44. fejezet

Sziasztok, sziasztok Drágák! ♥ Bocsi a késői hozatalért, de a föcit csak nagy szenvedések árán sikerült megtanulnom... De megtanultam (remélem a dogám lesz egy 3-as :$ ) és itt is a következő rész! :D Remélem jól vagytok. Köszönök mindent. Hogy itt vagytok és olvastok. Nagyon sokat jelent számomra! Szóval köszönöm ♥♥ :) Imádlak Titeket! :) 
Ui.: További sok sikert és kitartást a félévi hajtáshoz ;) 

Nagy ölelés, Kata 

"Velem senki nem packázhat! Még te sem, Zayn Malik!"

Nem gondolkodva futottam hozzá. A nyakába ugrottam, de olyan hévvel, hogy majdnem hátraesett, de sikerült megtartania mindkettőnket. Szorítottam magamhoz. Olyan erősen, hogy már én alig kaptam levegőt. De nem számított. Ő is ugyan olyan erővel fogta át derekam.
Kicsit elhajoltam tőle, hogy az arcába tudjak nézni. Nagy meglepődésemre szemében könnyek csillogtak.
- Sajnálom, Selena. Hazudtam. Hazudnom kellett neked, hogy biztonságban legyél. A zaklató... - de nem engedtem, hogy folytassa. Kezemet arcára simítottam.
- Szeretlek, Zayn - súgtam halkan. Megdöbbent. Melegen elmosolyodtam, majd megcsókoltam.
Csókunk lassú volt, érzelmekkel teli. Szerettem őt. Minden porcikámmal. És éreztem, hogy ő is engem. Nem mondta ki, de bőven elég volt az, hogy érezteti velem.
De csókunkat megszakította. Felállt, így nekem is így kellett tennem. Pedig jó volt újra az ölében lenni.
- Nem lehet. Menj el, kérlek! - Kétségbeesés és fájdalom tükröződött szemeiben és arcán is. Elmosolyodtam, majd tenyereimmel közrefogtam arcát. Közelebb léptem hozzá.
- Nem érdekel a zaklató és semmi sem. Ha szeretsz, ha velem akarsz lenni, akkor legyünk együtt. És nem érdekelnek a következmények - néztem mélyen szemébe, melyet mondandómra becsukott, hogy ne láthassam. Nem szólt, ezért folytattam. - Tudom. Érzem, Zayn, hogy szeretsz. Miért kéne szenvednünk, mikor boldogok is lehetnénk?
- Nem. Nem lehetünk együtt - rázta a fejét. Fájt, amit mond, de tudtam, hogy csak azért próbál kitartani, hogy engem biztonságban tudjon.
- Zayn! Ez a pár hét ráébresztett valamire. Tudni szeretnéd, hogy mire? - Kérdeztem.
Bólintott, de szemeit továbbra is csukva tartotta.
- Akkor nyisd ki a szemed, hogy láthassam a gyönyörű étcsokoládét - Kértem gyengéden. Hüvelykujjammal lassan végigsimítottam szemhéján, ami megremegett érintésem alatt. Majd kinyitotta. Szívem gyors ütemre váltott, amikor megláttam a gyengéd, féltő szerelmet csillogni bennük.
- Vigyázhat rám 10 rendőr is. Ott lehetnek minden egyes levegővételemnél, feleannyira sem érezném magam biztonságban, mint melletted.
Kinyitotta száját, hogy tiltakozzon, de nem engedtem.
- Nem érdekel a zaklató, Zayn. Melletted érzem magam a legnagyobb biztonságban. Melletted vagyok a legboldogabb. Mert tudom, hogy szeretsz és vigyázol rám. De kérlek! Szépen kérlek, ne add meg a zaklatónak azt, amit szeretne. Legyünk újra együtt. Folytassuk, ahol abbahagytuk! Legyünk boldogok. Legyél boldog velem. Kérlek.
Szavaimra egy könnycsepp folyt végig arcán.
- Nem lehet. Nem leszek veled együtt Selena, mert nem akarom.
Rezignáltan elengedtem. Kezeim lecsúsztak könnyes arcáról. Elléptem tőle.
- Szépen énekeltél - súgtam, majd elfordultam. Arcomról potyogtak a könnyek. Elindultam, hogy végleg itt hagyjam őt. De keze megállított, ami az enyémre fonódott. Magához rántott. Esetlenül csattantam a mellkasának. Kapkodta a levegőt.
- Francba a zaklatóval - mondta, majd nagy hévvel nyomta ajkait az enyémekre. Kezeivel átölelte derekam, hogy közelebb húzzon magához, és erősen ott is tartson. Mintha el szeretnék menni. Téved. Sosem fogok elmenni tőle. Most már végleg itt maradok. Mellette. A szerelmem mellett.
Kezeimet újra arcára tettem, mely még mindig nedves volt egy kicsit. Majd karjaimat nyaka köré fontam, hogy még közelebb húzzam magamhoz, noha már egy hajszál sem fért volna el közöttünk.
Zihálva, de kénytelenek voltunk megszakítani heves csókunkat a levegőhiány miatt.
- Legyél az enyém. Legyél a barátnőm, Selena Underwood! - Mosolygott rám. Ezt a mosolyt hiányoltam a képeken, amiken a szöszke mellette virított.
- Mindig is a tiéd voltam, Zayn Malik. És az is leszek! - Súgtam.
- És ha titokban leszünk együtt, akkor is velem leszel? Ha senki nem tudhat kettőnkről?
Rögtön tudtam miért akar titkolózni.
- Nem is tudom, hogy ez eddig miért nem jutott eszedbe! - korholtam meg, persze teljesen komolytalanra sikeredett. Elnevette magát.
- Már a szakításunk napján eszembe jutott ez a lehetőség. De láttam rajtad, hogy elhitted amit mondtam neked. És ez volt az egészben a legrosszabb. Azt hittem, hogy győzködnöm kell majd téged. De te rögtön hittél nekem. És ez jobban fájt, mint elveszíteni téged - súgta halkan. Megdöbbentem.
- Mert nem láttam a szemed.
Értetlenül nézett rám. Sóhajtottam egyet.
- A szemed. Az egyetlen, amire nem tudsz maszkot felvenni. A szemeid mutatják, hogy mit érzel igazán. Még akkor is, ha ellentétes érzelmet tükröz, mint az arcod. És eltakartad előlem a szemeidet, így nem tudtam belőle kiolvasni semmit. Ezért hittem az arcodnak. A mondataidnak. Fájtak, de elhittem őket. És nem bíztam annyira magamban, hogy elhiggyem, boldoggá teszlek azzal, hogy melletted vagyok.
Homlokát az enyémnek döntötte. Felnéztem, hogy láthassam tekintetét, mely az enyémbe fúródott.
- Semmi. Semmi nem tehet olyan boldoggá, mint te. Te vagy a mindenem, Selena. A boldogságom. Az életem - súgta halkan. Szavaira egy könnycsepp csúszott le arcomról.
- Ezt jól vésd az eszedbe, Sel! Mert ezek után bármit teszek vagy mondok, tudnod kell, hogy ez így van. És így is lesz.
Válaszul megcsókoltam. Kezeim a pólója alá tévedtek. Tenyereimet rásimítottam feszes bőrére. Beleremegett érintésembe. Kezével gyengéden markolt csupasz oldalamba. Ezzel elindított bennem valamit. Érezni akartam. Minden egyes porcikám kiáltott érte. Ő pedig boldogan adta meg, amire mind a ketten vágytunk. Boldogan lettem az övé újra és ezentúl mindig.
Nem tudom honnan szervált hirtelen egy plédet, mellyel eltakarta meztelen testünket. Kényelmetlen volt a szőnyegpadló, amin feküdtünk, de nem érdekelt. Vele voltam és ez volt a fontos. Az meg kit érdekelt, hogy éppen kényelmetlen-e a kemény padló vagy nem?
- Mi lesz szöszkével? - Kérdeztem felkönyökölve, hogy láthassam arcát. Egyik keze a hátamon járt fel-le, ezzel kényeztetve. Másikat pedig feje alá tette, hogy ő is jobban lásson egem.
- Perrie sosem jelentett semmit számomra. Azért voltam vele, hogy megtévesszem a zaklatódat.
- És... - nyeltem nagyot. Végigsimított arcomon, bátorításként. Újra rá néztem, hogy megkérdezhessem ami a legjobban érdekelt. - Lefeküdtél vele?
Elmosolyodott kérdésemen. Éppen felháborodtam volna azon, hogy mi ezen a megmosolyogni való, de megszólalt.
- Nem. Még csak meg sem csókoltam.
Gyengéd szavai megnyugtattak. Oké. Nem lenne következménye, ha lefeküdtek volna. Nem néztem volna rá máshogy. Csak azért mégis jobb így, hogy az idegesítő szöszke nem ért úgy hozzá.
- És te? Te Andy-vel?
Kis híján felnevettem még csak a feltevésre is. Zayn összeszűkölt szemekkel nézett rám.
- Zayn. Andy meleg - mondtam mosolyogva.
Szemei kikerekedtek és szája kissé nyitva maradt. Most már nem tartottam vissza nevetésem. Hangosan röhögtem fel. Kis idő elteltével már csak arra eszméltem, hogy a földre kerültem, Zayn pedig fölém. Kezeimet a fejem mellett tartotta.
- Szóval kinevetsz, kis boszorka? - Kérdezte mosolyogva. Válaszként újra felnevettem. Hogy a fenébe ne tenném?
Bosszút állva megcsikizet. Kegyetlenül. Nekem meg potyogtak a könnyeim és néha felsikítva könyörögtem neki, hogy hagyja abba. Majd ő is elfáradt és mellém feküdt. Egyszerre kapkodtunk levegő után. Mikor lenyugodtunk felém fordult.
- Tehát akkor köztetek sem volt semmi? - Kérdezte mosolyogva.
- Nem. Frank akarta, hogy a biztonságom érdekében a világ - főként a zaklató - azt higgye, hogy továbbléptem és vele vagyok együtt, nem pedig veled.
Elmosolyodott majd adott a számra egy rövidebb csókot. Majd visszafeküdt mellém. Fejemet mellkasára tettem és élveztem a pillanatot. Azt, hogy ujjai meztelen hátamat simítanak fel-le. Hogy fejem mozgó mellkasával együtt mozgott. Hogy hallhattam a szíve gyors ütemét, melyet én váltottam ki belőle. Ami nekem szólt. Csakis nekem. És hogy újra alkalmam nyílik látni a szívet ábrázoló tetoválását. Valamiért ez a gyengém, pedig nem tudom a történetét, hogy kinek vagy minek szól.
A pillanatot most ő törte meg azzal, hogy felült. Én is követtem. Egymással szemben helyezkedtünk el. Ő a lábán ült, míg én térdeltem. Így egy kicsit magasabb lettem nála, de nem idegesítően magasabb.
- Sel. Jobb lenne, ha fent tartanánk a látszatot.
- Hogy érted? - Vontam össze szemöldököm.
- Neked látszólag együtt kell maradnod Andy-vel, nekem pedig Perrie-vel.
- Nem! - Vágtam rá kapásból.
- De muszáj, Sel. Hogy továbbra is megtévesszük a zaklatót és békén hagyjon téged.
- Nem! - Ráztam a fejem. - Nem engedem, hogy az idegesítő szöszke rajtad csüngjön!
Zayn elmosolyodott. Kezét az arcomra tette, hogy végigsimíthassa azt.
- Nem bízol bennem? - Kérdezte suttogva.
- De. Megbízom. Csak a szöszkében nem.
- Selena. Muszáj lesz megbékélned ezzel. Tudod, hogy úgysem fogok hozzáérni.
- De ő hozzád fog. Addig fog próbálkozni, amíg nem engedsz neki! Az a lány egy idegesítő kis... - nem csúszott ki a számon az a szó, hogy ribanc. Hiszen nem ismerem annyira, hogy ilyennel vádoljam.
- Emiatt nem kell aggódnod. Bármennyire is próbálkozik mindig te maradsz az egyetlen - biztosított mosolyogva. De nekem ez nem volt elég. Nem akarom mellette látni soha többet.
- Tudod, Zayn, hogy feltétlenül tiéd a bizalmam és a szívem is. Én is a tiéd vagyok. De meg kell értened engem. Nem szeretném melletted látni. Még akkor sem, ha tudom nem történik köztetek semmi. Csak nem szeretném. Én maradok Andy mellett. Te nyugodt lehetsz, mert tudod, hogy meleg. Beszélhetsz is vele, ha szeretnéd. De a szöszkének nincs keresni valója melletted. És abban sem bízhatsz, hogy nem teregeti ki az egészet a nyilvánosság elé. Nem bízhatsz benne.
Zayn sóhajtott. Láttam rajta, hogy igazat ad nekem.
- Kérlek, Zayn. Szakíts vele. Végleg - súgtam. Szemembe nézett. Majd kiolvashatott belőle valamit, mert bólintott.
- Rendben. De beszélek Andy-vel.
Elmosolyodtam.
- De nem most, mert most más dolgod van - mondtam szigorúságot színlelve. Majd értetlen arcát látva, vállánál fogva magamhoz rántottam, hogy megcsókoljam.
És újra szerelmeskedni kezdtünk. Az övé voltam. Testestül, lelkestül. Mindenestül.

Nem gondoltam volna, hogy ennyi boldogságot egy ember képes eltűrni anélkül, hogy felrobbanna. Arra meg legkevésbé számítottam - főleg mostanában -, hogy részem lesz benne. Nem érdekelt, hogy a 4 falon kívül milyen a helyzetem. Mert Zayn mellett feküdve, a karjaiba beleolvadva, fejemet a nyakába temetve a legboldogabb voltam a világon. Talán merész ezt így mondani, de tényleg ezt éreztem. Képes lettem volna elkapni a bizonyára repdeső madarakat az égen. De akkor el kellett volna mennem mellőle, amit természetesen nem akartam.
Kicsit fáztam ezért felvettem Zayn pólóját. Na jó. Nem fáztam, csak annyira fel akartam venni a pólóját, hogy nagyon. Mivel mellette voltam így nem volt hiányom férfias, mámorító illatában, de így kettős az élvezet. Na meg annyira jó volt látni, hogy a póló majdnem a combom közepéig ér. És imádtam a stílusát, így minden egyes pólójáért is oda vagyok. Na meg a fekete csőgatyái. Amiben a feneke... khm... Inkább nem részletezem mik mennek a testemen és a fejemben is végbe arra a látványra. Egyszerűen imádtam őt ruhástul, fekete bőrkabátostul, mindenestül.
Sajnálatomra, nem sajnálatomra - valahogy nem tudom eldönteni - Zayn is felvette a fekete gatyáját.
Most már ruhákban de ugyan úgy feküdtünk, mint eddig. Ő benyúlt a pólója alá és simogatta a hátamat továbbra is. Amit imádtam. Oké. Tudom, hogy ez nem újdonság, de na.
Idillünket a kicsapott ajtó szakította meg. Egyszerre néztünk fel a heves érkezőre. Aki egy nagyon feldúlt szöszke volt.
- Zayn! Mit csinálsz ezzel itt? - Mutatott rám nem túl kedvesen. Zayn-nel összenéztünk. Ennyi épp elég volt, hogy megbeszéljük egymás között a dolgot. Egyszerre pattantunk fel. Gyorsan magamra kaptam a gatyámat és levettem Zayn pólóját. Nem kell a szöszkének továbbra is ennyire feltűnően csodálni Zayn felsőtestét. Én felvettem az enyémet, ami feleannyira sem volt jó, mint Zayn-é, de mindent azért, hogy felsőtestét ne láthassa senki rajtam kívül. Főleg nem az akaszkodó szöszke.
Rámosolyogtam a már teljes harci szerelésben álló Zayn-re, majd készültem elindulni és elhagyni a szobát.
Csakhogy Zayn keze megállított ebben. Maga mellé húzott és egy pillanatra sem engedte el a kezem. Akkor sem, amikor a szöszke tátott szájjal nézte összefonódott kezünket. Majd amikor felébredt a sokkból, akkor ütött a szemével. De annyira, hogy lassan éreztem erős, később halálos ütéseit. Elég félelmetesen eszelős volt a tekintete, ami még kellemetlenebbé tette ezt a helyzetet számomra. Zayn persze teljes haláli nyugalommal állt mellettem. Hah... Jó neki.
- Azt hiszem nem kell ecsetelnem, hogy mi történt köztünk Sel-el - mondta hideg nyugodtsággal Zayn Perrie-re nézve. Au. Ez nekem is fájt. Kissé megszorítottam a kezét, hogy rám nézzen. Halványan megráztam a fejem. Nem kell vele ilyen bunkónak lennie. Nem a szívem csücske a szöszkelány, de teljesen megértem az érzéseit Zayn iránt. És senkinek nem kívánom azt, hogy Zayn ilyen hidegen viselkedjen vele. Mert tudom milyen érzés... És nagyon nem kellemes.
Zayn sóhajtott egyet. Megszorította a kezem válaszként. Elakartam engedni, de ezt már nem engedte.
- Perrie. Te is tudhattad, hogy nem szerettelek. Sajnálom, hogy ezt tettem veled.
Aggódva néztem a lányra. Perrie szemei csillogni kezdtek. És nem a boldogságtól. Hirtelen olyan lelkifurdalásom lett, hogy nem állhattam meg, hogy ne tegyek semmit. Elindultam felé, de Zayn visszatartott. Ránéztem. Szemeimből láthatta, hogy mit szeretnék. Egy bólintással elengedte a kezem. Odasétáltam a sírás ellen küzdő lányhoz.
- Figyelj, Perrie - nyúltam felé. De mielőtt hozzáértem volna ellépett és undorodva nézett rám.
- Ne nyúlj hozzám, te ribanc! - Köpte a szavakat.
Ez fájt... Megérdemeltem. Igaza van. És ez fájt benne a legjobban. Hallottam Zayn lépteit. De mielőtt bármi keményet is visszaszólt volna Perrie-nek az én védelmemre kelve, kinyújtottam hátra a kezem, hogy megakadályozzam őt. Léptei megakadtak. Nem volt olyan közel hozzám, hogy érezzem teste melegét, de olyan messze sem, hogy ne halljam mérges fújtatását.
- Igazad van. Nem szabadott volna ezt tennünk veled. De Zayn-nel azért mentünk szét, mert van egy zaklatóm miatta. Amiért vele vagyok. Ezért szétválasztottak minket. A biztonságom érdekében. És álpartnert rendeltek mellénk.
Perrie hitetlenkedve nézett hol rám, hol rá.
- Ez így igaz, Perrie. És sajnálom. De nem közeledtem feléd, pont emiatt. Mert nem akartam benned hamis érzéseket kelteni.
- Hát pedig sikerült - mondta. Mielőtt megint hozzáértem volna, arckifejezése hirtelen megváltozott. Letörölte könnycseppjét, majd teljes ridegséggel nézett mindkettőnkre.
- Ezt még megbánjátok. Velem senki nem packázhat! Még te sem, Zayn Malik! - Hangja bosszúvággyal csömörlött. Mielőtt bármelyikünk is mondott volna valamit, megfordult és kiviharzott a szobából.


A félévi hajrá miatt nem biztos, hogy tudok részt hozni. De igyekszem. :) ♥