1. fejezet

Sziasztook! <3 :) Meghoztam az első részt *-* :)) Már így az elején 3 (!) feliratkozóm van, aminek nagyon örülök ^^  Nem is húzom tovább a szót! :) Remélem tetszik Nektek <3 :) 

Ölel, Kata 

                 Kincsem nagyon vigyázz magadra jó? És hívj, ha a gép felszállt és akkor is, amikor földet ért rendben? És ne félj a repüléstől. Semmi baj nem lesz. – mondta anyu még a ház előtt állva.

-          Anyu. Én egyáltalán nem aggódok a repülés miatt. Aki fél az egyedül te vagy. És ne aggódj. Hívni foglak, de akkor nem, amikor felszáll, mert te is ott leszel. – mosolyogtam.

-          Jól van na. Ne nevess rajtam. Anya vagyok, aki félti a gyerekét. – durcáskodott.

-          Az én egyetlen és tökéletesen tökéletlen anyukám! – mondtam szeretettel teli hangon, miközben magamhoz öleltem.

-          Mivel most utazol el, ezért nem rontom el a hangulatot a kiakadásom miatt, amiért tökéletlennek neveztél. – mondta, miközben még mindig öleltük egymást.

-          De ott volt előtte a tökéletes szócska. Sőt még az egyetlen is. – érveltem.

-          Na jó. Egye fene. Érvek elfogadva. – sóhajtott. Felnevettem.

-          Menjünk, mert lekésem a gépet. – engedtem el anyut. A 2 bőröndömet - igen csak kettő, mert nincs sok ruhám és az egyiknek több mint a felébe könyveket pakoltam el - betettük a taxiba. Igen a taxis csak ült az autóban és nézte, ahogy szenvedünk. Elbúcsúzhatsz a borravalótól apám! Beszálltunk a taxiba és indultunk is. Reményekkel voltam teli, de azért mégis féltem, hogy koppanni fogok. Méghozzá nagyot. De próbáltam ezzel nem törődni. Most az egyszer kockáztatok és nem hátrálok meg. Anyun, Lolán és a reményen kívül semmi sincs nekem. Úgyhogy hinnem kell benne, hogy sikerülni fog. A könyvet imádom, többször is kiolvastam, úgyhogy azzal hogy nem tetszene a film, nincs gond.

A reptéren anyuéktól – Lola is kijött utánunk – könnyes búcsút vettem (szó szerint) majd felszálltam a repülőre és irány Los Angeles. A filmek városa. Az úton szundítottam egyet, majd amikor egy női hang szólt a hangszóróból, hogy kössük be magunkat, mert mindjárt leszállunk elkezdtem izgulni. A kellemetlen görcs megjelent a hasamban és semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, ha ez sikerül az egész életem meg fog változni. A kiszállás után láttam, hogy sok ember áll a váróban egy táblával a kezében, amire egy név van írva. Bőszen kerestem az én nevem. Majd fél perc keresés után megláttam a nevemmel ellátott táblát, egy kedvesen mosolygó nő kezében. Nagy levegőt vettem és elindultam a nő felé, aki mosolyogva integetett.

-          Jó napot. – köszöntem félve.

-          Jaj drágám a holnap lesz a Te nagy napod! Annyira izgulok érted. – köszöntött buzgón, miközben megölelt. Esetlenül öleltem vissza. Kedvelni fogom ezt a nőt.

-           Vanessa vagyok, a menedzser, aki telefonál. De neked csak Nessa kedvesem. 41 vagyok, de mindenki úgy tudja, hogy 35 szóval ezt kérlek, tartsd titokban. És ha bárki kérdezi, 35 vagyok. Jövőre töltöm a 36-ot. – mosolygott rám kedvesen. Bólintottam. – Jaj ne legyél már ilyen karót nyelt. – szidott meg kedvesen.

-          Csak ez még új nekem. – mondtam félénken.

-          Tudom kedvesem. De most ezzel ne törődj. Élvezd ezt az újat! – kacsintott.

-          Megpróbálom. – mosolyogtam halványan.

-          Na szóval úgy lesz, hogy egy ideig nálam fogsz aludni. Egyedül élek egy nagy házban, abban reménykedve, hogy majd a családom kitölti, de az még várat magára, szóval bőven van hely neked is. – mondta, miközben elindultunk a kijárat felé.

-          Köszönöm. – néztem rá hálásan, mivel nem kell így horribilis összegeket kifizetnem a szállásra. Nem vagyunk szegények, de eleresztve sem, ezért figyelnem kell, hogy mennyit hova költök és mire.

-          A szöveget, amit átküldtem megtanultad? – kérdezte komolyabb hangon.

-          Igen. A kedvenc könyvem forgatják, így nem volt nehéz, mert többször is olvastam már. –mosolyogtam rá most már bátrabban.

-          Na ennek nagyon örülök. Majd amikor hazaérünk kipakolsz, eszel, szundítasz egy kicsit aztán elpróbáljuk jó? – kérdezte már a kocsiban ülve. Fekete nagyobb autó. Olyan, amit mi nem tudnánk megfizetni. Jó érzés volt belehuppanni a bőrülésbe.

-          Oké. De nem kell aludnom, mert a repülőn is aludtam egy keveset, meg most úgy sem tudnék. – rántottam meg a vállam.

-          Ahogy gondolod kedvesem.

Még az úton beszélgettünk. Kérdezte, hogy izgulok e. Én meg valamiért nagyon hamar kinyíltam neki.  Elmondtam, hogy félek. Félek, hogy nem fogok megfelelni, hogy béna leszek. Hogy lefagyok és semmit nem tudok majd mondani.

-          Mindenki félne. Még a profik is izgulnak egy kasztingon. Ez teljesen normális. De tehetséges vagy. Nem kell félned. Izgulni izgulhatsz. De félned nem kell. – mosolygott bátorítóan, majd abban a pillanatban egy élesebb kanyart vett. Egy nagy kapu nyílt ki előttünk – biztos automata, mondjuk nem láttam, hogy valamit megnyomott volna na mindegy. Kíváncsian néztem ki az ablakon és a lélegzetem is elállt. Egy gyönyörű kert tárult elém aminek a közepén van  egy kisebb, de annál gyönyörűbb szökőkút. Amikor leállította a kocsit, rögtön kipattantam, hogy jól láthassam a házat. Az állam a földet súrolta. A ház tényleg nagy volt. Nagyobb, mint a miénk. Barackszínben pompázott, ami valahogy különlegesebbé és otthonosabbá tette már a külsejét is. Nessa mellém ért. Egy kis időbe telt mire felocsúdtam, majd ránéztem.

-          Én nem tudom… Mármint gyönyörű ez a ház, de biztos nem zavarlak? – néztem rá félénken.

-          Dehogy is drágám. Örülök, hogy itt leszel, mert csak pár ember van itt, akik itt dolgoznak. – mosolygott kedvesen.

-          Szo-szolgáid vannak? – nyögtem ki meglepődve.

-          Nem szeretem így hívni őket. Hiszen jó emberek és jóban is vagyok velük. Inkább itt dolgozók. – rántotta meg a vállát.  Bólintottam egyet. Sok pénze van, de még sincs elszállva magától. Nem nézi le a szegényebbeket, nem érzi magát felsőbbrendűnek. Ez a nő csupa kedvesség. Nem értem, hogy miért nincsen családja. Egy férfi lépett ki a bejárati ajtónak nevezendő nagy kapuféleségen.

-          Áh de jó, hogy itt van Victor. Bemutatom Selena Underwood-ot. Selena Ő Victor. Ő vigyáz a házra és segít nekem mindenben. – mutatott mosolyogva a negyvenes éveiben járó férfi felé. Apró mosollyal fordultam felé.

-          Jó napot kisasszony. – mosolygott rám kedvesen, majd elvette a bőröndjeimet - amik már nem tudom, hogy kerültek ki a kocsiból – és elindult a ház felé.

-          Jó napot Victor. – mondtam kicsit zavarban, mert ilyen megszólítás még nem ért…

-          Nyugodtan tegezzen kisasszony. – kacsintott rám. Úgy éreztem magam, mintha egy filmbe csöppentem volna.

-          De csak akkor, ha te is. – mosolyogtam rá.

-          Rendben. Köszönöm. – mosolygott hálásan. Intettem egyet a fejemmel, hogy nincs mit, majd Nessa-val az oldalamon, előttünk Victor-ral lépkedtünk a bejárat felé. Amikor betettem a lábamat a házba és elém tárult a földszint megálltam. Lassan néztem körbe, hogy mindent jól szemügyre tudjak venni. A ház megdöbbentően hétköznapi volt. Semmi csillogás, semmi arany cuccok. Egy egyszerű, hétköznapi ház. De egyáltalán nem csúnya. Sőt. Gyönyörűen volt berendezve. A falak vajszínben pompáztak, a bútorok többsége halványabb citromsárga.

-          Egyszerűen gyönyörű. – mondtam ki halkan.

-          Köszönöm. – nézett rám hálásan Nessa.

Ámulattal teli sétáltam körbe a földszinten. Annyira gyönyörű volt, hogy nem tértem magamhoz.

-          Fogalmam sincs, hogy fogom megszokni ezt a tökéletességet – mondtam ki hangosan, pedig nem akartam. Hiszen nem tudhatom, hogy meddig maradhatok itt. Nem akarom, hogy Nessának úgy tűnjön, hogy itt akarok maradni a nyakán elég hosszú ideig.

-          Azért ennyire nem jó. Szép meg minden. De… - állt meg mellettem Nessa. – Túl üres. Vannak itt emberek, akiket tényleg szeretek és a barátaimként tekintek rájuk. De hiányzik a gyereknevetés, a kis lábak hangja, ahogy a padlót csapkodják. És az, hogy zsörtölődjek amiatt, mert véletlenül levert valami értékesebb dolgot – szomorodott el. Nem tudom milyen felindulásból, de megöleltem. Először meglepődött tettemen, hiszen nem ölelt vissza rögtön, de aztán kapcsolt és viszonozta gesztusom. Majd egy idő után elengedtük egymást.

-          Mindenkinek van egy fele az életben. Majd egymásra találtok. És lehet, hogy már az orrod előtt van, csak te vagy túl vak, hogy meglásd – utaltam burkoltan Victorra. Hiszen életkorához képest fiatalos és helyes. Pont mint, ahogy Nessa is. Nem akarok kombinálni. Felnőttek, majd ők tudják, ha éreznek valamit. Csak szerintem aranyosak lennének együtt.

-          Fiatal, de mégis nagyon bölcs – bólintott elismerően Nessa. Megrántottam a vállam.

-          Sok dolgot éltem már át. Tanultam és tapasztaltam egy-két dolgot az életről – nem szólt semmit. Gondolom sejtette, hogy még nincs itt az ideje annak, hogy tényleg mindent elmondjak neki. Már a szívembe lopta magát, de mégsem szeretném még elmondani neki a legféltettebb és legfájdalmasabb titkaimat. A múltamat.

-          Úúúú. Elfelejtettem felhívni anyut. Basszus. – vettem ki zsebemből gyorsan a telefont. – Már biztos halálra aggódja magát – mondtam, miközben kikerestem anyu nevét, majd tárcsáztam. Hát’ Isten nem volt annyira mérges, azért mert elfelejtettem hívni. Elmeséltem, hogy gyönyörű Nessa háza és hogy tényleg jól érzem magam. Megígértette velem, hogy holnap hívom a meghallgatás előtt. Természetesen belementem. Elég sokáig beszélgettünk, majd bontottam a vonalat, mert Nessa hívott vacsorázni. Az étel nagyon finom volt. Igazából egyszerű tojásos szalonna, de istenien elkészítve. Ahogy Nessa mondta, vacsora után felmentem a nekem kijelölt szobába és az ágyon ülve átnéztem a szövegemet. Hangosan mondtam a tükör előtt gesztikulálva. Úgy éreztem, hogy jó lesz. Így behívtam Nessát is a szobámba és eljátszottam neki többször is. Adott egy-két tanácsot, de ezek ellenére azt mondta, hogy nagyon ügyes vagyok. Kikészítettem a holnapi ruhámat, ami egy egyszerű shortból és egy piros rövid ujjú lenge ingből állt. A ruhákat kiterítettem a székem támlájára, hogy ne gyűrődjön. Aztán bementem a szoba fürdőjébe. Letusoltam, hajat mostam, majd fogat mostam. Felvettem a pizsim, ami egy iszonyatosan rövid gatyából és egy hatalmas elhasznált, de számomra annál kedvesebb pólóból állt. Írtam egy sms-t Lolának, hogy minden rendben és hogy holnap őt is hívom. Aztán bejött Nessa. Elmondta, hogy holnap reggel korábban kelünk, még egyszer átvesszük a szövegemet és utána megyünk a meghallgatás helyszínére. Jó éjszakát kívánt, majd ő is nyugovóra tért. Hát ezt rám nem lehetett elmondani. Mert, hogy minden voltam csak nem nyugodt. Nagyon izgultam. Latolgattam az esélyem arra, hogy megkapom-e a szerepet. Hát a negatív énem jött ki győztesként az órákig tartó harcból, amit a pozitív oldalammal vívott. Eljutottam arra a pontra, hogy semmi esélyem a főszerepre. Ha szerencsém van, akkor kapok egy mellékszerepet. De erre is elég kicsi az esély.

Egész éjszaka nem aludtam, ami a reggel folyamán meg is látszódott rajtam. A szemeim alatt nem táskák, hanem bőröndök voltak és akkor a nyúzott arcomról ne is beszéljünk. Amikor Nessa meglátott, kicsit megszidott, hogy nem aludtam. Aztán gondolom belátta, hogy ő sem aludt volna a helyemben, így további korholás helyett a kezembe nyomott egy bögrét, amiben forró kávé gőzölgött. Az illatra fintorba húzódott az arcom. Nem szeretem a kávét. Körülbelül rosszul vagyok tőle. Az energiaital híve vagyok, de ennek hiányában kénytelen voltam meginni a rosszízű energiabombát. A próbán eleinte rossz voltam. Nem tudtam koncentrálni és ez meg is látszódott a teljesítményemen. Ám Nessa addig beszélt, amíg öntött belém egy kis magabiztosságot. Utána már simán ment az ügy. Felöltöztem, az inget betűrtem a gatyába, majd egy halvány sminket kentem magamra. A hajamat egyszerűen a vállamra engedtem. Késznek nyilvánítva magam, trappoltam el a konyhába, hogy szóljak Nessának, hogy indulhatunk. Elköszöntünk a ház többi lakójától. Ami meglepett, de mégis örültem neki, az az volt, hogy mindenki egyenként megölelt és biztató szavakkal illetett. Jól esett, hogy 1 nap után megkedveltek és befogadtak. Az autóban ülve egész végig gondolkoztam. Nessa beszélt úgy körülbelül mindenről, de fele el sem jutott az agyamig. Bocsánatot is kértem tőle, hogy nem tudok rá figyelni, de valahogy nem ment. Őt ez nem zavarta, beszélt tovább. Komolyan mondom olyan, mint egy tini. Pörög, beszél és csak beszél. De ez teszi aranyossá és tényleg sikerült megszeretnem pillanatok alatt, pedig nehezen ismerkedem és barátkozom. Ennek meg van az oka, de jobb nem a múlton rágódni. Fájdalmas volt, de már elmúlt. Már más van. A kocsi behajtott egy parkolóba. Hát had ne mondjam, hogy úgy kellett kirángatni az autóból, mert kijelentettem, hogy én onnan ki nem jövök. Ha nem volt ezer ember, akkor egy sem. Számítottam nagy tömegre, de nem ekkorára. Az esélyeim még az esti gondolatoknál is sokkal de sokkal lejjebb csúsztak. A béka feneke alatt 4 méterrel lapult az önbizalmam.

-          Nem megyek be oda! – húztam vissza Nessa kezét. Kérdőn nézett rám, majd gondolom meglátta a kétségbeesett arcom és biztató mosoly terült szét arcán.

-          Selena. Ne csináld! A próbán jól ment! Miért nincs egy csepp önbizalmad sem? – kérdezte.

-          Mert nincs mire. Nessa nézz körül! Nézd meg, hogy mennyi szebbnél szebb lány van. És majd pont engem fognak kiválasztani? Na persze… - hajtottam le a fejem.

-          Na ide figyelj te lány! Eljöttél idáig! Itt vagy a célba, hogy elérd az álmodat. És itt akarsz megfutamodni? És mi az, hogy rengeteg szép lány? Selena, te nem látod magad a tükörben? – bosszús volt, majd a végére elképedten nézett rám.

-          De. Épp ezért gondolom ezt – dünnyögtem az orrom alatt.

-          Nem értelek Selena. Ezért dolgoztál annyit. Azt mondtad, hogy ezt szeretnéd csinálni, amióta az eszedet tudod. Most itt a lehetőséged. Akkor miért nem lépsz? Miért nem teszel azért, hogy elérd az álmaidat? – nézett szemembe.

-          Igazad van. De nem vagyok elég jó ehhez. És fel sem készültem rá – hajtottam le a fejem.

-          A fenéket nem! Bámulatos, ahogy beleéled magad a szerepedbe. Eszeveszettül jól játszol. Szép vagy és a mosolyod gyönyörű. Nem értem, most mi a baj – rázta a fejét értetlenül.

-          Az, hogy félek! – mondtam ki az igazságot. Kissé megszeppent, de aztán ellágyultak vonásai.

-          Megértem, hogy félsz. De ez természetes. De kitűztél magad elé egy célt. Egy célt, amit el akarsz érni. Az pedig csak akkor fog sikerülni, ha meg is próbálsz tenni érte. És hidd el, hogy alkalmas vagy erre a szerepre. A könyv a kedvenced, úgyhogy ezzel sem lesz bajod. Ne félj! Menj, állj az emberek elé és mutasd meg, hogy mire vagy képes. Mutasd meg nekik, hogy Selena Underwood nem egy egyszerű lány! Ő egy született színésznő! – a szavai betaláltak. Elmosolyodtam, majd hálásan megöleltem.

-          Köszönöm – súgtam fülébe. Nem szólt semmit, csak erősen ölelt vissza. A beszéde elérte a várt hatást, mert magabiztosan fogtam meg Nessa kezét és beléptünk a hatalmas épületbe. Nessa elintézett pár papírt, majd később szólítottak is. A hasam liftezett, a kezeim remegtek és a lábamat kocsonyának éreztem. Nessa még gyorsan megölelt. Kaptam egy biztató mosolyt és egy „sikerülni fog, mert ügyes vagy” mondatot, ami kicsit segített. Nagy levegőt vettem. Gyerünk Selena. Ez az álmod. Az életcélod. És Nessának igaza van. Tennem kell érte! És én meg is fogom tenni, ami tőlem telik. Kiléptem a színpadra. Egy emelvényen ült körülbelül 6 ember. Kedvesen bemutatkoztam, és ők is. Ott volt a rendező meg még kitudja kik. Aztán megláttam az írónőt és felcsillant a szemem. Ő nagy mosollyal az arcán nézett rám. Hatalmas élmény volt számomra ez a pár pillanat, mert felnézek erre az írónőre. Aki ilyen csodálatos történetet alkot nem lehet rossz ember. A rendező intett, hogy kezdhetem eljátszani a jelenetet. És ekkor történt meg az a pillanat, amikor a szöveg kireppent a fejemből. A végtagjaim lefagytak és nem mozdultak. A hangszálaim feladták a szolgálatot. Csak álltam ott, mint egy darab fa és nem tudtam megszólalni.

A részeket még nem tudom, milyen napokon hozom. :) Új órarendem van, amihez még hozzá kell szoknom, úgyhogy ahhoz fogom igazítani. :D de most szeretnék hetente 2 részt hozni. Ez az időmtől függ, de megpróbálok mindent ennek érdekében! :D