48. fejezet

Fekete szív 

- Most felejtsd el, Zayn! - Szóltam rá mérges hangon.
- De te is látod, hogy csak baj van abból, hogy mi együtt vagyunk. Mellettem nem vagy biztonságban, Sel - hangja erélyes volt. De tudtam, hogy nem rám mérges, hanem a helyzetre.
- Zayn! Azt hittem, hogy ezt már számtalanszor megbeszéltük. Akárhányszor kapok egy szaros SMS-t elfogjuk ezt játszani?? Már mondtam, hogy nem érdekel ez a nemnormális nő. Szeretlek, Zayn. Melletted vagyok a legnagyobb biztonságban.
- Nem. Pont mellettem nem vagy biztonságban - rázta a fejét.
- Hát ez elég szívás, ha te nem így látod. De tudod mit? Nem érdekel, hogy ezt gondolod, Zayn! Szeretsz, én is téged. Nekem más nem számít - léptem közel hozzá.
- Ez nem így működik, Selena. Értsd már meg! A biztonságod forog kockán! Miért veszed ennyire félvállról?
- Már megmondtam, Zayn. Az előbb és ahogy eddig már számtalanszor. Leszarok mindent. Elég sok szar volt már az életemben. Most boldog akarok lenni melletted. És ebben senki nem akadályozhat meg. Csak te. Ha már nem szeretsz.
- Hülyeségeket beszélsz - rázta a fejét hitetlenkedve. Már éppen dühöngtem volna egy sort, amikor megszüntette a köztünk lévő távolságot és homlokát az enyémnek döntötte. - Szeretlek és ez így is fog maradni még jó sokáig - súgta. Lehelete megcsapta az arcom. Becsuktam a szemem és átkaroltam a nyakát. Lábujjhegyre álltam, hogy egész arcomat beletúrjam a nyakába. Ő pedig a hajamba rejtette el arcát.
- Az lenne a helyes, ha nem lennénk együtt. De túl gyenge vagyok ahhoz, hogy helyesen cselekedjek. De meg kell értened az én nézőpontomat is.
Kissé elhajolt tőlem, hogy a szemembe nézhessen.
- Beleőrülnék, ha valami történne veled. A hiányod csekély fájdalom ahhoz képest, amit akkor éreznék, ha bajod esne - súgta halkan. Szavai megrebegtették a szívemet.
- Nem lesz semmi baj. Mert együtt vagyunk verhetetlenek. Nézd meg mennyi rosszon vagyunk már túl. Mégis együtt vagyunk - mosolygok őszinte boldogsággal.
Oldalasan elmosolyodott szavaimra, de szemeit nem érte el a boldogság. Elkomolyodtam.
- Zayn. Ígérd meg! Ígérd meg nekem, hogy ez az egész nem megy megint a kapcsolatunk rovására. Csak ígérd meg! - Könyörögtem kétségbeesetten.
Sokáig nem válaszolt csak nézett a szemembe. Kezdtem ideges lenni.
- Megígérem - súgta végül.
A megkönnyebbülés bombaként robbant szét testembe, ezzel elernyesztve megfeszült izmaimat.
Megcsókoltam. Szenvedélyesen. Vadul húztam le magamhoz, hogy még intenzívebben érezzem testét az enyém ellen.
Kezem gyorsan járt. Vadállat módjára szabadítottam meg szexy fekete ingjétől, amit a könyökéig fel volt tűrve. Az ing alatt nem volt semmi. Számat elszakítottam az övétől, hogy a nyakára vezessem. Ott játszadoztam vele egy kicsit, mígnem férfias morgása teljesen elvette az eszem. Minden rossz gondolatom elszállt, mintha nem is lett volna. Csak ő volt és én.
Ajkai vadul csókolták enyémet. Addig ügyeskedett amíg kigombolta a farmermellényemet és megszabadított tőle.
- Vissza kéne mennünk, mielőtt keresni kezdenek - lihegte.
- Nem fognak - mondtam, miközben számmal éppen bebarangoltam felsőtestét minden tetszetős tetkónál elidőzve.
Halk morgások szakadtak fel torkából, amivel még jobban felforrósította minden porcikámat.
Imádtam, hogy ezt én hozom ki belőle.
- Nem kéne... ?- kezdett megint bele két csók között. Elmosolyodtam, hiszen a kezei szavai ellen cselekedtek, hiszen éppen azon voltak, hogy megszabadítsanak a feleslegessé vált ruhadarabtól.
- Fogd már be végre! Inkább csókolj meg!
Féloldalasan elmosolyodott, de boldogan engedelmeskedett.
Egymás mellett feküdtünk. Megint felvettem felsőjét, most történetesen a fekete ingben feszítettem, míg ő félmeztelenül feküdt mellettem. Ujjaim a szívecskés tetkót járták köre. A nyelvemen volt, hogy megkérdezzem, mit jelent, mikor varratta a bőrére és kinek szól, de valamiért mégsem tettem fel a kérdést. Talán valahol belül féltem, hogy még egy előző kapcsolatából maradt vissza.
- Miért az a kedvenced? - Hallottam meg a halk kérdést. Ujjaim rögtön megálltak és felnéztem arcára.
- Tessék? - Kérdeztem vissza, noha értettem, hogy mit kérdezett.
- Miért a szívecske a kedvenced?
- Én magam sem tudom - gondolkodtam el. - Talán azért, mert amikor először megláttam, akkor már biztos voltam benne, hogy a viselkedésed ellenére hatalmas szíved van - mosolyodtam el.
Láthatólag meglepődött válaszomon.
- Mi a története? - Kérdeztem meg hirtelen. Kinyitotta a száját, hogy válaszoljon.
Gyorsan felültem, amivel megleptem.
- Várj! Inkább ne mond el! Talán lerombolná  az illúziómat, főleg ha más lánynak szól.
Elmosolyodott. Ő is felült. Közelebb húzódott hozzám. Kezeit a derekamra tette és felemelt, hogy a terpesztett lábai közé ültessen. Lábaimat átvetettem a combján. Tetszett ez a póz.
- Hát jó. Akkor nem mondom el - rántotta meg a vállát.
- Azért mégis elmondhatnád. De ha egy volt kapcsolatod emléke, akkor inkább hazudj!
- Várj! Ne! Ne! - Szakítottam megint félbe. - Ha erről van szó, akkor is mond el, kérlek.
- Végeztél? Megbeszélted már magaddal? Vagy még várjak egy kicsit amíg megbeszélitek a dolgot? Kérdezte kötekedő mosollyal.
Felháborodást játszva csaptam finomat a vállára. Felnevetett tetetett durcás fejemen.
- Oké. Tényleg túlzásba estem, de ez a tetkód nem csak egy tetkó számomra - vallottam be.
- Meg kell fontolnom, hogy kockáztatok-e. - Mondtam játékosan. Noha tényleg így voltam ezzel. És ezzel ő is tisztában volt.
- Oké - rántotta meg a vállát. - Akkor beszéljétek még meg. Nyugodtan. Ráérek.
Újra a vállára csaptam, de már küzdöttem a nevetés ellen, hogy ne essek ki az "éppenmostmegsértődtemrád" szerepemből.
- Most miért csapkodsz? Csak örülök, hogy van egy jó beszélőpartnered.
És itt ennyi volt. Kitört belőlem a nevetés. Igen. Többen mondták már, hogy vicces, ahogy magammal beszélem meg HANGOSAN a dolgokat. De én erről nem tehetek. Ha jóba vagyok magammal, most ellenkezzek magam ellen? Na jó. Ez még gondolatba is hülyén hangzik. Tényleg jó, ha olykor-olykor nem látnak az ember fejébe.
- Na szóval a története... - vezettem vissza a beszélgetésünket, miután kinevettünk engem, Zayn szerint "minket". Kösz. Tényleg kösz. Ezt kapja az ember, ha jóba van magával. Szégyenletes egy világban élünk...
- Ez már egy régebbi tetkóm. Az elsők között volt. Egy múltbeli dolgot jelképez - komolyodott el. Rám is rögtön átragadt a komolyság.
- Azt már tudod, hogy sok szar dolgot tettem életemben. Ez az egyiket jelképezi.
Vártam. Vártam, hogy összeszedje magát és a távolba révedve folytassa.
- Az iskolában. Volt egy lány. Eggyel alattam járt. Sokan bántották. Az egész iskola.
Elakadt a lélegzetem, de nem szóltam semmit.
- És a sokban én is benne voltam. Bántottuk őt a kinézete miatt. Pedig még csak nem is ismertük. De folyton basztattuk őt, mert az akkor nagyon mókásnak tűnt. És nem ez volt a legrosszabb. Hanem, hogy részese voltam egy undorító dolognak. A lány nekem köszönheti élete legrosszabb éjszakáját.
Próbáltam úrrá lenni zaklatott lihegésemen. Tudtam, hogy miről beszél. Hogy kiről van szó. Átéltem. Ám az ő szájából hallani ezt...
Nagyot nyeltem és próbáltam fent tartani az álcámat, hogy ne lássa rajtam érzelmeimet.
- És hogy kapcsolódik ehhez a szív?
Rám nézett. Majd rögtön lehajtotta a fejét.
- Morbidul hangzik. De akkor este. Nem csak a lány szenvedett. A fekete szív azt jelképezi, hogy akkor az én szívem is összetört. Nem voltam szerelmes a lányba. De nem utáltam. Láttam benne valamit, amit mások nem. De akkor túl szemét rohadék voltam ahhoz, hogy ezt be is valljam. Akkor este megfogadtam, hogy a háttérben maradva, de támogatni fogom őt. Segíteni neki, noha már a hibám végzetes lett és kijavíthatatlan. A szív neki szól. Igazából én sem tudom, hogy miért pont a fekete szívet választottam. De amikor mentem varratni, feldúlt voltam. Másra sem tudtam gondolni csak a lányra és amit tettem. És valamiért az ujjam rögtön a szívre mutatott.
A szoba elcsöndesedett. Arra kaptam fel a fejem, hogy Zayn nagy meleg tenyere az arcomra simul és az észrevétlenül elejtett könnycseppemet törli le. Aggódó barna szempárjával találtam szembe magam.
Tudtam, hogy valami reakciót vár. De egyszerűen leblokkoltam. Abban a pillanatban nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Amit Zayn félre is értett, mert keze lecsúszott arcomról. Szemei pedig szomorúvá váltak.

Sajnálom, hogy már régen hoztam részt. Nem akarok kifogásokat keresni. Egyszerűen csak nem voltam abban az állapotban/helyzetben, hogy a történetre koncentráljak... Sajnálom. Remélem jól vagytok! :) ♥♥ 

Nagy ölelés, Kata