Mivel küzdésem célba ért és 4-es leszek németből félévkor, ennek örömére be is fejeztem a részt
*-* Nem lett hosszú, de történik benne egy-két apró fontos szösszenet, illetve el-elejtett sejtető mondatok. :) Még sok kitartást kívánok a további hajtáshoz és remélem jól vagytok ♥ :)
millió puszi, Kata
"mindenes raktárszerűség"
A fenyegetés hallatára rögtön Zayn karjaiba bújtam, hogy enyhítsek ijedtségemen. De nem bírtam ki, hogy ne kérdezzek rá.- Szerinted kitálal a médiának?
- Nem tudom.
Arca feszültté vált, ahogy testtartása is. Szorítása erősödött, de nem bántam. Pont erre volt szükségem. Mindketten tudtuk, hogy ha elmondja mindezt a sajtónak, a világ, rosszabb esetben a zaklató is tudni fogja, hogy átvertük. Reménykedek abban, hogy ezzel nem hergeljük fel őt annyira. Habár biztos vagyok abban, hogy ez fog történni, de próbálok reménykedni.
- Ezt el kell intéznem. Várj meg a szobádban! Ha végzek oda megyek - mondta. Adott a homlokomra egy puszit és már készült is elmenni Perrie után. De én megfogtam a kezét és nem engedtem. Megleptem ezzel, de nem érdekelt.
- Nem mész. Ha ki akar tálalni, úgyis ki fog. Nem tehetsz ellene semmit, csak akkor ha engeded, hogy megzsaroljon. Azt pedig én nem fogom engedni! - Mondtam határozottan.
- Selena... - kezdett volna bele, de megráztam a fejem. Nem akartam hallani az érveit.
- Nem érdekel, ha a világ megtudja, hogy együtt vagyunk. Az sem érdekel, ha napvilágra kerül az is, hogy valaki zaklat és a baleseteim nem balesetek voltak. Eltűröm ezeket. De azt nem, hogy a szöszke a markában tartson téged, ezzel engem is. Annyit nem ér meg.
- De... - vágott közbe. Megint eredménytelenül.
- Nem, Zayn! Már elegem van abból a kibaszott zaklatóból! Eleget szenvedtem miatta. Elveszítettelek téged. Nem volt egy nyugodt percem sem. Még egyszer nem fogom megadni neki azt, amit akar. Mert veled leszek. És boldog leszek. Nem engedem, hogy megint a gyengeségem miatt szenvedésbe sodorjam mindkettőnket. Rendőrfelügyelet alatt állok. Úgysem tehetne semmit.
Zayn nem szólt. De láttam rajta, hogy nem örül ennek. Közelebb léptem hozzá. Jobb kezemet arcára tettem.
- Nem akarlak még egyszer elveszíteni. Ezt kérlek értsd meg. Már elmondtam, hogy melletted érzem magam a legnagyobb biztonságban. És tudom, hogy nagyot kérek. De kérlek. Legyél mellettem boldog. Ne legyél feszült. Ne aggódj miattam. Csak legyél mellettem. Mosolyogj, legyél boldog és akkor én is nyugodt leszek.
- Ez nem helyes - rázta a fejét.
Sóhajtottam egyet.
- Számomra az. És tudom, hogy képes lennél újra a szöszkével lenni, miattam.
- Bármit megtennék érted - súgta halkan igazat adva szavaimnak. Elmosolyodtam.
- Akkor tedd meg azt értem, hogy mellettem maradsz. És hogy most megfogod a kezem és el nem engeded egész este és éjszaka sem.
Lemondóan sóhajtott. Tudta, hogy ebből nem engedek. És tudom, hogy ő is ezt akarta mindennél jobban. Ő képes áldozatokat hozni az érdekemben. De én nem vagyok képes újra feláldozni a boldogságom a biztonságomért. Lehet, hogy őrült vagyok és a helyemben mindenki máshogy cselekedne. Csakhogy senki nincs a helyemben. És ha a zaklató tényleg annyira elvetemült, amennyire bebizonyította a tűzzel, akkor legyen az. Ha kevés időm is maradt, azt boldogan akarom eltölteni. De azért természetesen bíztam benne, hogy ép bőrrel megúszom ezt a dolgot. De ha mégsem így lenne. Ha csinálna velem valamit, akkor legalább úgy fogok elé állni, hogy a szemébe mosolygok. Hiszen nem győzött le. Zayn az enyém. A szíve értem dobog. És ez nekem pont elég a boldogsághoz.
- Olyan makacs vagy - fújtatott elmosolyodva.
Huncutul megrántottam a vállam.
- Ha szeretsz, akkor kérlek ne éreztesd velem az aggodalmad. Ez az egész most próbára teszi a kapcsolatunkat. De amikor veled vagyok el szeretném ezt felejteni. Kérlek, engedd ezt nekem.
Bólintott. Felbillentettem testsúlyom a lábujjaimra, hogy felérjem. Számat az övére simítottam, miközben karommal nyakát átkarolva húztam le magamhoz. Kezeit végigsimítva derekamon kulcsolta rá, majd közelebb húzott magához.
- Ígért meg, hogy semmi, még az a nő sem állhat közénk - kértem szemébe nézve. Nem válaszolt hirtelen.
- Megígérem.
Még egy csókot nyomott ajkaimra, majd összefűzte ujjainkat és kiléptünk az ajtón.
Rájöttünk, hogy nem tölthetjük együtt az éjszakát. Hiszen akkor Stella megkérdezné, hogy hol aludtam, amire természetesen nem mondhatnám az igazat. De valamit ki kell eszelnünk. Nem szívesen hazudok, főleg nem Stellának, de nem bírom ki huzamosabb ideig, hogy ne Zayn-nel aludjak.
A forgatás alatt rájöttünk, hogy nem is olyan könnyű ez a színjátszás, ahogy elképzeltük. Mármint azt játszani, hogy nem vagyunk együtt.
Majdnem elnevettem magam, amikor megláttam Zayn-t. Arca semmitmondó maradt, míg szemei gyönyörűen csillogtak, mikor meglátott. Annyira ellentétes volt a két érzelem, hogy már nagyon. De amint észrevettem, ez senkinek sem tűnt fel. Még szerencse.
Többször unott arcot vágott, vagy éppen teljesen semlegeset. A régi Zayn volt. Az aki az elején. És a kapcsolatunkat is így játszottuk el. Már amikor hozzászóltunk egymáshoz.
De mindez nehéz volt. Amikor velem szemben állt, nehéz volt kibírnom, hogy ne érjek hozzá. Vagy simítsak végig az arcán vagy éppen ne vessem rá magam. Testem szomjazott az ő érintése után. Rossz volt a távolság, amit muszáj volt megtartani kettőnk között. De mégis jobb ez a helyzet, mintha ténylegesen így állnának a dolgok köztünk. Egyetlen egy dolog éltetett és enyhített a szenvedésen: Hogy majd hamarosan megcsókolhatom és ténylegesen vele lehetek. Ott ahol senki nem lát meg minket.
Éppen szünet volt, amikor az öltözőm felé vettem az irányt, hogy kiigazítsák a sminkem és a hajam. Na meg persze szusszanjak egy kicsit a kényelmes kanapén, amit annyira szeretek. Hirtelen egy kéz kapott el és rántott be egy szűkebb folyosóra. A pulzusom az egekbe szökött az adrenalintól. De mielőtt felsikítottam volna, egy kéz fogta be a számat. Egy nagyon is ismerős kéz. A hátamnak simuló személy a fülembe súgott.
- Gyere velem.
Én pedig megfordultam és izgatottan követtem őt. Ujjaink összefonódtak, ami rögtön megnyugtatott. Mármint már nem féltem. De nyugodtnak nem mondanám magam. A testemet átjárta az izgalom és a boldogság egyvelege.
Benyitott egy faajtón, ahova rögtön be is húzott. Becsukta magunk után az ajtót, majd felkapcsolta a villanyt.
Mielőtt körbenéztem volna a kis helyiségben, száját erősen az enyémnek nyomta. Hátam a falnak csapódott, de egyáltalán nem fájt. Sőt. Ez a keményebb bánásmód rögtön elindított bennem valamit. Nyelve gyors táncra hívta az enyémet. Ujjai pólóm alatt martak bele meztelen bőrömbe. Karjaimat nyaka köré fűztem, és erősen húztam le magamhoz.
Testünk között egy milliméter sem volt. Egyik combját betette a lábaim közé, ami teljesen elvette az eszemet.
De mielőtt bármit is elkezdtem volna, megszakította vad, szenvedélyes csókunkat.
Hangosan és gyorsan lihegtünk mindketten. A saját hangom hangosabbnak hallottam, de nem zavart. Hiszen ezt ő hozta ki belőlem.
Az normális, ha egy ilyen csóktól már teljesen beindultam?
- Erre vártam egész nap - súgta homlokát az enyémnek döntve. Elmosolyodtam.
- Ezzel nem voltál egyedül - válaszoltam kissé még mindig zihálva.
Ajkait az enyémnek simította de most sokkal gyengédebben, mint az előbb.
- Mennünk kell - sóhajtott fel halkan. Ez a mondata elszomorított, pedig tudtam, hogy igaza van és hogy így is fog történni.
- Csak még egy csókot - néztem fel rá könyörgő arcot vágva.
Elmosolyodott.
- Még kérned sem kell.
És újra megcsókolt. Hosszan, gyengéden, szerelmesen.
*külső szemlélő*
Egy nő sétált a most elhagyatott folyosón, hogy a forgatás helyszínéről a helyére siessen. Mielőtt vége lett volna a forgatásnak elindult, hogy még legyen ideje enni pár falatot. Így amikor egy kissé jóllakottan sétált, meglátta Selenát közeledni. Gyorsan elbújt, hogy a lány ne láthassa meg. Mintha előre megérezte volna, hogy érdemes elbújnia. Selenát egy kissé barnás bőrű kéz kapta el és rántotta be egy folyosóra. Halk léptekkel, a falhoz lapulva settenkedett a sarokhoz, hogy megbizonyosodjon arról, amit az imént látott. Pont sikerült elkapnia, ahogy Zayn és Selena a mindenes raktárszerűségbe mennek és becsukják maguk után az ajtót. Megdöbbent attól, amivel szembesülnie kellett. Tehát akkor Zayn és Selena mégis együtt vannak.
- Tehát akkor a kis ribanc nem tanult a rosszból. Most aztán megtudja mi is az a fájdalom. Élvezd drága, legyél boldog. Amíg még megteheted. Mert nem engedem, hogy játssz velem. Eddig megúsztad, de most majd nem fogod. Ezt megígérem neked - súgta el magának a kárörvendő szavakat, melyre halkan felnevetett.
Elfordult és a helyére sietett. Mielőtt kinyitotta volna az ajtót, a szokásos arcát vette fel, hogy munkatársai ne gyanakodjanak rá.
*Selena*
Először én hagytam el a helyiséget, amit nem volt lehetőségem azonosítani, mert mással voltam elfoglalva. Meg amúgy sem érdekelt igazán, hogy hova is rántott be. Az a lényeg, hogy berántott és kész.
Zayn 5 perccel utánam ment el. Gondolom a helyére. Én pedig az első tervemnek megfelelően az öltözőmbe mentem. Noha a pihenőidőmnek már annyi. De valamiért - nem is tudom miért - ezt egy csöppet sem bántam.
Bementem és a megszokott társaság már várt rám.
- Késtél, kislány - mosolygott rám Andy üdvözlésképpen.
- Bocsi. Csak a mosdóban voltam - pirultam el. A pírt a hazugság festette arcomra. De ők csak betudták a zavarba ejtő válasznak.
Tekintetem a háttérben pakoló Bridget-re tévedt, amikor felköhögött.
- Jól vagy? - Kérdeztem aggódva.
- Igen - nézett rám valami furcsa kifejezéssel. Nem kerítettem nagy feneket válasza stílusának, mert ezt már kezdtem megszokni tőle. Nem esett jól, de nem tudok változtatni a kapcsolatunkon, mert ahhoz ő is kell.
- Láttad az újságot? - Kérdezte Melanie, miközben javította a sminkem.
- Melyiket?
- Hogy valami szőke csitrivel van most együtt Zayn? - Kérdezte undorodva. Eszembe villant az újságokban virító kép kettejükről. Mosolyom pillanatok alatt eltűnt arcomról.
- Igen. Láttam - mondtam semleges hangon.
- Jaj sajnálom, Selena. Elfelejtettem, hogy együtt voltatok Zayn-nel. Ez most biztos szar lehet neked - nézett rám bocsánatkérően Melanie.
Halvány mosolyt varázsoltam arcomra. Tovább játszva a szerepemet.
- Semmi gond. Már nem érdekel Zayn. És az sem, hogy kivel van együtt - rántottam meg a vállam.
- És nem akarsz továbblépni?
- Hogy érted? Már továbbléptem - néztem rá furán.
- Úgy értem, hogy nem akarsz járni valaki mással? - Magyarázott.
- Nem lehet. Te is tudod, Mel, hogy én most a nyilvánosság előtt Andy-vel járok - mosolyogtam az említettre. Ő kacsintott egyet. Röviden elnevettem magam.
- Tényleg. Ezt is elfelejtettem - mondta Mel. Én csak egy legyintéssel elintéztem a dolgot. Nem akartam tovább feszegetni a témát, hiszen az több hazugsággal járt volna. Így is rosszul érzem magam a hazugságok miatt, na meg azok miatt, amiket még mondani fogok a barátaimnak és anyunak is. Oldalra néztem. Találkozott a szemem Bridgetével. Kissé összeszűkítette a szemeit és úgy nézett rám, mintha tudná, hogy hazudok. Mintha tudná az igazat. Ami még rémisztőbbé tette az egészet, hogy szája sarkában egy apró mosoly ült, ami nem kedvességet vagy szeretetet mutatott.
Ez a rész nekem kicsit össze-vissza lett, de azért remélem nagyjából érthető és nem annyira zavaró a rövid nézetváltás. Ami pedig a történetet illeti. Még tervezek jó pár részt, de hamarosan vége ennek a történetemnek is. :( Hamarosan kiderül, hogy mit tett Zayn a múltban, ami az elején nehezítette a kapcsolatukat és arra is fény derül, hogy ki a zaklató na meg hogy mit tervez Selenával szemben. :) Amíg élvezhető, addig próbálom húzni a történetet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése