47. fejezet

Sziasztok mazsolák! ♥♥ Elvetendő, hogy megint 12 napja nem tudtam részt hozni. :( Sajnálom, de nem a legjobb és a legegyszerűbb hetem volt, ami nem mentség csak tény. Ne haragudjatok rám. :( 
Annyira de annyira jó látni, hogy 32-en vagytok!! Nagyon- nagyon hálás vagyok Nektek, hogy itt vagytok! :)) ♥♥ Imádlak Titeket!! És remélem mindannyian jól vagytok! ♥

Sok sok puszi és ölelés, Kata

"Aludj jól, mazsola!"

Zayn és köztem minden a legnagyobb rendben van. Nagyon-nagyon picit tartottam attól, hogy újra elkezd majd drogozni, de hittem neki és bíztam benne, hogy nem teszi. A vallomása óta a kapcsolatunk még mélyebb lett. Titokban kellett tartanunk továbbra is szerelmünket, de ez még izgalmasabbá tette az egészet. Oké. Lehet, hogy ez most elég morbidul hangzott az okokat ismerve, de na. Olyan jó érzés egész napnyi sóvárgás, megjátszott érzelemmentes viselkedés és pillantások után várni, hogy a hotel csöndes legyen és besettenkedhessek a szobájába, majd az ő karjaiba aludni el. Még az sem érdekel, hogy az ébresztőóra fél 5-kor csörög, hogy visszamenjek a szobámba, mielőtt Stella észrevenné, hogy nem aludtam ott.
- Aludj jól, kicsim. Reggel találkozunk - súgta Zayn, miközben végigsimított - feltehetően - nyomott arcomon.
- Te is, Zayn - mosolyogtam, majd lábujjhegyre billentettem magam, hogy ajkaink összeforrhassanak. Rövid csókunk elhúzódott. Mind a ketten addig nyújtottuk, amíg csak lehet, hiszen nemsokára felkel a nap és estig nem tehetjük meg ezt.
Elengedett. Kezem a kilincsre tettem, de nem akaródzott bemenni. Nem akartam egyedül feküdni az ágyamban még 2 óráig, nélküle. És Zayn sem indult el. Ott álltunk a szobám ajtaja előtt, egyujjnyi távolságra egymástól a kihalt folyosón. Csak a lélegzetvételünk hallatszódott.
Ahelyett, hogy kezemmel lenyomtam volna a kilincset és eltűnnék az ajtó mögött, elengedtem a kilincset és Zayn-hez bújtam. Nem tudom mikor lettem én ennyire ragaszkodó és talán már túlzottan is szerelmes. De nem tehettem róla. Minden pillanatban érezni akartam magam mellett. A testéből áradó hőt, a bőrét az enyémen és mindezek mellett érezni a természetes férfias illatát. Karjaimat a dereka köré főztem és arcomat a nyakába nyomtam és nagyot szippantottam. Tettemre halkan elnevette magát. Nem zavart, hogy lebuktam. Arcát a kibontott, kócos hajamba fúrta. Egyik karja a derekamat ölelte körbe, a másik meg a hajam végével játszott.
Egy halk megkönnyebbült sóhaj szakadt fel belőlem. Annyira jó volt itt, hogy nem is akartam elengedni. Soha.
Néha tényleg elgondolkozom azon, hogy talán pszichiátriai eset vagyok, hogy ennyire nagy a ragaszkodásom. De Zayn-t nem zavarja. Sőt. Talán az ő ragaszkodása még az enyémnél is erősebb, csak ő nem mutatja ki ennyire feltűnően.
Picit eltolt magától.
- Menj be! Mielőtt Stella felébred - nézett szemembe. Bólintottam egyet.
Az arcára nyomtam egy puszit, majd mielőtt újra a nyakán csüngnék, halkan benyitottam a csöndes és sötét szobába, majd átléptem a küszöböt.
Mielőtt becsuktam volna az ajtót vetettem egy pillantást Zayn felé, aki mosolygott. Kezét az ajtóra tette, hogy megakadályozza annak becsukását. A fülemhez hajolt.
- Most lehetőleg került ki a sarkokat.
Mosolyogva forgattam meg szemeimet. Sokszor szeret gúnyolódni a bénaságom miatt, na meg a csámpás járásom is sokszor megmosolyogtatja.
- Aludj jól, mazsola! - Súgta mosolyogva, majd elfordult és elment. Utána akartam kiabálni, hogy miért pont mazsola, de nem tehettem. Inkább boldogan mosolyogva csuktam be az ajtót. Kicsit rádőltem, hogy lenyugtassam gyorsan dobogó szívemet.
Ám a villany hirtelen felkapcsolódott. Ijedten néztem a hátam mögé, hogy én dőltem-e neki a villanykapcsolónak. Ami természetesen elég lehetetlen, hiszen kétlem, hogy az ajtóba lenne beépítve a kapcsoló. Ha én nem kapcsoltam fel, akkor...
De nem tudtam végiggondolni, mert Stella megszólalt.
- Te mit csinálsz fent ilyen korán? - Kérdezte.
Kérlek, könyörgöm, csak ne bukjunk le. Lassan fordultam felé egy halvány mosolyt csalva arcomra.
- Nem tudtam aludni - rántottam meg vállam.
Stella összeszűkített szemmel nézett rám. Látszott rajta hogy nem hisz nekem. Ajaj...
- Kivel beszélgettél?
- Tessék? - Kezdtem pánikba esni, de továbbra is reménykedtem és próbáltam természetesen viselkedni.
- Hallottam, hogy beszéltél valakivel.
Oké. Na most legyél okos Selena! Nem mondhatom, hogy a telefonomon beszéltem, mert nincs nálam telefon.
- Az egyik itt dolgozóval beszéltem. Fejfájás elleni gyógyszert kértem.
Vágtam ki magam egész hihető sztorival.
- Értem. Most már jobban vagy? - Fürkészett.
Majdnem megkérdeztem, hogy miért ne lennék, de szerencsére még időben észhez kaptam.
- Még nem hatott a gyógyszer. Csak most vettem be, de remélem jobb lesz, hogy még tudjak aludni egy picit.
Az ágyamhoz sétáltam, ami hideg volt. Még szerencse, hogy nem vagyok rendmániás és az ágyam szinte sosincs bevetve, így most sem volt. Mert elég furán jött volna ki, ha meglenne ágyazva. Köszönöm trehányság! 
Belebújtam a hideg ágyneműbe és elástam magam benne annyira, amennyire csak tudtam.
- Bocsi, hogy felkeltettelek - súgtam.
- Semmi gond. Jóéjt - mondta ugyan olyan halkan Stella a választ.
Emésztett a lelkifurdalás, hogy hazudtam a barátnőmnek, de nem tehettem mást. Bár jó lenne, ha elmondhatnám neki a kapcsolatunkat Zayn-nel, de Zayn-nel azt beszéltük, hogy senkinek sem szólunk. Ezért Stellának sem mondhatom el, noha teljesen 1005-osan megbízom benne. Zayn ennél már bizalmatlanabb, ezért nem is próbálom felhozni a témát. Megbeszéltük, akkor megbeszéltük. Csak azért szar a barátnőmnek hazudni. De muszáj. Remélem majd megfog bocsájtani.

- Köszönöm, Andy - mosolyogtam fel a nálam 1 fejjel magasabb srácra.
Egy legyintéssel el is intézte. Pedig ma megint a legszebbet hozta ki a kócos, gubancos össze-vissza álló hajamból.
- Kérhetek valamit? - Néztem rá félénken. Bólintott, miközben gyorsan látszólagos rendet pakolt az asztalán. Majd mikor végzett rám emelte barna szemét.
- Eljönnél velem ma valahova? Csak hogy... - Próbáltam összeszedni magam. Ez annyira kínos.
- Persze, kislány - mosolygott Andy. Megkönnyebbültem. Gyorsan megöleltem, majd kiléptem az öltözőből, hogy újra a szabadba mehessek a forgatás helyszínére. Ahol Zayn már ott állt, fekete pólóban, szürke hosszú farmernadrágban és az elengedhetetlen kék baseball-sapiban. Megszokott étcsokoládé szeme helyett, fekete nézett rám. Elmosolyodtam, de gyorsan el is kaptam róla a pillantásom, nehogy valaki észrevegye.
A helyemre álltam, majd Frank kiabálva elindította a felvételt.

- Nemrég találkoztunk. De nagyon aranyos és észbontóan helyes. Először féltem, hogy ő nem meleg. De képzeld ő is meleg - hadarta Andy felindulva a "randinkon". Szerettem vele lenni, így egyáltalán nem volt teher egyszer-kétszer vele mutatkoznom.
- És beszélgettek? Vagy együtt vagytok már? - Kérdeztem én is teljesen beleélve magam. örültem, hogy végre talált magának egy srácot, aki tényleg megfogta őt és rendes vele. Rájöttem, hogy egyáltalán nem zavar, hogy ő meleg. Nem tudok rá másképp nézni. A legjobb barátom lett a sok együtt töltött idő alatt. Nem zavart az sem, ha séta közben nem feltűnően de megnézett magának egy férfit, majd konstallálta, hogy jól néz ki, vagy éppen jó a segge. Én pedig olyankor utánanéztem a srácnak és beleegyezően konstatáltam, hogy tényleg jól néz ki. Andynél érzem azt, hogy bármikor tudnék neki beszélni Zayn-ről. És többször volt már az, hogy majdnem kicsúszott a számon.
Boldogan mosolyogva hallgattam őt, miközben elszürcsöltem a jeges itókámat, ami málnás csoda volt.
A telefonom hangosan jelezte, hogy SMS-em jött.
- Bocsi - néztem Andyre amiért félbeszakítottam. Kihalásztam a zsbemből a készüléket és kinyitottam az SMS-t. Ahogy elolvastam a rövid üzenetet megfagyott körülöttem a világ, ahogy a szívem is kihagyott egy ütemet.

" Nem versz át kiscsillag. Tudom, hogy még mindig Zayn-nel vagy. Kár, hogy nem tanulsz. RIBANC!"

A kezem remegni kezdett. Hogy tudta meg? Éreztem, hogy Andy finomat rázni kezdte a karom. Gyerünk, Selena! Szedd össze magad! Legalább addig ne ess szét, amíg emberek között vagy!
Enyhén remegő kezekkel tettem el a telefonomat. Mély, szaggatott levegőt vettem és arcomra mosolyt küzdöttem.
- Menjünk vissza a hotelbe, kérlek. El kell intéznem valamit - néztem Andy-re.
Szerencsére nem kérdezte meg, hogy mi a baj, csak csöndben bólintott egyet és felállt az asztaltól. Én is követtem. Fizetett, majd kézen fogva léptünk ki a kávéház ajtaján.
- Kérlek beszélj! Bármiről! - Kértem.
Ő pedig elkezdte. Én csak mosolyogtam és bólogattam, de egyáltalán nem hallottam meg amit mondott. Pedig próbáltam rá figyelni, de nem sikerült. Minden porcikám Zayn-ért kiáltozott, hogy végre biztonságban érezhessem magam. Próbáltam úrrá lenni a paranoiámon, hogy ne nézzek körbe és magam mögé minden egyes pillanatban. Nappal van. Coldwater utcáin sok ember sétál, vásárolgat, beszélget. Ilyenkor úgysem tudna mit csinálni csak úgy, ha feltűnést kelt. Amit gondolom nem akar. Szóval meg kell nyugodnom. Most nem tud bántani. Nincs rá lehetősége.
- Sajnálom, Andy. ÉS köszönöm, hogy visszajöttünk - mosolyogtam halványan, most már a hotel földszintjén állva.
- Semmi gond. De aggódom érted, Sel. Minden rendben? - Perszed tudta, hogy nincs rendben.
- Majd elmondom. De most sietnem kell - hadartam.
- Bocsánat - súgtam miközben megöleltem. Egy puszit nyomtam arcára, majd kibontakoztam óvó öleléséből és a lépcsőhöz siettem. Most a liftben sem érezném magam olyan biztonságosan, szóval inkább lépcsőn baktattam fölfelé.
"Zayn kérlek találkozzunk a helyünkön. Fontos!"
Küldtem el a rövid üzenetet. Futottam. Meg sem álltam a szoba ajtajáig. Nagy hanggal nyitottam ki azt és be is csuktam magam mögött. Ebben a szobában jöttünk össze újra. Itt kaptam éneklésen. És itt szerelmeskedtünk. Na meg itt nyitott ránk Perrie, mondjuk ez nem túl szép emlék.
És akkor bevillant. Perri! Ő tudta, hogy újra együtt vagyunk Zayn-nel, hiszen rajtakapott minket.
Ültem a földön és néztem ki a fejemből. Próbáltam rendbe tenni csapongó és nagyon zavaros gondolataimat. Egészen addig görnyedtem, amíg az ajtó újra kinyílt. Zayn lépett be rajta és csukta be gyorsan egy hátrapillantás után. Meglátott és rögtön odarohant hozzám.
Felugrottam és a nyakába vetettem magam. Amennyire csak tudtam túrtam magam a kezei közé. Éreztem, hogy megfeszült testem pillanatok alatt elernyed. Megnyugszik.
Zayn viszont kicsit sem volt nyugodt. Nem akartam húzni sokáig az idegeit, így pár perc múlva kibújtam kezei közül, de csak annyira, hogy hozzáférhessek a nadrágzsebembe csúsztatott telefonomhoz. Kihúztam azt és megnyitottam az ismeretlen számról érkezett üzenetet. Láttam Zayn arcát megfeszülni, így tudtam, hogy sejti mi történt. A kezébe adtam a telefont és vártam amíg elolvassa.
- A kurva életbe! - Káromkodott nagyon mérgesen. Először azt hittem, hogy a földhöz vágja a telefonom, de aztán mégsem tette. Gondolom rájött, hogy nem az övé.
- Honnan tudhatta meg?
- Nem tudom - hajtottam le a fejem. - Vagyis, eszembe jutott valaki - néztem fel rá újra. Mérges volt. Nagyon mérges.
- Perrie-re gondoltam. Ő ránk nyitott. És ő az egyetlen aki tudja, hogy együtt vagyunk.
Még több szitokáradat hagyta el száját. Vártam, hogy kiadja magából.
- De az már 3 hete volt. Miért csak most írt? Ennek így nincs semmi értelme - rázta a fejét logikát keresve a dologban.
- Nem tudom, Zayn. Talán azért, mert ha akkor írt volna rögtön tudtuk volna, hogy ő az.
Mérgesen motyogott valamit, amit nem értettem. Keze elengedte derekam és visszaadta a telefont. Rosszul esett a köztünk keletkezett távolság. Az arcára néztem. Feszült volt, szemei mégis szomorúságot tükröztek. Rögtön tudtam mire készül.