38. fejezet

Sziasztok manókák! ♥
Itt vagyok frissen és most már egészségesen *-* Köszönöm a türelmeteket. A rendszeres olvasók száma egyre csökken, de próbálok nem elkenődni miatta. :) Mert Ti, akik itt vagytok, értetek csinálom. ♥ 
Uh, képzeljétek *-* Én kaptam meg a feladatot, hogy megírjam a ballagási búcsúztatót. Izgatott vagyok, de félek is, mert nekem kell kiállnom és elmondanom majd. De az osztályfőnököm bízik bennem, a barátaim biztatnak, maximum ha pofára esek magassarkúban, jól indítom a monológom. :D Na jó. Az még egy kicsit messzebb lesz, de jobb felkészülni rá. Most jó napokat tudhatok magam mögött és remélem a hetem ugyan ilyen jól végződik, mint kezdődött. Még a betegségem sem rontott el semmit! :)) Na de. Nem rizsázok fölöslegesen. (látszik, hogy fel vagyok pörögve, bocsi. túltengek) 
Részről és a jövőbeni részekről: Elég rövid lett, de most kivételesen nem vagyok annyira szkeptikus. Zayn és Selena kapcsolata csak most kezdődött el igazán, de már veszekednek. Nem tudom, de az ő párosukhoz nem tudnám elképzelni a szerelemtől csöpögő jeleneteket, noha természetesen ilyen több is lesz. Csak visszafogottan, kevésbé csöpögősen. A múltra mostanában több utalást teszek, ami annyit jelent, hogy hamarosan kiderül mi is történt a múltban. ^^ Egy ideig a kapcsolatuk biztos talpon fog állni. De még mindig lezáratlanok a Selenát ért történések, ami szépen lassan kezd kibontakozni. Na de, mindent csak idejében. Remélem jól vagytok! ♥♥ 

nagy ölelés, Kata 

Emlékfoszlány

A pillanat. A gyönyörű pillanat, ami talán órákig tartott. Zayn lassan emelkedő mellkasán pihentettem fejem, miközben ujjai pólóm alá csúszva csupasz hátamat simogatták. Ennél szebb pillanat csak az volt, amikor gyengéden a fülembe suttogott, hogy semmissé tegye fájdalmam, mely szeretkezésünk közben tört rám.
Csak az egy ütemet diktáló lélegzetvételünk hallatszódott a szobában. Nem volt szükség szavakra.Minden tökéletes volt. Az éjszaka. És a reggel is.
Az idilli pillanatot, végül én törtem meg.
- Most mi lesz? - Kérdeztem meg suttogva. Felkönyököltem, hogy láthassam arcát és a gyönyörű étcsokoládé színű szemeit, melyek most elszomorodtak. Hirtelen lelkifurkám lett, amiért elriasztottam a boldogságunkat ezzel a témával, de muszáj volt megkérdeznem.
- Nem tudom, Sel - sóhajtott Zayn. Az arcomba hullott hajtincsemet a fülem mögé tűrte. - De megoldjuk. Most már együtt vagyunk. Minden meg fog oldódni. Megígérem, hogy túl leszünk ezen. Nem engedem, hogy bántsanak. Senki! Semmi és senki miatt - mondta nyomatékosan.
Elmosolyodtam, majd lehajoltam, hogy ajkaink találkozhassanak. De mielőtt elmélyült volna a csók, hirtelen ültem fel. Olyannyira, hogy kissé beleszédültem. Zayn ijedten követett. Megtartott kezeivel, hogy véletlenül se szédüljek le az ágyról. Kissé ziháltam, és a hajamba túrtam, majd meg is markoltam hajszálaimat, amire a hajhagymáim fájdalmasan kiáltottak fel. De most ez érdekelt a legkevésbé.
- Selena! Mi a baj? Mi történt? Jól vagy? - Kérdezte Zayn idegesen.
- Zayn! Zayn emlékszem! Eszembe jutott valami!
Enyhén lihegtem a sokk és az izgatottság miatt. Zayn megfogta a vállam. Szemei reménykedve és kíváncsian csillogtak, de mosolya nyugalomra biztatott. Kifújtam a levegőt. Lecsuktam szemhéjam, hogy gyönyörű látványa ne terelje el a gondolataimat. Újra lejátszottam szemem előtt az emlékfoszlányt, hogy megbizonyosodjak arról, hogy eredeti.
- Nő. Egy nő tette - kezdtem bele most már összeszorított szemhéjjal, hogy még erősebb tudjak koncentrálni a részletekre. Minden részlet fontos lehet és elvezethet a tetteshez. - A hangját nem tudom beazonosítani. Már nem teljesen voltam eszméletemnél, amikor hozzám szólt. Három mondatot mondott. Legalábbis ennyinél voltam még észnél. Azt mondta, hogy megérdemlem.
Tartottam egy kis szünetet, hogy újra meg újra visszajátszva a mondatokat el tudjam ismételni.
- Azt mondta, hogy Ő az enyém. Senki másé!
Kinyitottam szemeimet. A fejem megfájdult a nagy erőlködésben, de nem foglalkoztam vele. Zayn arcán döbbenet suhant át, melyet az idegesség váltott fel.
- Biztos vagy ebben, hogy ezt mondta? - Hangja feszült volt. Bólintottam egyet.
Nem szólt. Percekig nem reagált, csak meredten nézte a nagy semmit. Már szétrágtam a szám belülről idegességemben. Nem sok híja volt, hogy ráordítsak, amivel valamilyen, bármilyen reakciót kiváltsak belőle.
- Selena. Milyen fiú van az életedben? - Kérdezte meg hirtelen, keményen. Rövidebb döbbenet után a felháborodás magvai kinyílni látszódtak bennem.
- Ribancnak nézel? Csak te vagy! - Vágtam rá mérgesen, noha nem kellett volna így reagálnom.
- Nem úgy értettem.
- Tudom. Sajnálom - hajtottam le a fejem. De nem sokáig maradhatott lesütve, hiszen ujjaival újra felemelte azt.
- Nem történt semmi. Érthető, hogy feszültek vagyunk - mosolygott halványan.
- Nincs más fiú az életemben.
- És akkor? Akkor Dylan volt melletted, igaz?
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? - Kérdeztem, noha már teljesen tisztában voltam gondolatmenetével. Ami nem tetszett. Egyáltalán nem.
- Talán az ő egyik őrült rajongója tette - mintha köpné, úgy ejtette ki ezeket a szavakat. Mérgesen álltam fel az ágyról, nem foglalkozva azzal, hogy a bugyimon és az ő pólóján kívül semmi nincs rajtam. Még jó, hogy ezeket is magamra kaptam reggel ébredés után.
- Nem. Dylan-nek ehhez semmi köze! És a rajongóinak sem!
Határozott kijelentésemre ő is felugrott az ágyról, hogy fölém magasodjon.
- És ezt honnan tudod? Miért vagy ebben ennyire biztos?
- Mert Dylan nem ilyen. Ő sosem bántana és nem is engedné, hogy bárki is megtegye.
- Pedig mégis hagyta - sziszegte olyan halkan, hogy én is alig hallottam meg.
- Miért vádolod őt alaptalanul??
- Te meg miért véded ennyire? Hm? Még mindig szerelmes vagy belé?
A döbbenet kiült arcomra. Majd a felismerés könnyeket csalt a szemembe.
- Jó, hogy még itt az elején tisztáztuk mifélének nézel - súgtam halkan, majd elfordultam tőle. Gyorsan felkaptam a ruháim a földről és már ott sem voltam.
Utánam kiáltott, de nem érdekelt. Nem akarom látni. Soha többet!
Könnyekben úszva futottam végig a folyosón egy szál pólóban és bugyiban. De most valahogy ez sem érdekelt. Minél messzebb akartam lenni tőle.
Be kellett érnem azzal a 30 méterrel, ami az ő szobája és a miénk között van.. De ez több falréteget biztosít, ami most megfelel. Magamra csaptam a szoba ajtaját és lecsúsztam az ajtóban.
Hogy mondhatott ilyet? Hiszen én mindenemet odaadtam neki. A testemet és a szívemet is. Nem érezte? A forró szenvedéllyel teli szerelmemet, amit a testem és a lelkem sugárzott a szeretkezésünk alatt és azután is?
Dörömbölés rázta meg az ajtót.
- Engedj be, Sel! - Könyörgött. - Kérlek.
A szeme. A szemei nem hazudhattak nekem. Szerelemtől égtek. Mindvégig.
Felálltam és kinyitottam az ajtót. Zayn ott állt.
Konkrétan rá ugrottam. Lábaim csípője köré fűztem, hogy megtarthassam magam. Karjaim erősen fonódtak tarkója köré. Elejtett könnyeimtől nedves arcomat pedig nyakába fúrtam. Meglepődhetett tettemen, de pillanatok alatt kezei fenekem alatt voltak, hogy még nagyobb biztonságban tartsanak. Ott, ahol maradnom kell. Ahol maradni szeretnék. A közvetlen közelében. Mellette.
- Sajnálom, Sel. Nem úgy gondoltam - súgta halkan fülembe. Kissé megborzongtam hangjától. Mámorító illata bénító fátylat terítettek gondolataimra, de érzéseimet még tüzesebbé tették. Egyáltalán lehetséges, hogy valaki ilyen hatással legyen a másikra?
Eltávolodtam meleg nyakától, hogy összekapcsolódhasson tekintetünk. Megnyugvással és boldogsággal töltött el, hogy szemeiből továbbra sem tűnt el a szerelemmel teli csillogás, noha most több érzelmet is elárult a gyönyörű étcsokoládétenger.
Elmosolyodtam, majd szó nélkül nyomtam számat az övére.
Gyengéden simogatta ajka az enyémet. Nyelveink lassú keringőt jártak egymással. Nem tudom, hogy mikor és hogy kerültünk a szobába a folyosóról. De a hátam a falnak simult, míg mellkasom felső testének feszült. Lábaim továbbra sem engedték el csípőjét.
De bármilyen heves pillanatnak is tűnhetett kívülről, nem volt az, Minden egyes érintésben, simításban, csókban a gyengédség és a szerelem uralkodott. Éjszaka sem ért hozzám durván. Egyszer sem. És most is úgy érintett, mintha attól félne összetörnék erős keze alatt. Oh, ha tudná... Ha tudná, hogy most már semmivel nem tudna elküldeni maga mellől. Vele leszek. Mert szeretem Őt. Ő a szerelmem, nem más. Szerelmes vagyok Zayn Malikba. A múlttal, kezdeti bunkóságával, zártságával mindenestül szeretem. Mind a két oldalába szerelmes vagyok. A mindentleszarok álcájába, és az érző, fájdalmakban úszó fiúba is. Az étcsokoládé színű szempárba, amik már az első pillanatokban megigéztek. Az éles, gyönyörű arcvonásaiba. A borostájába vagy éppen csupasz, puha arcába. A teste minden egyes centiméterébe. Szeretem az összes tetkóját, mert mindegyik egytől egyik ő és az érzései. A fekete, rosszfiús stílusába. Mindenbe! Mindenébe szerelmes vagyok. Visszavonhatatlanul. Örökre.