Prológus

Sziasztok! :) Hát megnyitottam ezt a blogot is, amit már nagyon vártam, hogy elkezdhessem írni. :D Aki olvasta a Save me from the darkness című blogomat és ezt is olvassa, remélem nem fog bennem csalódni és tetszeni fog nektek ez is. :)) Ez szintén nem az a csöpögős szerelmi történet lesz. :)) Úhh izgulok, szóval kérlek hagyjatok valami nyomot. :)) 

Big Hug, Kata <3

Ledobtam a táskámat a földre és ruhástól bedőltem az ágyba. Azt hiszem már régen volt ilyen nehéz hetem a suliban. A színjátszókörben új darabba kezdtünk bele, hiszen szerdán volt egy előadás, ahol a Rómeó és Júliát adtuk elő. Szerencsére én kaptam a főszerepet, ami pedig rengeteg munkával járt. De egy kihívásnak fogtam fel. Talán így péntek délután azért érzem magam egy mosott rongynak, mert kimerültem a sok éjjelig fennmaradások és szövegtanulások miatt. De megérte. Elmélkedésem a telefonom szakította félbe. Bosszúsan álltam fel az ágyról és keresgéltem az egyre hangosabban zenélő készüléket. Hát persze, hogy a táskám legmélyén volt. Miért is ne? A kijelzőn számomra ismeretlen szám villogott. Felvettem.

- Igen? - próbáltam hangommal úgy játszani, hogy ne tűnjön annyira fáradtnak. 

- Jó napot! Selena Underwooddal beszélek? - kérdezte egy kedves női hang. 

- Igen. Miben segíthetek? - most már kezdett érdekelni, hogy mit akarhat ez a nő. 

- Vanessa Evens vagyok és menedzser. Szerdán láttam az iskolai darabot, amiben Ön nagyszerűen alakította Júlia szerepét. Nagyon tehetséges és tudnék mit kezdeni magával. Mármint a szárnyaim alá venném. És máris lenne egy lehetőség arra, hogy egy filmben szerepeljen - csapott bele a közepébe, nekem meg az állam a padlót súrolta. 

- Most csak viccel ugye?! - hitetlenkedtem. 

- Nem kedvesem. Ilyennel sosem viccelnék. Érdekelne a dolog? - hangja kedves és türelmes volt. 

- I-Igen - nyökögtem, mint egy idióta. 

- Örülök. Szóval. Az lenne a lényeg, hogy egy könyvet meg akarnak filmesíteni. Keresik a főszereplő lánynak megfelelőt. A kaszting hétfőn lesz Hollywoodban. És szeretném, ha megpróbálnád. Eszeveszettül tehetséges vagy és ahogy a könyvet ismerem, pont illene rád a szerep. Könnyen megtudnád csinálni - magyarázott teljes beleéléssel. 

- Én erre nem tudok mit mondani. Mármint szeretném, de itt van az iskola és az anyukám is. Hollywood meg elég messze van... - belegondoltam a dolgokba. Ez biztos csak álom. Vagy valaki szórakozik velem. 

- Jó figyelj. Beszélj erről anyukáddal, és majd értesíts. Nagyon szeretném, ha eljönnél és megpróbálnád. Jó csapat lennénk együtt - hangja buzgó volt. 

- Rendben. Viszont hallásra - köszöntem el és kinyomtam. Egy ideig még bambán néztem az elsötétült képernyőt. Csipkedtem a kezem, de nem ébredtem fel, pedig alkarom már vörös volt. Tehát akkor nem álmodom. Akkor tényleg megtörtént. Amikor felfogtam a telefont az ágyra dobtam és lerohantam a konyhába anyához. 

- Anyaaa. Úr isten. Nem fogod elhinni, hogy mi történt - kezdtem bele. Anyu kicsit felugrott az ijedségtől, majd rám nézett. Láthatta rajtam, hogy teljesen fel vagyok pörögve, ezért jobbnak látta, ha félbehagyja a mosogatást. Megtörölte a kezét és teljes figyelmét rám összpontosította. 

- Mi történt drágám? Jól vagy? - kérdezte aggódva, hiszen már enyhén remegtem az izgalomtól. 

- Anya. Most keresett meg egy menedzser. Azt mondta, hogy lát bennem jövőt. És elhívott Hollywoodba, hogy egy film főszerepére jelentkezzek, mert lenne esélyem - hadartam teljes beleéléssel. Anya arca megkeményedett. Nekem is alább hagyott az izgalmam. - Azt hittem, hogy örülni fogsz neki - mondtam lelombozva és hitetlenül. Hiszen örülnie kéne. 

- Örülök kincsem, de biztos vagy benne, hogy egy menedzser volt?

- Igen anya. Mire akarsz kilyukadni? - kezdtem kétségbeesni. 

- Arra, hogy lehet ez az egész egy átverés - mondta óvatosan. 

- Nem. Én tudom, hogy nem az - ráztam meg a fejem. 

- Kicsim, én... - kezdett bele, de nem engedtem, hogy folytassa. 

- Nem anyu. Igen. Lehet, hogy igazad van és az egész egy humbug. De nem számít. Mert ha mégsem az és én nem megyek el, akkor egy nagy lehetőséget veszíthetek el. Mindig félénk voltam. Mindent tízszer átgondoltam, mielőtt cselekedtem volna. De most nem fogok meghátrálni. Már kiskorom óta arra vágyom, hogy színésznő legyek. Most itt a lehetőség. És én nem szalaszthatom el. Ha meg mégis átverés, akkor megnézem Hollywoodot. De nem fogok visszatáncolni. Életemben először szeretnék kockáztatni. Maximum csalódok, de akkor legalább elmondhatom, hogy megpróbáltam. És nem fogok azon agyalni, hogy mi lett volna ha... Kérlek anyu. Engedd meg. Sosem kértem semmit. Most az egyszer. Csak most bízz bennem annyira, hogy elengedj - érveltem és könyörögtem egyaránt. 

- Én megértelek Selena. És tényleg nagy lehetőség. De Hollywood veszélyes hely, én meg túlságosan féltelek. 

- Kérlek anyu. Tudok vigyázni magamra. Az álmom válhat valóra érted? Elérhetem azt, amire mindig is vágytam - ábrándoztam el a végére egy kicsit. 

- Beszélek ezzel a menedzserrel és átgondolom rendben? - mosolyodott el halványan. Ez már fél siker.

- Köszönöm! - ugrottam a nyakába. Ő felnevetett hevességemen. Elengedtem és felrohantam a telefonomért. Lediktáltam anyunak a számot aztán hívtam egyetlen barátnőmet. 3 csörgés után felvette. 

- Lola! El sem hiszed mi történt velem!! Megkeresett egy menedzser. És megkért, hogy menjek el Hollywoodba egy film kasztingjára! - visítoztam. 

- Úúr Isteeen. Selena!!! Atya ég! Át kell mennem! 10 perc múlva ott vagyok! - hadarta majd le is tette. Boldogan sóhajtottam egyet és az ágyra vetettem magam. Tényleg. Még azt sem tudom, hogy milyen könyvet visznek vászonra. Talán majd ismerni fogom, mert sok könyvet olvastam. És elég sok kedvencem is van. Egy idő után anyu bejött a szobámba. Felugrottam, mert tudtam, hogy a döntésével áll elő. 

- Na? - sürgettem. 

- Rendben. Elmehetsz - bólintott mosolyogva. Én meg hangos sikításba kezdtem, majd a nyakába vetettem magam. Aztán lihegve megjelent a szobám ajtaja előtt Lola is. Amikor meglátta - és gondolom hallotta -, örömöm tudta, hogy anyu is beleegyezett. Tudni kell, hogy ő még nálam is őrültebb. Legtöbbször már elvetemültnek is lehet mondani. Ugrálva és kiabálva fogott közre minket anyuval. Én is ugráltam vele, anyu pedig csak nevetett. Aztán eszembe jutott valami. 

- Anyu! Vanessa mondta, hogy milyen könyvet filmesítenek meg? - hagytam abba az ugrálást. Egy kicsit kifulladtam.

- Igen. Ilyen fura neve volt az írónak. Azt hiszem Becca. De már nem tudom megmondani, hogy milyen Becca. És a könyv címe pedig Csitt Csitt - idézte vissza a beszélgetést. Mi pedig összenéztünk Lolával és megint hangon visítozásba kezdtünk. Anyu megunta és kiment a szobából. Amikor már kellőképpen lehiggadtunk Lolával, lecsücsültünk az ágyamra. 

- A legjobb barátnőm sztár lesz. Egy filmcsillag - álmodozott. 

- Ne kiabáljuk el. És ez azért enyhe túlzás. Ki tudja? Talán nem sikerül a meghallgatás és hiába való a sok munka, amit a színészettel töltöttem. Lehet, hogy Vanessa rosszul látta és nincs semmi esélyem - kezdtem kétségbeesni. 

- Selena ne legyél idióta! - csapott vállamra finoman. - Tehetséges vagy. És egy menedzser is felfigyelt rád. Nem lehet véletlen. És hidd el, hogy sikerülni fog. Ha meg mégsem, akkor pedig nem értenek a munkájukhoz - mondta magabiztosan. 

- Ezért is imádlak. Mindig tudod mit kell mondani, még akkor is ha kegyes hazugságot kell bevetned - öleltem meg már kicsit megkönnyebbülten. 

- Ezért vannak a legjobb barátnők nem? - rántotta meg a vállát mosolyogva. Megforgattam a szemem. - Csak viccelek - bökte meg a vállam. - De hé. Akármi is lesz én melletted leszek. Akkor is, ha híres és milliomos színésznő leszel, akiért harcolnak a rendezők. És akkor is, ha egy lepukkant csehóban fogsz wc-t takarítani. 

- Igen. Ez biztató - nyögtem fel. - De köszönöm - mondtam hálásan, majd újra megöleltem. 

- Amúgy. Ha belegondolsz a dolgokba. Akkor rájössz, hogy a sors akarta így. Hiszen a Csitt Csitt a kedvenc könyvet. Nyolcvanezerszer olvastad. Szinte már kívülről fújod. Imádod azt a könyvet - mosolygott. 

- Tudoom. Annyira hihetetlen. És ha sikerülne. Jézus bele sem merek gondolni, hogy mi lenne akkor - ráztam a fejem. Aztán kitudja meddig be nem állt a szánk. Ő azt tervezgette, hogy a díjátadókon milyen ruhát fogok felvenni (?). Én meg csak imádkoztam, hogy sikerüljön.