4. fejezet

Sziasztok tubicáim! :)) 
Megint késtem, amit nem tudok másra fogni csak a lustaságra... ): Szégyenlem is magam érte rendesen... De elkezdődik az iskola, lesz a rohanás meg úgy minden, és akkor nem lesz lehetőségem a lustaságra. :)) Most ezért hoztam hosszú részt, hogy kicsit kiengeszteljelek titeket. :) Erre az évre sok örömöt, boldogságot barátságot, szerelmet és sikereket kívánok Nektek! :) <3

Nagy ölelés, Kata

Frank még maradt, hogy gyorsan letisztázzunk egy-két dolgot. Megbeszéltük, hogy mi lesz a program. A forgatás már holnap reggel kezdetét veszi és meg nem áll a munka, amíg össze nem áll a film. Én ezt teljes izgalomban hallgattam végig és bólogattam. Próbáltam a beszélgetés végéig felnőtt komolysággal viselkedni, pedig belül visítoztam és ugrándoztam. Úgy tűnik ezt tartalékolnom kell hazáig. Olyan extázisba kerültem, hogy az sem érdekelt, hogy Zayn ezt mind unott fejjel hallgatta végig, továbbra is zsebre dugott ujjal. Oké. Tudom, hogy neki már egy csomó filmje van, ergo ezer másik ilyen beszélgetésen átesett már és ez a film is csak egy a sok közül számára. De azért legalább eljátszhatná, ha csak egy kicsit is de legalább érdekli a dolog, ha már akkora színész. De úgy néz ki, hogy ezzel nem töri magát fölöslegesen. Meg amúgy is. Zayn Malikról beszélünk. Bunkónak született, úgy is hal majd meg. Ennyi. Az ilyeneken nincs mit javítani, mert vagy nem tud segíteni rajtuk az ember vagy csak nem engedik. Zayn pedig az utolsó a listámon, akin segíteni szeretnék. Egyáltalán miért is van a listámon? Na mindegy. Frank elköszönt tőlünk a munkára hivatkozva. A terembe egyedül maradtunk Zaynnel. Elindultam, hogy egy szó nélkül távozzak, de Zayn megszólalt.
- Még nem fejeztük be! - hangja parancsoló volt. Már éppen akadtam volna ki, hogy nekem ő csak ne parancsolgasson, de újra megszólalt. - Többet ne beszélj így velem! - nézett rám hidegen.
- Ch. Aztán miért ne tehetném? - kérdeztem mosolyogva. Most nem akartam kiborulni. Megkaptam álmaim szerepét. Nem fogja elrontani ezt nekem senki. Főleg nem ő.
- Mert nem igaz! - csattant fel és ő nem maradt nyugodt. Ezen a kijelentésén felröhögtem, noha nem volt éppen nevetséges a helyzet.
- Nem igaz? Biztos vagy te ebben? - húztam fel az egyik szemöldököm. Előjött a nemtörődöm oldalam. De igazából ez mind színészkedés. A maradandó nyom, az emlékek és az akkori érzések ott kavarogtak bennem valahol jó mélyen, amik még most is nagy fájdalommal járnak. De ha eddig sikerült elnyomnom ezeket az érzéseket, akkor most is menni fog.
- Nem is ismersz! Honnan tudod, hogy milyen vagyok? - na ezen a kijelentésén megdöbbentem. Akkor tényleg nem emlékszik rám? Ennyire nem jelentett neki semmit? Csak egyszeri alkalom volt és kész? Kétlem. Én voltam egyszeri alkalom. Gondolom azóta is már megcsinálta ezt egy párszor.
- Ismerlek Zayn. És tudom, hogy igazam van - hangom nyugodt maradt, kimért. Ami láthatólag idegesítette.
- A média hazudik - sziszegte. Elmosolyodtam.
- Igen általában a média túlzásba viszi. Néha már túlzottan is. De az alapja az igaz. Egy dög vagy! Csak ezt kevesen látják, és még kevesebben tudják rólad - még mindig mosolyogtam és végig barna szemeibe néztem. Álla megfeszült és testtartása is elárulta, hogy mennyire ideges ő valójában. És nem kicsit az.
- Nem tudsz te semmit! - hangja fojtott volt. Látszik, hogy vissza fogja magát.
- De. Sajnos tudok. Pedig sokkal de sokkal jobb lenne az életem, ha csak a médiából hallottam volna rólad - gondolkoztam el. És ez így is volt. Minden más lenne, ha nem ismertem volna meg őt. Ha nem történik meg az a nap és az utána lévő sokadik.
- Nem hiszek neked! - mondta Zayn összezárt foggal. Erre nem szóltam, csak megrántottam a vállam.
- Higgy, amit akarsz Zayn. Nem érdekel - rántottam meg a vállam. - Sajnos együtt kell dolgoznunk, amit el kell fogadnom és neked is. Én miattad fel nem adom ezt a lehetőséget, te meg valamiért nem lépsz ki, pedig tényleg nagyon örülnék neki.  De hát ez van. Egyik jó sincsen, szar nélkül nem igaz? - mosolyodtam el halványan. Zayn nem szólt semmit, mert emésztette amiket mondtam. Én kihasználva az alkalmat el akartam menni innen. Minél előbb. De egy erős kéz fogta meg a csuklómat és tartott vissza. Érintésére összerezzentem, de nem azért mert annyira jól esett...A félelem átjárta a testem. De nem Zayntől féltem. Az emléktől, amit érintése okoz. De próbáltam nem kimutatni érzelmeim és semleges arccal fordultam hátra.
- Mit akarsz? - kérdeztem nem túl kedvesen.
- Na ide figyelj! - csattant fel. És hogy biztos figyeljek rá, még jobban szorította a kezem, ami már kezdett nagyon fájni. - Te egy szerencsés kis csitri vagy, aki véletlenül megkapott egy főszerepet. De te nem fogod elbaszni az én munkámat! Kibírlak, mert muszáj lesz. De velem így nem viselkedsz, mert te senki vagy hozzám képest - sziszegte fogai között.
- Engedj el! - rántottam ki nagy fájdalmak árán a csuklómat, erős markából. Majd - nem törődve a csuklómat égető fájdalomtól - szemébe néztem. - Mondok neked valamit Malik. Azért mert kitudja mennyi pénz van a birtokodba és sok rajongó imád meg oda van érted, az nem jelenti azt, hogy több vagy nálam vagy bármelyik másik embernél. Ugyan olyan büdöset szarsz, mint mindenki más. És lehet, hogy én egy kis csitri vagyok a szemedben, akit azért utálsz, mert nem ájul a lábad elé és nem csókolgatja a lábnyomod. ÉS azért szerintem meg végképp, amiért megmondom a véleményem és te belül igenis jól tudod, hogy mind igaz, amit mondtam rólad. De rá kell döbbenned, hogy ezerszer jobb ember vagyok nálad. És miért? Mert tiszta a lelkiismeretem és nem bántottam senkit, amíg te igen - mondtam kemény hangon. Nem vártam meg a válaszát. Hidegen hagyott. Harmadjára is elindultam, de most szerencsére nem állított meg. Becsuktam magam mögött az ajtót és nagy léptekben kerestem meg Nessát, aki Frankkel beszélt meg valamit. Türelmesen vártam - nem nem váltam az, de a látszat ezt mutatja -, hogy végezzenek. Pár perc múlva ez be is következett, majd Nessa karon ragadott és kiléptünk a nagy épületből. Nessa az autóba kérdezte, hogy milyenek a munkatársaim. Csak tőmondatokban válaszoltam.
- Mi a baj? - aggodalmaskodott.
- Zayn Malik - szűrtem a fogaim között ezt a nevet. Nessa kikerekedett szemmel nézett rám, de rögtön vissza is kapta tekintetét az útra. Nem kérdezte meg, hogy miért. Gondolom otthon akarja megbeszélni, amikor minden figyelmét nekem tudja szentelni. A további utat néma csendben tettük meg. Nekem nem volt kedvem beszélni, Nessa meg nem kérdezett.
- Szóval. Miért utálod ennyire? Azt hittem, hogy örülni fogsz neki - nézett rám Nessa már az ágyamon ülve. Törökülésben ültünk mind a ketten és csak egymásra figyeltünk.
- Miért gondoltad azt, hogy örülni fogok neki?
- Mert a legtöbb tinilány oda van érte - rántotta meg a vállát. - És azért be kell vallani, hogy még így felnőtt fejjel is nagyon helyes gyerek - mosolygott.
- Igen, csak egy tapló - dünnyögtem.
- Miért gondolod ezt? - hangjában semmi megvetés nem volt, csak kíváncsiság.
- Mert ismerem. Régről.
- Tessék? - döbbent meg.
- Egy iskolába jártunk. És olyat tett velem, amit soha a büdös életbe nem fogok neki megbocsájtani - hangomból  magabiztosság és megvetés csengett.
- Mit tett veled Selena? - most már eltűnt a kíváncsi Nessa. Helyét az aggódó édesanya vette át.
- Nem szeretnék róla beszélni. Megbízom benned Nessa, de erről egyenlőre tényleg nem szeretnék mondani semmit - és ez így is volt. Szeretem Nessát, de még egy sajnálkozó pillantásra nincs szükségem. Abból már kaptam eleget.
- Rendben - bólintott, majd halványan elmosolyodott. - De tudod, hogy rám mindig számíthatsz. Majd ha beszélni szeretnél róla, akkor itt vagyok. Mindig itt leszek - mondta én meg a könnyeimmel küzdöttem. Majd nagy hévvel öleltem magamhoz, erősen. Ő is ugyan ilyen erővel viszonozta gesztusom.
- Köszönöm - súgtam fülébe. Éreztem, hogy elmosolyodik, majd elenged és kimegy a szobámból, ezzel egyedül hagyva a gondolataimmal. Elterültem az ágyon és a plafont nézve elmélkedtem. Az az éjszaka és az utána lévő napok olyan mély sebet ejtettem rajtam, hogy még évek múlásával sem forrt össze. Még egy kicsit sem. És nem tudok vele mit kezdeni, csak elfogadni és megpróbálni elnyomni az emlékekkel járó fájdalmat. Zayn Malik. Ő az, aki megkeserítette az életem. Miatta vagyok ilyen, amilyen. Miatta nem megyek el bulizni, miatta félek az utcán, sötétben meg főleg. Mindent elrontott! Mert másképp is alakulhatott volna az életem. Normális, vadóc tinikort is élhettem volna és most is élhetnék. De ezt megtagadtál tőlem. Félénk, gyenge lány vagyok, akinek a gyerekkora nem volt jónak mondható. Sőt. Kifejezetten szar volt. És Zayn, részben neki köszönhetem ezeket, ő pedig fel sem ismer. Ami jobb, de mégis feldühít, mert azt jelenti, hogy akkor neki semmit nem jelentett. Nem bánta meg, és annyira nem volt neki fontos, hogy elfelejtette az egészet. És most boldogan éli a saját életét, mintha semmi nem történt volna. Ezért utálom Zayn Malikot! És gyűlölni is fogom amíg csak élek.