessem ami a legjobban érdekelt. - Lefeküdtél vele?
Elmosolyodott kérdésemen. Éppen felháborodtam volna azon, hogy mi ezen a megmosolyogni való, de megszólalt.
- Nem. Még csak meg sem csókoltam.
Gyengéd szavai megnyugtattak. Oké. Nem lenne következménye, ha lefeküdtek volna. Nem néztem volna rá máshogy. Csak azért mégis jobb így, hogy az idegesítő szöszke nem ért úgy hozzá.
- És te? Te Andy-vel?
Kis híján felnevettem még csak a feltevésre is. Zayn összeszűkölt szemekkel nézett rám.
- Zayn. Andy meleg - mondtam mosolyogva.
Szemei kikerekedtek és szája kissé nyitva maradt. Most már nem tartottam vissza nevetésem. Hangosan röhögtem fel. Kis idő elteltével már csak arra eszméltem, hogy a földre kerültem, Zayn pedig fölém. Kezeimet a fejem mellett tartotta.
- Szóval kinevetsz, kis boszorka? - Kérdezte mosolyogva. Válaszként újra felnevettem. Hogy a fenébe ne tenném?
Bosszút állva megcsikizet. Kegyetlenül. Nekem meg potyogtak a könnyeim és néha felsikítva könyörögtem neki, hogy hagyja abba. Majd ő is elfáradt és mellém feküdt. Egyszerre kapkodtunk levegő után. Mikor lenyugodtunk felém fordult.
- Tehát akkor köztetek sem volt semmi? - Kérdezte mosolyogva.
- Nem. Frank akarta, hogy a biztonságom érdekében a világ - főként a zaklató - azt higgye, hogy továbbléptem és vele vagyok együtt, nem pedig veled.
Elmosolyodott majd adott a számra egy rövidebb csókot. Majd visszafeküdt mellém. Fejemet mellkasára tettem és élveztem a pillanatot. Azt, hogy ujjai meztelen hátamat simítanak fel-le. Hogy fejem mozgó mellkasával együtt mozgott. Hogy hallhattam a szíve gyors ütemét, melyet én váltottam ki belőle. Ami nekem szólt. Csakis nekem. És hogy újra alkalmam nyílik látni a szívet ábrázoló tetoválását. Valamiért ez a gyengém, pedig nem tudom a történetét, hogy kinek vagy minek szól.
A pillanatot most ő törte meg azzal, hogy felült. Én is követtem. Egymással szemben helyezkedtünk el. Ő a lábán ült, míg én térdeltem. Így egy kicsit magasabb lettem nála, de nem idegesítően magasabb.
- Sel. Jobb lenne, ha fent tartanánk a látszatot.
- Hogy érted? - Vontam össze szemöldököm.
- Neked látszólag együtt kell maradnod Andy-vel, nekem pedig Perrie-vel.
- Nem! - Vágtam rá kapásból.
- De muszáj, Sel. Hogy továbbra is megtévesszük a zaklatót és békén hagyjon téged.
- Nem! - Ráztam a fejem. - Nem engedem, hogy az idegesítő szöszke rajtad csüngjön!
Zayn elmosolyodott. Kezét az arcomra tette, hogy végigsimíthassa azt.
- Nem bízol bennem? - Kérdezte suttogva.
- De. Megbízom. Csak a szöszkében nem.
- Selena. Muszáj lesz megbékélned ezzel. Tudod, hogy úgysem fogok hozzáérni.
- De ő hozzád fog. Addig fog próbálkozni, amíg nem engedsz neki! Az a lány egy idegesítő kis... - nem csúszott ki a számon az a szó, hogy ribanc. Hiszen nem ismerem annyira, hogy ilyennel vádoljam.
- Emiatt nem kell aggódnod. Bármennyire is próbálkozik mindig te maradsz az egyetlen - biztosított mosolyogva. De nekem ez nem volt elég. Nem akarom mellette látni soha többet.
- Tudod, Zayn, hogy feltétlenül tiéd a bizalmam és a szívem is. Én is a tiéd vagyok. De meg kell értened engem. Nem szeretném melletted látni. Még akkor sem, ha tudom nem történik köztetek semmi. Csak nem szeretném. Én maradok Andy mellett. Te nyugodt lehetsz, mert tudod, hogy meleg. Beszélhetsz is vele, ha szeretnéd. De a szöszkének nincs keresni valója melletted. És abban sem bízhatsz, hogy nem teregeti ki az egészet a nyilvánosság elé. Nem bízhatsz benne.
Zayn sóhajtott. Láttam rajta, hogy igazat ad nekem.
- Kérlek, Zayn. Szakíts vele. Végleg - súgtam. Szemembe nézett. Majd kiolvashatott belőle valamit, mert bólintott.
- Rendben. De beszélek Andy-vel.
Elmosolyodtam.
- De nem most, mert most más dolgod van - mondtam szigorúságot színlelve. Majd értetlen arcát látva, vállánál fogva magamhoz rántottam, hogy megcsókoljam.
És újra szerelmeskedni kezdtünk. Az övé voltam. Testestül, lelkestül. Mindenestül.

Nem gondoltam volna, hogy ennyi boldogságot egy ember képes eltűrni anélkül, hogy felrobbanna. Arra meg legkevésbé számítottam - főleg mostanában -, hogy részem lesz benne. Nem érdekelt, hogy a 4 falon kívül milyen a helyzetem. Mert Zayn mellett feküdve, a karjaiba beleolvadva, fejemet a nyakába temetve a legboldogabb voltam a világon. Talán merész ezt így mondani, de tényleg ezt éreztem. Képes lettem volna elkapni a bizonyára repdeső madarakat az égen. De akkor el kellett volna mennem mellőle, amit természetesen nem akartam.
Kicsit fáztam ezért felvettem Zayn pólóját. Na jó. Nem fáztam, csak annyira fel akartam venni a pólóját, hogy nagyon. Mivel mellette voltam így nem volt hiányom férfias, mámorító illatában, de így kettős az élvezet. Na meg annyira jó volt látni, hogy a póló majdnem a combom közepéig ér. És imádtam a stílusát, így minden egyes pólójáért is oda vagyok. Na meg a fekete csőgatyái. Amiben a feneke... khm... Inkább nem részletezem mik mennek a testemen és a fejemben is végbe arra a látványra. Egyszerűen imádtam őt ruhástul, fekete bőrkabátostul, mindenestül.
Sajnálatomra, nem sajnálatomra - valahogy nem tudom eldönteni - Zayn is felvette a fekete gatyáját.
Most már ruhákban de ugyan úgy feküdtünk, mint eddig. Ő benyúlt a pólója alá és simogatta a hátamat továbbra is. Amit imádtam. Oké. Tudom, hogy ez nem újdonság, de na.
Idillünket a kicsapott ajtó szakította meg. Egyszerre néztünk fel a heves érkezőre. Aki egy nagyon feldúlt szöszke volt.
- Zayn! Mit csinálsz ezzel itt? - Mutatott rám nem túl kedvesen. Zayn-nel összenéztünk. Ennyi épp elég volt, hogy megbeszéljük egymás között a dolgot. Egyszerre pattantunk fel. Gyorsan magamra kaptam a gatyámat és levettem Zayn pólóját. Nem kell a szöszkének továbbra is ennyire feltűnően csodálni Zayn felsőtestét. Én felvettem az enyémet, ami feleannyira sem volt jó, mint Zayn-é, de mindent azért, hogy felsőtestét ne láthassa senki rajtam kívül. Főleg nem az akaszkodó szöszke.
Rámosolyogtam a már teljes harci szerelésben álló Zayn-re, majd készültem elindulni és elhagyni a szobát.
Csakhogy Zayn keze megállított ebben. Maga mellé húzott és egy pillanatra sem engedte el a kezem. Akkor sem, amikor a szöszke tátott szájjal nézte összefonódott kezünket. Majd amikor felébredt a sokkból, akkor ütött a szemével. De annyira, hogy lassan éreztem erős, később halálos ütéseit. Elég félelmetesen eszelős volt a tekintete, ami még kellemetlenebbé tette ezt a helyzetet számomra. Zayn persze teljes haláli nyugalommal állt mellettem. Hah... Jó neki.
- Azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy mi történt köztünk Sel-el - mondta hideg nyugodtsággal Zayn Perrie-re nézve. Au. Ez nekem is fájt. Kissé megszorítottam a kezét, hogy rám nézzen. Halványan megráztam a fejem. Nem kell vele ilyen bunkónak lennie. Nem a szívem csücske a szöszkelány, de teljesen megértem az érzéseit Zayn iránt. És senkinek nem kívánom azt, hogy Zayn ilyen hidegen viselkedjen vele. Mert tudom milyen érzés... És nagyon nem kellemes.
Zayn sóhajtott egyet. Megszorította a kezem válaszként. Elakartam engedni, de ezt már nem engedte.
- Perrie. Te is tudhattad, hogy nem szerettelek. Sajnálom, hogy ezt tettem veled.
Aggódva néztem a lányra. Perrie szemei csillogni kezdtek. És nem a boldogságtól. Hirtelen olyan lelkifurdalásom lett, hogy nem állhattam meg, hogy ne tegyek semmit. Elindultam felé, de Zayn visszatartott. Ránéztem. Szemeimből láthatta, hogy mit szeretnék. Egy bólintással elengedte a kezem. Odasétáltam a sírás ellen küzdő lányhoz.
- Figyelj, Perrie - nyúltam felé. De mielőtt hozzáértem volna ellépett és undorodva nézett rám.
- Ne nyúlj hozzám, te ribanc! - Köpte a szavakat.
Ez fájt... Megérdemeltem. Igaza van. És ez fájt benne a legjobban. Hallottam Zayn lépteit. De mielőtt bármi keményet is visszaszólt volna Perrie-nek az én védelmemre kelve, kinyújtottam hátra a kezem, hogy megakadályozzam őt. Léptei megakadtak. Nem volt olyan közel hozzám, hogy érezzem teste melegét, de olyan messze sem, hogy ne halljam mérges fújtatását.
- Igazad van. Nem szabadott volna ezt tennünk veled. De Zayn-nel azért mentünk szét, mert van egy zaklatóm miatta. Amiért vele vagyok. Ezért szétválasztottak minket. A biztonságom érdekében. És álpartnert rendeltek mellénk.
Perrie hitetlenkedve nézett hol rám, hol rá.
- Ez így igaz, Perrie. És sajnálom. De nem közeledtem feléd, pont emiatt. Mert nem akartam benned hamis érzéseket kelteni.
- Hát pedig sikerült - mondta. Mielőtt megint hozzáértem volna, arckifejezése hirtelen megváltozott. Letörölte könnycseppjét, majd teljes ridegséggel nézett mindkettőnkre.
- Ezt még megbánjátok. Velem senki nem packázhat! Még te sem, Zayn Malik! - Hangja bosszúvággyal csömörlött. Mielőtt bármelyikünk is mondott volna valamit, megfordult és kiviharzott a szobából.


A félévi hajrá miatt nem biztos, hogy tudok részt hozni. De igyekszem. :) ♥

43. fejezet

Sziasztok Drágák! Szünet ellenére elég sűrűk a napjaim, ezért csak most tudtam előállni a résszel. Nagyon örülök, hogy 28-an vagytok és a kommenteknek is! Köszönöm! ♥ 2015-re sok boldogságot, sikereket és mindent ami jó Kívánok Nektek! ♥♥ :)) 

Kata 

"'Cause her heart's just like mine"

Selena Underwood (18) és Zayn Malik (19) szakítottak. Nem tudni, hogy a friss szerelemnek mi vetett véget. De a két színész már nem mutatkozik együtt. Sőt, Zayn-t és Selenát mással kaptuk lencsevégre. Vajon mi történhetett a boldog pár között, ami véget vetett szerelmüknek? Szerelmesek voltak egyáltalán? Még nem tudjuk... 
Már nem volt gyomrom ahhoz, hogy tovább olvassak. Helyette mérgesen dobtam el az újságot. Jó messzire. Pár nap telt el. Csak kétszer mutatkoztam eddig Andy oldalán, máris tudnak "rólunk". De ez dühített a legkevésbé. Zayn meg a szöszke mindenhol ott vannak. Minden címlapon akaszkodik rá a szöszke és teli pofával mosolyog a kamerákba. De Zayn különös. Az összes képen... Egyiken sem mosolyog. Oké. Értem én, hogy ő nem a mosolygás bajnoka. De amikor velem volt, mindig mosolygott. Ha nem is teljesen, de a szája széle mindig felfelé görbült.. Nem, Selena! Hülye vagy, megint. Andy-vel vagyok. Még akkor is, ha nem. Még akkor is, ha ő a fodrászom. Még akkor is, ha ő meleg. Mert Andy meleg, de attól függetlenül nagyon imádom. És bármennyire siralmas a helyzetem, örülök neki, hogy ő az álbarátom. Nála jobbat elképzelni sem tudtam volna.
A szobám ajtaja nagy robajjal nyitódott ki. Konkrétan valaki kicsapta. Ijedtemben felugrottam az ágyról. Megfagyott bennem a vér. Lehet, hogy a zaklató az. Talán itt a vég. Most nem lesz itt Zayn, hogy megmentsen.
- Andy?! Komolyan?? - Kérdezte egy nagyon dühös Zayn. Pár percig megszólalni nem bírtam a döbbenettől és a megkönnyebbüléstől. Majd amikor magamhoz tértem a kezdeti sokkból, a vállába ütöttem. Meglephettem. Most ő volt az, aki nem tudott megszólalni a döbbenettől.
- Mond, te normális vagy?? Így becsörtetsz, betöröd az ajtómat??! Tudod, hogy megijedtem, te hülye? Azt hittem, hogy a zaklató az, te... te... - de nem tudtam mit mondani rá. Képtelen voltam csúnya szóval illetni, amikor szemei ilyen csillogva néztek rám.
- Sajnálom - mondta halkan. Halványan elmosolyodtam. De mielőtt mondhattam volna bármit is, újra megszólalt. Erélyesebben. - Andy? Most Andy-vel jársz? Tényleg vele vagy együtt?? - Kérdezte közelebb lépve hozzám. Ekkor láttam meg, hogy egyik kezében azt a szennylapot szorongatja, amit én nemrég vágtam a falhoz. Kezéről újra szemébe néztem. Ami most szikrázott a dühtől.
- Te meg a szöszkével enyelegsz mindig. Miért törődsz velem és Andy-vel? Hiszen neked is van barátnőd - rántottam meg a vállam. A szikrák eltűntek. Helyette szomorúságot sugárzott a szeme. Fájdalmat.
- Tehát igaz? Együtt vagy vele? - Kérdezte most már halkabban. Lesütöttem szemeimet.
- Igen - mondtam a hazugságot.
Még közelebb lépett. A ruhákon keresztül is éreztem vibráló és forró testét az enyémen. Lehelete megcsapta arcomat. Felnéztem, hogy tekintetünk újra találkozzon.
- És szereted? Szereted Andyt? - Kérdezte fojtott hangon.
Kinyitottam számat, hogy igennel feleljek. De az a fránya egy szó csak nem jött ki a számon. Gyerünk már, Selena! Ne legyél ennyire gyenge! Menni fog! Csak kimondod és elmegy. Végleg.
- Igen - mondtam, noha hangom nem volt magabiztos. Hüvelykujját az államra simította, hogy felemelje leszegett fejemet.
- Mond a szemembe! - Kérte.
Nyeltem egyet, majd egyenesen a barnaságba néztem.
- Igen. Szeretem Andy-t!
Elengedett. Keze az arcomról az oldala mellé esett. Hátrál egy lépést. A szeméből eltűnt a fény. Ahogy az én szívemből is. Bólintott egyet, majd megfordult és kiment a szobából.
Becsuktam utána az ajtót. Egy ideig álltam az ajtót támasztva, de nem bírtam sokáig. Hátamat az ajtónak vetve csúsztam le a nyílászáró felületén. Térdeimet felhúzva sírtam. Kiengedtem magamból a fájdalmat.

A napok teltek és én változatlanul pocsékul voltam. Még Andy humora sem csalt egy kis őszinte mosolyt az arcomra. Képtelen voltam a boldogságra. A szemeim alatt keletkezett bőröndök miatt sokkal több sminket kent a fejemre Melanie, hogy eltüntesse az alvatlan éjszakám jeleit. Nem tudtam aludni. Mert Zayn nem volt mellettem. Mert egy szőke csitri mellett henyélt. Ő mellette ébredt fel és vele hajtotta álomra a fejét. A szöszke fektette fejét megnyugtatóan mozgó mellkasára alvás előtt. A szöszke kapta az édes csókokat, öleléseket és gyengéd érintéseket. Az ő kezén simított végig, miközben a csillogó barnaság felé mutatja égető szerelmét. Mindent vele csinált, nem velem! Őt szereti, nem pedig engem! És itt vagyok én. Selena Underwood, akinek álbarátja van és akit fenyeget egy elmebeteg. És aki még mindig azt a parasztot szereti aki annyi jót és rosszat hozott az életembe.
A forgatásra próbálom összeszedni magam, de nehéz erősnek lenni, amikor Zayn a közelemben van. Na meg persze amikor úgy néz rám. Lehetetlenül szeretem őt és ez ellen hiába minden küzdelem, próbálkozás. Olyan erős ez az érzelem, hogy még egy ólom ládika sem segítene. Az a legfájdalmasabb, hogy ő ezt nem érzi. És soha nem is érezte. Csak a szexre kellettem neki. Semmi másra. Megkapta, nem tetszett neki, így inkább eldobott, mint egy rongyot.
- Felvétel! - Kiáltotta Frank. A már megszokott hangosan süvítő sziréna felcsendült, jelezve mindenkinek hogy kezdünk.
Ott állt előttem Zayn. Életnagyságban. Szemei feketék, sármos Foltos mosolya hibátlan. Az én szívem pedig egyre jobban szakadt meg.
Nehezen, de sikerült leforgatni a jelenetet. A film már lassan kész. Már csak pár jelentéktelenebb jelenet van hátra. Aztán a közös munkánk itt véget ér. Amit nagyon nem szeretnék. Kimerítő, megpróbáltató volt, de minden egyes percét élveztem. Még akkor sem küldtem el a pokolba a filmet, amikor megláttam Zayn-t belépni az ajtón. Még akkor sem, amikor Frank kijelentette, hogy Zayn Malik mostantól a barátom. Még akkor sem, amikor megtudtam, hogy az egész miatt van egy rosszakaróm. Még akkor sem, amikor annyi kellemetlen pillanatot éltem át Zayn karjaiban a kamera előtt. Amit egykor próbáltam elhitetni magammal, hogy undor, szar és a gyomrom is felfordul tőle. De a testem már akkor is reagált az ő testére. Már az elején ujja hegye felforrósította a karom majd az egész testem. És élveztem minden egyes pillanatát annak, hogy öltük egymást. A sok "mostmegöllek" nézést, az utcákon lévő megjátszottnak hitt enyelgést és mosolyokat. Gyengéd érintéseket. Köteleztek minket erre, de mélyen belül nem kötelességből fogtam a kezét az utcán. Nem kötelességből simultam az oldalához, miközben ő átfogta derekamat.
Lehajtott fejjel sétáltam a hotelben. Csakúgy össze-vissza. Még én magam sem tudtam, hogy hova megyek. Igazából nem is volt úticélom. Csak lépkedtem és gondolkodtam. Egy dallam csapta meg a fülem. A csábító hang felé igyekeztem. Egy becsukott üveges ajtó mögül jött a hang. Kezemet a kilincsre tettem, hogy kinyissam. De haboztam. Aztán amikor meghallottam a hangot...  Rögtön felismertem. Megdermedve hallgattam a halk hangot, amit az üvegajtó engedett kiszivárogni.
Pár versszak után felismertem a zenét, amit Zayn gitáron játszott el. Guns N' Roses. Bon Jovi után a 2. kedvencem. Eszembe jutott, hogy az üvegen keresztül megláthat. Elléptem az ajtótól. Hátamat a falnak vetettem és becsukott szemmel hallgattam tovább.

//hallgassátok közben//

I just can't let it die (Nem hagyhatom, hogy ez meghaljon)
'Cause her heart's just like mine (Mert az Ő szíve olyan, mint az enyém)
And she holds her pain inside (És mélyen belül hordozza a fájdalmat)

So if you ask me why (Szóval, ha megkérdeznéd tőlem)
She wouldn't say goodbye (Miért nem mondja, hogy viszlát)
And I know somewhere inside (Én tudom, hogy valahol belül)
There is a special light still shining bright (Él benne egy különleges fény, ami vakítón ragyog)
And even on the darkest night (Még a legsötétebb éjszakában is)
She can't deny (Nem tud neki ellenállni)

So if she's somewhere near me (Mikor ott van valahol a közelben)
I hope to God she hears me (Remélem, hogy hall engem)
There's no one else (Nincs senki más)
Could ever make me feel (Aki így éreztetné velem)
I'm so alive (Hogy élek)

I hoped she'd never leave me (Remélem, hogy sosem hagy el)
Please God, You must believe me ( Kérlek Istenem, higgy bennem!)
I've searched the universe (Átkutattam az egész világot)
And found myself (És megtaláltam magam)
Within her eyes (Az Ő szemeiben) 

No matter how I try (Nem számít, hogy próbálkozom)
They say it's all a lie (Azt mondják, hogy hazugság)
So what's the use of my (Szóval mire megyek azzal?)
Confessions to a crime (Ha meggyónom a bűneit)
Of passions that won't die (Annak a fájdalomnak, ami sosem hal meg)
In my heart (A szívemben)

And now I don't know why (És most nem tudom, hogy miért)
She wouldn't say goodbye (Nem mondja, hogy viszlát)
It just might be that I (Lehet, hogy amiatt)
Had seen it in her eyes (Amit a szemeiben láttam)

And now it seems that I (Úgy tűnik, hogy most végleg)
Gave up my ghost of pride (Feladom minden büszkeségem)
I'll never say goodbye (Sosem mondom, hogy viszlát)

Miután az utolsó akkordok is elcsöndesültek nem figyelve a csöndességre kinyitottam az ajtót. Kissé zihálva álltam az ajtóban lefagyva. És néztem Zayn-t, aki gitárral a kezében ült velem szemben és döbbenten nézett rám.