37. fejezet

Sziasztok manóók!! Nagyon köszönöm a kommenteket! ^^ Imádlak Titeket! ♥♥ Remélem jól vagytok. Hétköznap próbálok hozni részt, de a nehéz hetem miatt nem ígérek semmit. De a hétvégén biztosan újra jelentkezem! Addig is legyetek rosszak ☺ 

nagy ölelés, Kata

"Együtt."

Egymás kezét fogva, enyhén lihegve a szaladástól érkeztünk meg a sajtókonferenciára. Szerencsére egy biztonsági őr várt ránk a hotel recepciójánál, így nem kellett átverekednünk magunkat a tömegen, mert kivezetett minket a hátsó bejáraton. Ugyan ez volt a helyzet a kisebb épülettel is, ezért zökkenőmentesen sikerült ideérnünk.
Természetesen Frank halkan, de annál erőteljesebben tartott egy előadást, hogy mennyire felelőtlenek vagyunk és hogy ki is rúghatna minket. Ami amúgy hazugság, mert a szerződés kötelez, meg a film már félig kész van.
Mi csak csöndben, egymás közét továbbra is fogva hallgattuk a monológot. Egyikünk sem akarta megtörni ezt a testi kontaktust. És féltem is, hogy Zayn megint a tömeg láttán pánikrohamot kap.
Stella azóta mióta itt vagyunk gyanúsan néz rám. Mint aki mindent tud. Vagy tényleg mindent tud? Áh. Nem hiszem, hogy ránk lenne írva, hogy Zayn-ről körülbelül letéptem a pólót.
A gondolattól belevörösödtem és kedvem lett volna elásni magam, de úgy igazán mélyre. De közben, meg olyan érzéseket vált ki belőlem az erotikus jelenetünk forró pillanatai, hogy az leírhatatlan. Egyszerűen még én magam sem tudom, hogy micsoda. De az biztos: a világ egyik legjobb érzése. Talán magasan ver minden fajta érzelmet. Ez lenne a szerelem?
Egy hosszú asztalnál foglaltunk helyet. Mögöttünk nagy tábla, mely a film plakátját publikálta. Mi meg ott ültünk és válaszolgattunk a filmmel kapcsolatos feltett kérdésekre. Bár voltak olyan kérdések is, melyekre nem adhattunk választ, ezért azokat finoman elutasítottuk. Az asztal alatt Zayn már nem fogta a kezem, ami valamiféle hiányérzetet váltott ki belőlem. De a néha összesimuló combunk valamilyen szinten kiengesztelt.
Kérdezgettek, hogy mit éreztem, amikor megkaptam a szerepet. A származásomról, szülőföldemről. Furcsa volt, hogy teljesen idegen emberek ilyen személyes adatokra kíváncsiak, de készségesen válaszoltam mindegyikre. Aztán a téma hál' isten elterelődött rólam. Mikor fellélegezhettem volna, egy fiatalabb, 20-as éveiben járó nő feltette azt a kérdést, amire nehéz volt megállnom, hogy ne nézzek rá csúnyán.
- Mi volt a baj, Zayn? Mintha rosszul lettél volna.
Feszültségemet apró mosollyal leplezve néztem oldalra. Zayn szeme rám villant, de rögtön el is nézett rólam, hogy senki ne vegye észre.
- Csak rosszul lettem. Semmi komoly - erőltetett mosolyt arcára. Az asztal alatt láthatatlanul megszorítottam egy picit a kezét, majd el is vettem onnan tenyeremet. Nem tudom miért titkolóztunk. Hiszen ezek az emberek szentül hiszik, hogy mi együtt vagyunk.
A mosolya. Annyira átlátszó volt. Ritkán látom őszintén mosolyogni, de ha egy ilyen görbület megjelenik arcán, a világ megszűnik körülöttem. De ez. Ez csak álca. Egy maszk.
- Selena. A balesetedről szeretnék kérdezni - nézett rám egy vörös hajú nő. Rögtön unszimpatikussá vált. Zayn a kérdést meghallva megfeszült mellettem.
- Igen? - Sürgettem, hogy minél előbb túl legyünk ezen is.
- Igaz, hogy nem baleset volt?
Megdöbbentem. De mielőtt kinyitottam volna a számat, Zayn szólalt meg.
- Ezt meg honnan veszi? - Kérdezte mérgesen. A reakciója még jobban megdöbbentett. Miért lett mérges? Hiszen tudjuk, hogy ez hülyeség. Kitaláció, hogy bombább cikket írhassanak.
Láthatólag a nő is megilletődött Zayn hirtelen támadt hevességén, de hamar kifejezéstelenné tette arcát.
- Megbízható forrásokból.
Láttam, hogy Zayn ökölbe szorítja kezét. De olyan erővel, hogy ujjai pár pillanat alatt fehéredni kezdtek. Vett egy mély levegőt. Nem feltűnően, talán nem is vette észre senki rajtam kívül. Keze engedett, majd szép lassan újra szétnyílt.
- Akkor az a bizonyos biztos forrás nem mondott magának igazat, hölgyem. Én személyesen beszéltem a rendőrrel. Az egyik konyhai eszköz hibásodott meg - mondta teljesen nyugodt hangon. Ezzel az én kétségeimet is eloszlatva.
- Ez így történt. Én is jelen voltam, amikor beszéltünk a rendőrrel - erősítettem meg Zayn mondandóját egy nagy hazugsággal. Azt sem tudtam, hogy rendőrök is voltak a helyszínen. Bár gondolhattam volna. Zayn rám nézett, de megint csak egy pillanatra.
A nő tudomásul vette, hogy hülyeséget mondott. A kérdezgetés pedig tovább folytatódott.
Kérdeztek a kapcsolatunkról, amiről én nem bírtam mondani semmit sem. Szerencsére Zayn tartotta a fapofát és mondta a már sokszor elmondott hazugságot.
Másfél óra múlva távozhattunk. És én újra friss levegőt kaptam és kiszabadulhattam a nyomasztó légkörből.
Zayn összefűzte ujjainkat és így indultunk vissza a hotelbe. Érzékeltem, hogy gyorsabb tempóban megyünk a kényelmesnél, de nem foglalkoztam vele.
A 10 percig tartó gyaloglás során egyetlen szó sem hangzott el köztünk. Ami engem kifejezetten frusztrált, hiszen annyi megbeszélnivalónk van. Ami a szobában történt...
A szenvedélyes, heves csókok, melyek minden egyes visszaemlékezésnél pírba borítják az arcom. Az ujjaim, ahogy bebarangolja csupasz felsőtestét...
Meg sem álltunk a szobájáig. A liftben sem szólt hozzám, ami már tényleg kezdett aggasztani, noha a takarás ellenére sem engedte el a kezem. Pedig már senki nem látott minket. Már nem kötelezettségből fogta a kezem.
A szobában leültetett az ágyra. De ahelyett, hogy mellém telepedett volna le ő is, a szobában járkált fel alá. Látszott rajta, hogy komoly dologról van szó. Az idegeim cafatokban lógtak, de próbáltam türelmetlenségem kordában tartani. Nem sikerült pár percnél tovább bírnom.
- Zayn. Kikoptatod a padlót. Mi lenne, ha megszólalnál végre?
Abbahagyta az idegesítő járkálást és rám nézett. Sóhajtott egyet.
- Annak a nőnek igaza volt.
Nem nagyon értettem milyen nőre gondolt pontosan. És miben volt igaza? Miről beszél?
Leguggolt elém, hogy tekintetünk egy síkban legyen. Szemei aggodalomtól csillogtak.
- Selena. A forrása jól mondta. Nem baleset volt. Ez sem - nézett szemembe.
Teljesen összezavarodtam.
- De hát azt mondtad, hogy az egyik gép hibásodott meg - próbáltam megkapaszkodni az egyetlen reménysugaramba, noha már tudtam, hogy miről van szó.
- Hazudtam, Sel. Nem kerülhet napvilágra.
- Tessék? - Pattantam fel hirtelen. Gyors mozdulatsorom miatt, Zayn elveszítette az egyensúlyát, de megtartotta magát, majd ő is felállt.
- Mióta tudod? - Kérdeztem suttogva. Lesütötte szemeit.
- Már azon az estén, a kórházban megkeresett a rendőrfőnök, és elmondta, hogy semmilyen meghibásodásra nem találtak nyomot.
Szavai erősen csattantak testemnek, mintha gyomorszájon rúgtak volna.
- Miért nem mondtad el eddig?? - Kérdeztem kiabálva, ezzel hátratántorítva őt. - Nem gondolod, hogy jogom lett volna megtudni??
- De.
- Akkor?? Akkor mi a francért nem szóltál?
- Mikor mondtam volna? - Emelte föl ő is a hangját - Amikor bunkó módon elküldtél a házatokból? Vagy amikor nem beszéltünk egymással? Esetleg már a kórházban kellett volna mondanom, hogy rosszabb állapotba kerülj, mint voltál?
- Ezért... ezért jöttél el hozzánk akkor este? - Kérdeztem suttogva. Bólintott.
Istenem... Erőtlenül ültem le az ágyra és csak bámultam magam elé. Az érzéseim össze-vissza voltak, ahogy én is. Haragudtam Zayn-re, amiért eddig nem mondta el, de hálás is voltam érte. A kétségbeesés és a félelem, hogy újra megpróbáltak bántani, erősödött bennem. A lelkifurdalás, hogy az előbb nekiestem Zayn-nek jogtalanul, hiszen csak jót akart.
A mellkasom szét akart szakadni. Minden, minden kezdett széthullni körülöttem. Én meg csak tétlenül engedtem, hogy zihálásom erősödjön. Zayn előttem guggolt, újra. Meleg tenyereivel közrefogták arcomat.
- Sajnálom, hogy kiabáltam - szakadt fel belőlem, a könnyeimmel együtt, melyek szaporán hagytál el szemem.
- Semmi baj, Sel - súgta és fejem már a mellkasának is simult. Szorított magához, simogatott. Egészen addig, amíg halk zokogásom elcsöndesedett.
- A rendőr mit mondott? Van valami jel, nyom? - Kérdeztem kissé eltávolodva tőle. Ujjával eltűrte arcomra ragadt tincseimet.
- Nincsen. Ezért lettem olyan ideges tegnap, amikor bejöttél a szobámba. Semmit nem találtak, és a tűz pusztító munkája miatt nem is fognak.
A reménytelenség és a félelem felülkerekedett rajtam.
- Semmi mód nincs arra, hogy rátaláljunk a tettesre?
- Csak te tudnál segíteni.
Összeráncoltam szemöldököm, de a remény újra lángolni kezdett bensőmben.
- Hogyan?
- Nincs semmi emléked a tűz előttről? Bármi? Akármi? Egy kép, esetleg jelenet?
Megráztam a fejem.
- Már próbáltam azóta többször is visszaemlékezni. Talán valahol mélyen sejtettem, hogy nem baleset volt. De sosem tudtam visszaemlékezni, egyetlen egy kis képre sem. Semmire. És nem tudom miért.
Estem megint kétségbe, és eddig elapadt könnyeim újra elindultak. Zayn letörölte érzéseim jelét.
- Az orvos szerint van esély, hogy emlékezz. A fejedet ért ütés agyrázkódást okozott. Talán ez az oka annak, hogy nem emlékszel. De az orvosod szerint ez nem végleges.
Szavai ismét annyiszor elvesztett reményemet újra visszahozták. Habár már a reménykedéstől is féltem, hogy újra és újra csalódok.
Erősen szorítottam össze szemhéjam, hogy megpróbáljak újra emlékezni. De nem ment. Csak feketeség. Semmi több! Csak a fullasztó sötétség.
Feladva törtem ki újabb zokogásban. Zayn ismét mellkasára vont.
- Túl leszünk rajta. Mindenen. Ketten. Együtt - súgta fülembe.
Szavai, teste melege, gyengéd simogatása hamar megnyugtattak.
- Szeretlek, Sel - súgta olyan halkan, hogy először azt hittem, csak képzeltem. Villámcsapásként ért a felismerés. Akkor a kórházi ágyon feküdve. Hallottam ezt. Ugyan ezt a két szót. Ez a két szó visszhangzott egész végig. A hang hozta a rétet, az étcsokoládé szemű nyuszit, majd a fényburkot.
Felkaptam a fejem. Zayn mélyen nézett szemembe.
Kinyitotta száját, hogy mondjon valamit. Talán mentegetőzni akart. De nem engedtem, mert ajkamat övére tapasztottam. Kissé meglepődött tettemen, de viszonozta gesztusom. Kezei derekamat fogták, erősen. Forró, gyengéd csókunk, megszakadt. De csak annyi időre, amíg felálltunk mindketten, hogy hozzáférhessek pólójához.
A textilanyagtól gyorsan szabadítottam meg, hogy ismét szemem elé táruljon meztelen felső teste.
Csodálásomat félbeszakította, sürgető csókjával, melyet ugyan olyan hevesen viszonoztam.
Ujjai belekapaszkodtak pólóm szegélyébe. Heves, követelőző csókjából ítélve arra számítottam, hogy ugyan ezzel a hevességgel fog megszabadítani felsőmtől. De nem ezt tette.
Elhajolt tőlem egy picit, hogy mélyen szemembe nézhessen. A kérdés ott csillogott a szemében, amire én egy mosollyal adtam meg a választ. Egy rövidebb csókot kaptam, majd keze lassan siklott felfelé csípőmtől a hasamig, a felsőmet is feljebb csúsztatva.
Majd az én felsőm is a földön landolt.
Ujja lassan, érzékien simított végig az oldalamon. A vérem iszonyatos pezsgésbe kezdett. A bennem tomboló vágy egyre jobban fokozódott.
Ujja lassan megtalálta melltartóm kapcsát, melyet ki is kapcsolt. Először bal vállamról csúsztatta le a fehér pántot, majd a jobbról is megtette. A melltartó megadva magát esett az ölembe, felfedve mellemet előtte. Reflexszerűen kaptam volna elé kezeimet, de Zayn gyengéd fogása megakadályozott ebben. Félve néztem arcára. Undor helyett csodálat ült ki arcára, ezzel minden félelmem szertefoszlatva. Kezei elindultak felém, de mielőtt érintett volna, nagyot nyelt. Szeme megtalálta az enyémet. Bizonytalanság villant szempárjában, amit egy csókkal próbáltam eltüntetni. Véglegesen.
Csupasz mellkasom hozzápréselődött az övének, ezzel zihálásra késztetve őt. Csók közben elmosolyodtam reakcióján.
Kezeim megtalálták fekete csőnadrágjának gombját, melyet kissé bénázva, de sikerült kigombolnom.
A farmer is pillanatokon belül a földön végezte, melyet az én nadrágom is követett.
Remegtem a vágytól, melyet látványa még jobban ingerelt.
A belsőmet csapdosó lángok az egeket verdesték, ahogy szerelmem is odáig repült. Lassan és gyengéden csókolt meg és ért hozzám. Mintha attól félne, összetörök érintése alatt.

Lassan szerettük egymást. Figyelt rám minden egyes pillanatban. Bár tudtam, láttam rajta, hogy mennyire visszafogja magát, hogy ne okozzon fájdalmat. Amiért nagyon hálás voltam.
Eddigi életem legeslegszebb éjszakáját élhettem át általa. Minden rossztól megszabadított. Lelkem megkönnyebbült. Boldog voltam. Mérhetetlenül boldog. És szerelmes. Visszavonhatatlanul szerelmes.