5. fejezet

Sziasztook Olvasók! <3 :)
Hát itt is a rész. Sajnálom hogy ennyit kellett várni rá. Csak a fáradság és úgy minden megakadályozott abban, hogy egy pillanatra is leüljek és írjak. De ma megszületett ez a rész, ami 8 oldalnak felel meg a Worldben. :)) Remélem a hosszúságával kiengesztellek titeket. :) Az életem is rendszertelen ezért a részek hozását sem tudom rendszerezni... Mindig a tanulnivalótól és más dolgaimtól függ, a részek érkezése. Ha hétköznap nem is fog sikerülni, de hétvégén mindig fogok hozni részt. :) Jó hétvégét! <3 :)

Nagy szeretés, Kata xx

A napok iszonyat gyorsan teltek. Nessa többször elment a stúdióba a papírokat és mindent elintézni a forgatással kapcsolatban. Én addig pedig minden egyes nap a forgatókönyvet bújtam. Megtanultam a szövegemet és a tükör előtt el is játszottam őket. Ez ment 2 hétig, mivel ennyi időt kaptunk a szöveg betanulására. Meg gondolom ez alatt a 2 hét alatt mindent elintéztek, ami a munka kezdéséhez kell. Nessa minden este számon kérte tőlem, amit az nap tanultam. Jól mentek a jelenetek és a szövegben sem hibáztam egyszer sem, így teljesen meg volt velem elégedve. A forgatás kezdete előtti este hamar elaludtam. Kimerült voltam. Inkább agyilag, mint fizikailag fáradtam el. Hajnalban, pontosabban hajnali fél 3-kor kidobott az ágy. Úgy tűnik már az álmok világába sem menekülhetek. Ott is egy barna szempár néz vissza rám, ami idegesít és iszonyatosan zavaró. Próbáltam szabadulni a gondolattól, hogy még az álmomba is ő van, ami nem új dolog. Csakhogy most, amikor felébredtem nem kapkodtam a levegőt, nem volt könnyes az arcom és nem is ordibáltam. Legalábbis szerintem, mivel Nessa nem jött be. Nyugodt voltam, ami nyugtalanító. Eddig, akárhányszor, amikor az álmaimba nézett rám az a barna szempár és a hozzá tartozó arc, sosem keltem nyugodtan. Sóhajtottam egyet. Felvettem a szívecskés pihe-puha köntösöm , majd a hozzá tartozó mamuszt húztam fel lábaimra és a konyhába csoszogtam. Az éberség és Zayn miatt, már nem tudtam volna visszaaludni. Így felültem a konyhában lévő pultra egy hideg, de annál finomabb kakaó bögrét szorongatva. Két dolog foglalkoztatott igazán és talán ezeknek is köszönhetem azt, hogy fent vagyok a pihentető alvás helyett. Ez a kettő nem volt más, mint az álom és a ma kezdődő forgatás. Már jó ideje nem álmodtam rosszat, legalábbis nem egy fiú főszereplésével. De az a legfurcsább, hogy most sem volt rossz ez az álom. Mármint rossz volt, csak nem rémálom. Az álmomban azt a fiút csókoltam, akit mindennél és mindenkinél jobban gyűlölök. De mégis. Az álmomban szerelemmel teli néztem kissé mindig borostás arcát, míg ő ugyan ilyen érzelmekkel teli nézett vissza rám. A csók, pedig... Az pedig gyengéd, simogató volt. Szerelmes. Nem tudom hova tenni ezeket. És azt sem tudom, hogy ennek mi a jelentése, ha egyáltalán van neki. Én nem szeretem, nem csókolnám meg -csak a kamerák előtt, de azt muszáj -, és nem ölelném olyan ragaszkodóan, ahogy az álmomban tettem. Talán az elmém szórakozik velem. Úgy gondolja, hogy megpróbál összezavarni. Csakhogy én nem engedem. Valaki azt mondja, hogy az álmok rejtett, mélyen eltitkolt vágyainkat tükrözik. Ezt többszörösen megcáfoltam. És ez is bizonyíték, hogy ez az állítás hülyeség úgy, ahogy van. Hiszen az álmomban többször át kellett élnem azokat a dolgokat, amiket valójában átéltem. Az álmok valakiknek mentsvár, valakiknek pedig maga a pokol. Én az utóbbiba tartozom. Hiszen nem segített abban, hogy továbblépjek. Nem engedte, hogy megpróbáljam elfelejteni az egészet. Nem csak a nappalaim nem voltak nyugodtak, de az éjszakáim sem voltak felemelőek. Nem adta meg a menekülés lehetőségét. Egy pillanatra sem feledkezhettem meg a történtekről. Most, hogy újra megjelent, azt a nyugodtságot és kiegyensúlyozottságot, amit sok időmbe telt megszereznem, újra elveszthetem. Leborítja azt a kemény és vastag falat, amit az emlékeim köré építettem. De erősnek kell maradnom. Nem engedem, hogy újra szenvedjek. Hogy visszakerüljek abba az állapotba, ahol voltam és nagyon nehezen léptem ki onnan. Az életem nem fenékig tejföl, de most ezzel a lehetőséggel, amit kaptam, talán minden megváltozik. És remélhetőleg a jó irányban, bár ez mind tőlem függ. Ezekkel a pozitív és ösztönző gondolatokkal nyugtattam le magam. Nem tudom milyen lesz a forgatás. Nem tudom, mire számítsak ezzel kapcsolatban. De azt tudom, hogy minden félelmemet, aggályaimat és bizonytalanságomat félre fogom tenni, hogy mindent beleadjak a szerepem eljátszásába. Rengetegféle képen elképzeltem a mai nap folytatását. Amikor éppen további elképzelések keringtek a fejemben Nessa hangjára robbant szét a gondolatmenetem.
- Jó reggelt - csoszogott és fáradt mosolyt eresztett meg. Még sosem láttam így. Ő is mamuszban és köntösben sétált a kávéfőzőhöz, hogy az éltető italhoz jusson. Haja kócos volt, szemei kipihentek, de mégis kissé kómásak voltak. Egy deka smink sem volt rajta. Amúgy sem szokott sok, de azért napközben mindig tökéletesíti arcát a szépítő eszközökkel. Elképesztő volt, hogy ilyen reggeli állapotban is mennyire gyönyörű. Tudom, fura, hogy lány létemre ilyet mondok. De Nessa nagyon szép arccal és jó alakkal rendelkezik. Kora meg sem látszik rajta. Ráncai vannak, de a szeménél és azok is alig észrevehetőek.  Elmosolyodtam, amikor zavartan túrt bele kócos hajába.
- Jó reggelt - köszöntem én is. Aztán rájöttem, hogy illetlenül még mindig a pulton ülök, ezért gyorsan leugrottam róla. Az üres bögrémet a mosogatóba tettem. Zavartan néztem Nessára.
- Mennyi az idő?
- Reggel fél 6. Menj készülődj aztán lassan indulunk - simított végig anyáskodóan az arcomon, amivel megmosolyogtatott. Egy reggeli puszit nyomtam arcára, majd a szobámba siettem. Fél 6. Hm. 3 órán keresztül ültem a pulton egy bögrével a kezemben és csak merengtem a dolgokon. És ilyenkor jön a kérdés, hogy a kemény pult nem nyomta-e meg a hátsó felemet. A válasz igen. És tényleg egy kissé fájt, mint ahogy a hátam is a görnyedés miatt. Jóleső nyújtózásom következtében itt-ott megroppantak a csontjaim, de ez jó jel. Teljesen elgémberedtem a sok ülés folyamán. Egy egyszerű összeállítást választottam, ami egy piros farmerből és citromsárga csíkokkal ellátott fehér pólóból állt. Hajamat egy egyszerű lófarokba kötöttem piros hajgumimmal. A fürdőben a szemceruzámat kezembe vettem és halványan kihúztam a szemem. Pilláimat megdúsítottam a szempillaspirállal. Ezeknek köszönhetően kiemeltem kék szemem, ami a fényre változni szokott. Van, hogy barnán vagy zöldes színben csillogott. A szememet szeretem magamban. És a hajamat. Ezt a két dolgot. Semmi többet, de ez nem azt jelenti, hogy nem vagyok megelégedve magammal. Attól függetlenül, hogy az önbizalmam a béke feneke alatt van 3 méterrel. Amikor elkészültem a konyhában próbáltam magamba gyömöszölni egy palacsintát. Normál esetben akár tízet is megettem volna, de a gyomrom golflabda méretűre zsugorodott az izgalomtól. Kaptam Victortól egy puszit és egy sok sikert ölelést, aztán beültem Nessa mellé a kocsiba. Egész úton be nem állt a szám. Az izgalom olyan adrenalin löketet adott, amivel nem tudtam mit kezdeni. Csak magyaráztam az égről, hogy miért kék, amikor akár lila vagy barna is lehetne. Hogy mi volt az értelme? Hogy lenyugodtam és Nessa a fejét csóválva nevetett rajtam és természetesen az ilyen kérdéseimre nem tudott válaszolni. De ki tudna? Amikor megállt a kocsi a hatalmas épület előtt, aminek a tetején a HYDRA STÚDIÓ felirat villogott, a hasam görcsbe rándult. Kiszálltam az autóból és azon gondolkoztam, hogy még most futok el. Aztán eszembe jutott, amit hajnalban eldöntöttem magamban. Így hát nagy levegőt véve, kihúztam magam és elindultam a bejárat felé. Ami az épület belsejében fogadott, az egyszerűen elképesztő. A díszlet, amik fedett téren játszódnak a könyvben, fel voltak állítva. Nora konyhája úgy volt megcsinálva, ahogy a könyvben is le van írva. Aztán eszembe jutott, hogy a könyvben milyen jelenetek játszódnak abban a bizonyos konyhában... Nem csók. Talán az jobb is lenne. Nem. Annál másabb. A csóknál belsőségesebb dolog történik a konyhában Folt és Nora között, amit nekem is el kell játszanom nem mással, mint Zaynnel. A hasam megugrott a gondolatra. Jesszusom... Hogy fogom tudni eljátszani a szenvedélyes, szerelmes jeleneteket azzal a sráccal, akit utálok? Na most fogok tudni magamnak bizonyítani. Bebizonyítom, hogy erős vagyok és tényleg túlléptem a múlton és tudom úgy kezelni, mint egy átlagos srácot. A másik pedig, hogy ki fog derülni mennyire vagyok jó színész. A többi beltéri helyiséget is megnéztem. Nagyszerűen alakították ki őket, amin én csak tátottam a számat. Aztán megjelent Zayn. Lazán, zsebre tett jobb kézzel sétált. Ő nem nézelődött. Nem érdekelték a díszletek, mint ahogy az sem, hogy mindneki egyenként köszön neki. Senkinek nem köszönt vissza, csak sétált a maga hanyag és nemtörődöm stílusával, míg az arca végig kifejezéstelen maradt. A telefonom SMS-t jelzett így előkaptam a zsebemből, hogy megnézzem. Lola volt az. Azt kérdezte, hogy milyen a forgatás? Öhm. Visszaírtam, hogy még el sem kezdődött, mivel reggel 7 van és hogy majd este többet tudok mondani. Amióta tudja, hogy megkaptam a szerepet teljesen bepörgött. Elhatározta, hogyha híres leszek - kétlem, hogy egy filmtől az lennék, de nem akarom lelombozni -, akkor ő lesz az én személyes sztájlisztom (?). Hát oké. Éppen küldtem el az sms-t, amikor valaki közelről - túl közelről - hozzám szólt.
- Na mi van? Írod anyucinak, hogy mennyire eleged van és haza akarsz menni? - kérdezte Zayn gúnyos hangon. Felkaptam a fejem és barna szemébe néztem.
- Parancsolsz? - húztam fel egyik szemöldököm.
- Már nem csak sötét, hanem süket is - forgatta meg a szemét.
- Sötét és süket? Mi van sztárocska? Ennyire kiismertél volna egy találkozás után? - mosolyogtam. A sztárocska megnevezésre megrándult az arca, ami jókedvre derített.
- Nem azt mondtad, hogy az előtt is találkoztunk már? - most ő húzta fel egyik szemöldökét. A mosolyom lekonyult arcomról.
- Emlékszel? - kérdeztem komoly hangon, de nem válaszolt. Kinevetett, majd lazán elsétált. Annyira ideges lettem, hogy legszívesebben cafatokra téptem volna azt a tenyérbe mászó képét. Amikor utána fordultam, hogy meg is tegyem, egy kéz rántott vissza. Bosszúsan néztem megállítóm felé, aki Nessa volt.
- Ideje Norává válnod - kacsintott, majd elhúzott egy öltöző féleségbe, ahol több ember sürgött-forgott és mindent pakolgattak egyik asztalról a másikra. Amikor beléptünk és észrevettek minket, mindenki mosolyogva köszöntött minket. Bemutatkoztak, de annyian voltak, hogy képtelen voltam megjegyezni az arcokhoz tartozó neveket. Ez olyan, mintha első napom lenne egy suliban. Sok új név és sok új arc. Egy ideig én vagyok a szenzáció. Mindenki velem van elfoglalva, de pár nap után már elmúlik az újdonság érzete és csak én is egy leszek a többi rengeteg arc közül. Csakhogy itt ez nem fog elmúlni. Mivel az a munkájuk, hogy velem foglalkozzanak. Amikor már egy hatalmas tükör előtt ültem egy kényelmes székben és összesen 6 ember foglalkozott velem, akkor kezdtem magam igazán kellemetlenül érezni. Mindenki kérdezett, amire igyekeztem válaszolni, de a végén belefájdult a fejem a sok információba, amit róluk mondtak a megismerkedés céljával. Már azon voltam, hogy felordítsak és futólépésben elhagyjam a szobát, amikor a kezek, amit a hajamat túrták, azok megálltak és eltávolodtak tőlem, míg a sminkesek is készen lettek velem. A sztájliszt a kezembe nyomott egy egyszerűnek tűnő hétköznapi ruhát. Fejemet a tükör felé fordítottam. Ami fogadott meglepett. Szinte semmit nem csináltak rajtam. Azt a sminket, amit én csináltam magamnak a reggel folyamán, lemosták és profibb, de ugyan olyan visszafogottra cserélték. A hajamba tettek halvány vöröses árnyalatot, ami néha előbukkant a fény hatására. A hajam göndör volt, de mégis természetes göndörségnek látszott. Egy-két rejtett, alig látható szeplőm eltűnt. Szépnek éreztem magam, pedig tudtam, hogy nem sokban változtattak rajtam. De a változás így is elképesztő volt. Megváltoztattak, de mégis ugyan olyan maradtam, mint amilyen eddig voltam. Amire észbe kaptam 3 ember maradt az öltözőben. Döbbenten néztem körbe, hogy hova tűnhettek ilyen gyorsan. Na és persze hova.
- Na hogy tetszik kislány? - kérdezte egy kedves hang mellőlem. A hang irányába néztem. Egy férfi állt előttem. Kinézetre 25-30 körül lehet. Haja barnán és precízen lenyalva állt a fején. Szemei barnán csillogtak. Rögtön egy másik barna, ennél szebb barna szempár jutott eszembe, de gyorsan kivertem a fejemből. Arcán pedig kedves mosoly ült. Helyes volt. Az alakján pedig látszik, hogy foglalkozik vele. Nagyon is jól nézett ki. Csak a nevére nem emlékeztem.
- Furcsa, de nagyon tetszik - szólaltam meg végre. Ő bólintott egyet.
- És a sminked is tetszik? - ugrott (?) elém egy lány. Ő szőke, hosszú hajjal rendelkezett és gyönyörű arccal. Szemei kéken és kedvesen világítottak. Alakja úgy tökéletes, ahogy van. Maximum 3 évvel lehet idősebb nálam, talán még annyival sem.
- Az is nagyon szép. És köszönöm, hogy nem kentél rám több kiló sminket - néztem rá hálásan. Ő csak mosolyogva legyintett.
- Nora a könyvben visszafogott. Neked is olyannak kell lenned.
- Te is olvastad a könyvet? - kérdeztem csillogó szemekkel.
- Igen. ÉS imádtam. Ezért is jelentkeztem erre a munkára - válaszolt. Éppen már neki álltam volna kérdezgetni, hogy milyennek gondolja Foltot, hogy képzelte el és hogy hosszan beszélgetésbe kezdjenek a könyvről, de egy hang állította meg ebben. Méghozzá egy dacos női hang.
- Ideje felöltöznöd. Nem fognak rád várni - mondta nekem keményen a szavakat. Meglepett a morcossága, de próbáltam nem magamra venni, noha nem tudom mit tettem, amiért nem kedvel. A még mindig kezemben szorongatott ruhákra néztem, majd felpattantam a székből és kérdőn néztem körbe, hogy hol tudnék átöltözni. Merthogy a szobában nem volt semmi elkülönítő rész. Mivel már mindenki tette a dolgát és nem figyelt rám, ezért próbáltam idióta kalimpálozással a tudtukra hozni, hogy kérdésem van. Természetesen nem mentem vele semmire, csak idiótának éreztem magam. Így hát jobb ötlet híján megköszörültem a torkom. Mindenki abbahagyta amit csinált és rám nézett. A hírtelen figyelemtől és a szituációtól zavarba jöttem, de megembereltem  magam.
- Hol öltözhetek át? - kérdeztem rámutatva ezzel a bizonytalanságomra.
- Édesem nem kell szégyenlősködnöd. Senki nem kíváncsi arra, hogy mi van a ruhád alatt - mondta a 25 éveiben járó goromba nő, aki barna haját kontyba kötötte. Én kétségbeesetten néztem a fodrász, helyes srácra. Ő csak kedvesen elmosolyodott.
- Miattam nem kell aggódnod. Meleg vagyok - villantott egy ezer wattos mosolyt felém. Világ életembe szégyenlős voltam és a testemen voltak egy-két olyan foltok amiket szégyeltem és a múltam juttatták eszembe.
- Értem. De én mégsem szeretnék itt öltözni - hajtottam le a fejem teljes zavaromban. Valaki mérgesen fújtatott. Gondolom a goromba nő lehetett, de nem foglalkoztam vele. Egy kéz fogta meg a karom, amire felkaptam a fejem. A sminkes lány volt az, aki megértően nézett rám. Elhúzott egy kisebb részhez, amit észre sem vettem. Amikor beinvitált oda elfordult és elment. A ruhák, amik egy hosszú álványon voltak lelógatva, eltakartak a szemek elől, noha lehet, hogy azokat a szemeket tényleg nem érdekelte hogy nézek ki. De én mégis a takarás biztonságában éreztem nyugodtan magam. Levettem a saját ruháimat, amit átcseréltem a kapottakra. Egy egyszerű szürke mintás pólóban és egy mintázatlan sötét farmer csőgatyában léptem ki a rögtönzött menedékemből. Amikor kiléptem felém fordították a fejüket. Mindenki elégedetten bólintott egyet. Zavart, hogy még mindig nem tudom a neveket, így esetlenül rákérdeztem.
- Ne haragudjatok, de annyi nevet kellett az előbb megjegyeznem, hogy nem tudom a tiéteket - néztem rájuk szégyenlősen. De senki szemében nem volt harag. Na jó. A banyáéban igen.
- Hát persze. Frank mindig szép színésznőket választ, csak agyuk nem szokott lenni - dünnyögte. Éppen visszavágtam volna, hogy megvédjem magam, de valaki megtette helyettem.
- Elég volt Bridget! Ez az első napja. Most találkozott minden itt dolgozóval. Jó hogy nem emlékszik a nevünkre - védett meg a fodrász.
- Andrew Gilbert vagyok. De hívj csak Andynek kérlek - nyújtott kezet, amit hálásan és mosolyogva fogtam meg.
- Melanie Anderson. Hívhatsz Melnek, mert a Melanie túl hosszú - puszilt arcon kétszer. Bridget felé néztem.
- Bridget Avalone - mondta tömören és kiment az öltözőből. Éppen kérdeztem volna, hogy mi baja, de Andy megelőzött és válaszolt a fel nem tett kérdésemre.
- Bridgettel ne foglalkozz. Mindig ilyen. Nem mosolyog egy vicces sem. Nem veled van baja, hanem a világgal.
- Igen, de azt nem tudjuk, hogy miért. Állítólag történt valami az életében, amiért ilyen. Csakhogy senki nem tudja mi az a valami. Csak beletörődik, hogy ilyen és kész. Nem foglalkoznak vele - meséli Melanie. Rögtön megsajnáltam és bűntudatom lett, amiért mogorvának gondoltam. Hiszen akkor biztos valami szörnyűség történt vele, amiért már mosolyogni sem mosolyog.
- Ideje menned. A kamera csak rád vár kislány - kacsintott rám Andy és kitolt a szobából. Hálás voltam neki és Melanienek is. Magabiztosságot erőltettem magamra és elindultam a folyosón, amin Nessa behúzott és el is tűnt. Gondolom dolga van. Amikor kiléptem a folyosóról a nagy nyüzsgés vett körül, ami akkor is amikor beléptem ide reggel. Tényleg. Vajon mennyi lehet az idő? De nem volt időm megnézni, mert egy kér ragadta meg a karom és Frank felé húzott. Amikor eléjük értem - merthogy Zayn is ott volt -, felém néztek mind a ketten. Frank elismerően bólintott.
- Tökéletes - jegyezte meg, miután végignézett rajtam. Zayn csak megforgatta a szemeit. Bosszúsan néztem rá. De Frank nem foglalkozott a mi szemharcunkkal és rögtön belekezdett a mondandójába.
- Történt egy kis újítás. Az osztálytermet nem itt állítjuk fel. Egy iskolába fogjuk forgatni az ottani jeleneteket. Ma az első találkozást forgatjuk, ami Nora és Folt között történik. Bólintottam egyet. Amire feleszméltem már egy autóban ültem Zayn mellett. Nem akartam tudomást venni arról a kis távolságról, ami köztünk volt. Helyette zsebemből előhúztam a telefonom és a fülhallgatóm és kizártam a külvilágot. A sulihoz érve nem az várt, amire számítottam. Azt hittem, hogy a suli üres lesz, amire odaérünk. Csakhogy nem volt az. A diákok az udvaron voltak. Némelyik a sok fekete kocsira kapta a fejét kíváncsian, de volt olyan is aki tovább beszélgetett vagy hülyéskedett a barátaival. Tipikus iskola.
- Frank. Mi ez? Mit keresnek itt a diákok? - kérdezte meg Zayn, ami engem is foglalkoztatott.
- Nyugi. Beszéltem az igazgatóval. Nem fognak zavarni minket. Az iskolának megkapjuk a déli részét, ami már üresen vár ránk - nézett egy pillanatra ránk az anyósülésről, aztán tovább bújta a telefonját. Zayn megrántotta a vállát én pedig bólintottam, noha tudtam, hogy úgy sem látja már Frank. Eltettem a már kivett fülhallgatóm és az iskola udvarát néztem. Voltak akik nagy csoportokba tömörültek és nevettek valamin. De sok gyerek csak egy fa árnyékában ült egyedül. Volt aki könyvvel a kezében, volt aki csak zenét hallgatott, de olyan is volt, akik irigykedve és vágyakozva nézték a csoportba tömörülőket. Én is ilyen voltam. A fa tövében ülős lány, akit mindenki csúfolt. Sóhajtottam egyet, amit Zayn is észre vett. Éppen megjegyzett volna valamit, de a kocsi motorja leállt, mi pedig kiszálltunk. Most már minden diák ránk nézett. Amikor a lányok meglátták Zaynt felsikítottak és futni kezdtek felénk. Láttam, hogy Zayn idegesen pillant Frankre, de egy mosolyt varázsolt arcára és a szaladó, sikítozó lányok felé fordult. Ám biztonsági őrök fogtak körbe minket és taszigáltak valahova. Gondolom a suli déli szárnya felé. Hallottam, hogy mellettem elkáromkodja magát, majd kifúja a levegőt.
- Mi van sztárocska? Zavar a rivaldafény? Hogy lehet ez? - kérdeztem gúnyosan.
- Fogd be! - förmedt rám, nem túl kedvesen. A sikítás ugyan olyan hangos volt, mint az elején. A lányok nem fogytak el, sőt többen lettek.
- Nem tetszik? Pedig hozzá szokhattál már volna - húztam tovább az idegeit, szándékosan.
- Azt mondtam kussolj! - nézett rám dühösen. Hangosan kellett beszélnie, hogy meghalljam. De az is lehet, hogy a düh miatt kiabált.
- Pedig sztárocska ez az arany életed része. Örülj, hogy neked ez megadatott, míg mások erről csak álmodnak - néztem előre.
- Nem tudsz te semmit! - üvöltött rám, ami meglepett. Nyitottam a számat, hogy válaszoljak, de akkor a sikítás elhalkult és egy épületben találtam magam. Körbenéztem. Tipikus iskola. A folyosón szekrények sorakoznak a diákok cuccaival telepakolva. A folyosó tiszta volt. Gondolom kitakarítottak, mielőtt megérkeztünk. Pillanatokon belül egy osztályterembe találtam magam egy osztálynyi emberrel körülvéve. Statiszták. Ugrott be rögtön. A táblára néztem és oda volt ragasztva egy Barbie baba és a párja Ken is. Meztelenek voltak. Pont úgy, ahogy a könyvben is szerepel. A táblára pedig ezt volt írva: ISTEN HOZOTT AZ EMBERI REPRODUKCIÓ VILÁGÁBAN (SZEX). Felkuncogtam. Pont mint a könyvben. Egy kicsit tartottam attól, hogy sok mindent megváltoztatnak a filmben, de eddig nem csalódtam. Gondolatomat félbeszakította egy férfi. Nem tudtam a nevét, de a mellkasán lévő biléta elárulta, hogy egy Tommal van dolgom. Kitessékelt az osztályból. Frank ott várt rám egy lány kíséretében.
- Selena. Ő itt Stella. Ő fogja játszani Vee-t a legjobb barátnődet. Most pedig a terembe való belépésetek fog következni. Ezt felvesszük, majd jön a Zaynnel való közös jelenetetek - mondta Frank. Bólintottam. - Remélem tudod a szöveget - nézett rám parancsolóan.
- Igen - válaszoltam magabiztosan. Frank bólintott, majd helyet foglalt a neki állított széken a kamera mellett, ami pedig a teremben van felállítva a tábla mellett. Stellára néztem, aki nagyon izgult.
- Ne aggódj. Jó lesz ez. Csak élvezd. Akkor biztos nem lesz baj - simítottam végig kedvesen a karján. Meglepetten nézett rám.
- Te hozzám beszéltél? - kérdezte, mire rajtam volt a sor, hogy meglepődjek.
- Igen. De ez miért meglepő?
- Mert általában a főszereplők sosem állnak szóba a mellékszereplőkkel és a statisztákkal. Csak a kamera előtt - súgta halkan.
- Hát. Ez lehet, hogy így van. De nekem ez az első filmem. És amúgy sem gondolnám, hogy más ember lennék csak azért mert enyém a főszerep. Ez nem hatalmaz fel arra, hogy lenézzek másokat. Szerencsésnek gondolom magam. Semmi több. És szívesen beszélgetek bárkivel. És nem érdekel, hogy milyen szerepe van vagy milyen nincs - néztem rá őszintén. Elmosolyodott.
- Láttalak játszani. Neked nem szerencséd van, hanem tehetséged - nézett rám. Éppen válaszoltam volna, hogy neki is lehet, ha ő is itt van, de egy felvétel kiáltás nem engedte, hogy megszólaljak.
Stellával hamar összhangba kerültünk. Így két próbafelvétel után élesbe is felvettük a biosz terembe vonuló jelenetet. Amikor ezzel is megvoltunk, akkor egy férfi is kivette a részét. Ő játszotta az edzőt, azaz a tanárt. Amikor a tanárral való "párbeszédem" is lezajlott a felvétel megállt. Kaptunk egy kis pihenőt. Gyorsan beleharaptam a szendvicsembe kettőt és ittam pár korty vizet. Aztán Zayn mellém állt. Egy egyszerű szürke pólót és farmergatyát viselt. Haja fekete volt ami hanyagul állt a fején. Noha sejtettem, hogy sok munka van abban, hogy így álljon. Ami pedig meglepett, hogy ő is kapott kontaktlencsét. Csak az övé feketévé varázsolta pupilláját, míg az enyém pedig szürke árnyalatot kapott.
- Sok sikert csúfság - mondta könnyed hangon. A pumpám az egeket csapdosta.
- Csúfság? - kérdeztem ingerülten.
- Mert nem?
- Nem érdekel a véleményed - szóltam magabiztosan, miközben a szemébe néztem, hogy szavaim nyomatékosítsam.
- Akkor az sem érdekel, ha így hívlak. Ugye? - gúnyos mosoly bujkált szája sarkában.
- Menj a francba! - mondtam dühösen. Felnevetett.
- Már ott vagyok, csúfság - súgta, majd lazán elsétált. Üvegemet a mellettem álló asztalra dobtam mérgemben. Csúfság... Igen így van, de őt senki nem hatalmazta fel, hogy közölje velem és így hívjon. Le kell nyugtatnom magam, hogy ha normálisan akarom eljátszani a ránk váró jelenetet. Mondjuk vonzalmat még nem kell eljátszanom iránta, ami megkönnyíti a dolgot. De azért így sem lesz egyszerű. Kétlem, hogy vele megtalálnám azt az összhangot, amit Stellával. Kifújtam a levegőt, kiengedtem az ökölbe tartott kezem és elindultam az osztály terem elé. Leültem az első padba. Még Stella mellettem ült. De tudom, hogy hamarosan Zayn fog mellettem ülni. A felvétel elindult. Én pedig újra Nora lettem, a suli szürke kisegere, akinek egyetlen egy barátja van, Vee.
A forgatás egész jól ment. Negyedjére Frank is meg volt elégedve mindennel. Fáradt voltam és csak egy forró fürdőre vágytam. Frank még egy szobába tessékelt minket Stellával, Zaynnel és Edwarddal, aki a tanárt játszotta a mai nap. Elmondta, hogy holnap folytatjuk és egyszerre vesszük fel az iskolában lévő jeleneteket. Elmondta, hogy holnap a Hydra stúdiójában találkozunk reggel 7-kor és már jövünk is ide és folytatjuk a munkát. Mindenki tudomásul vette az eligazítást, majd egy fekete kocsiba ültettek. Meg sem álltunk hazáig. Victor várt otthon. Mondta, hogy Nessa még dolgozik, ezért később jön. Én lefürödtem - addig áztattam magam a kádban, amíg a víz ki nem hűlt -, és vacsoráztam Nessa megjelent és ő is leült mellém vacsizni. Mindent elmeséltem neki, ami ma történt, hiszen nagyon kíváncsi volt már rá. Victor természetesen mellettünk ült, hiszen őt is érdekelte az élményem. Miután megvacsiztunk és megbeszéltünk mindent, a szobámba vonultam. Anyuval fél órát, míg Lolával 1 órát beszéltem telefonon. Aztán fáradságra hivatkozva letettem a telefont. Az ágyamba elterülve vettem ölembe a laptopom. Felnéztem Tweeterre. Semmi nem történt, mint ahogy a Facebookon sem. Így kikapcsoltam a gépem, majd átadtam magam a pihentető alvásnak.


FONTOS: 
Ha valakit érdekelnek a jelenetek, amik a könyvben is szerepelnek, akkor az megnézheti. Csinálok egy fület ezeknek a részeknek, ahol elolvashatjátok, hogy tudjátok mi történik.. :) Ha ezt olvasod nem biztos, hogy van még olyan fülecske, mert azt most csinálom... :) De ma már kész lesz. Nem az egész könyvet teszem fel (azt is megjelenítem linkben, ha valaki kíváncsi rá és szívesen elolvasná) hanem csak azokat amik Nora és Folt jelenetei és folyamatosan frissítem. Attól függően, hogy a történetben melyik jelenetet forgatják. :))