29. fejezet

"Mi a frászkarikát csináltok?"

- Na, milyen volt a randi? - Kérdezte kedves hangon Dylan. Az ujjaim még szorosabban fonódtak a fülemhez tartott telefonom köré.

 - Túléltem - nem akartam hazudni, így ez nem is az. És reménykedtem abban, hogy Dylan ennyiben hagyja a dolgot.

 - Ez a lényeg - mondta, miután halkan nevetett rajtam.

Még beszéltünk pár szót, majd jó éjt kívánva bontottuk a vonalat. Egy utolsó dögnek éreztem magam. Egy rohadéknak, aki meg sem érdemli Dylant. Dylan rendes srác és a barátom. Mégis ezt csináltam vele. Na jó. Nem történt semmi köztem és Zayn között. Semmi! De mégis azt érzem, mintha átverném Dylant. Pedig erről szó sincs. Hiszen mivel tenném ezt? Tudja, hogy Zayn az ál-és hivatalos barátom. Azt is tudta, hogy randiznom kellett vele. Mint ahogy ezek után is erre kényszerítenek. De nem! Nem verem át, hiszen nagyon jól érzem magam vele, és már kezdek többet érezni. Sokszor eszembe jut, vajon most mit csinálhat? Ő gondol-e rám? És ehhez hasonlók is. Szóval ez nem jelenthet rosszat.

A napok szuper gyorsasággal teltek. Ezeket pedig követték a lepörgött hetek. Már a bokámról is levehettem véglegesen a rögzítőt. Minden olyan jelenetet felvettünk, amihez nem kellett annyit rohangálnom és állnom. Nem mondom azt, hogy a bokám már teljesen egészséges, de nem is számítok arra, hogy ezek után az lesz. Ha túlzottan megerőltetem, egy kicsit fáj, de nem vészes. Zayn-nel a „randink” óta semmi nem változott, sőt rosszabb lett. Nem beszélünk, még a szükséges dolgokat is szűkszavúan és lényegre törően közöljük a másikkal, majd elfordulunk és elmegyünk. 

Bármennyire is nem azt mutatják a tények, mégis kezdek afelé hajlani, hogy a „kis” balesetem, tényleg az volt és nem szándékos. Hiszen azóta nem történt velem semmi baj, de még egy zaklató üzenetet sem kaptam. És ez igazán megbékített ezzel a dologgal kapcsolatban. 

Dylan-nel minden tökéletesen alakul. Boldog vagyok vele. Nagyon romantikus, de mégis tudunk hülyéskedni. Mintha a barátom és a legjobb barátom is lenne. Egy kicsit ideges vagyok, amiért a ma estét együtt töltjük. Mármint együtt-együtt. Egy estét. És nem tudom, hogy szeretném-e egyáltalán.

De viszont ezen ráérek később is aggódni. Mert ma vesszük fel azt a jelenetet, amit eddig hanyagoltunk. Talán azért, mert én nem mertem volna még újra felülni a pultra, vagy Frank nem akarta, hogy történtek újra megismétlődjenek. Szóval most a forgatás előtt, mindent átnéznek, hogy a csavarok a helyükön legyenek, jó erősen becsavarva a nekik kifúrt lyukba. Így nem aggódom. Inkább a jelenet miatt stresszelek, mivel eddig minden intimebb és forróbb perceket még nem vettünk fel. És most ezek következnek, aminek egyáltalán nem örülök. És ezt a gombócként összezsugorodott gyomrom is jelzi. A spéci „konyha” előtt állva tördeltem a kezem idegességemben. A tenyerem izzadt, amit nem győztem a nadrágomba törölni. Hiába töröltem szárazra, mert utána újra benedvesedett. Ennyire még sosem voltam ideges, maximum az első forgatási napomon.

Pár perc elteltével, megjelent Zayn is. Talpig feketében, a kék elnyűttnek kinéző baseball-sapkával a fején. Barna szemei, most feketeként csillogtak a kontaktlencse miatt. Az enyém szürke volt. Már kezdtem hozzászokni, hogy a szemembe van ez az izé.

-         Most jön a legrosszabb – sóhajtottam fel fájdalmasan. Meglepetésemre Zayn reagált.

-         Nem. Majd a csókjelenetek lesznek azok – és ezzel abba is hagytuk a beszélgetést.

Az intimebb rész előtt lezajló párbeszéddel nem volt semmi gond. Egyszer elpróbáltuk, másodjára már fel is vettük. Csakhogy most jön a neheze. Kicsit még mindig tartok a pulttól, de Zayn-től jobban. A mozis randink óta elmentünk kétszer együtt, de akkor alig beszéltünk. Azon kívül pedig szinte semmilyen fajta kommunikáció nem volt köztünk. Mély levegőt vettem, és egy korty víz után beálltam a helyemre Zayn mellé. Először ezt is el fogjuk próbálni, majd utána felvesszük. Legalábbis remélhetőleg elég lesz egyszer elpróbálni. De úgy gondolom, hogy már nem a forgatás elején vagyunk, szóval egy kis összesimulást még zökkenő mentesen megcsinálhatunk. Legalábbis remélem.

-          Próba. És kezdhetitek! – Ez volt a végszó.

Mikor Zayn mögém állt, és a hátamhoz simult, a pulzusom felszaladt, de próbáltam elrejteni a bennem lévő érzéseket, amiket nem tudtam mire vélni. Egész jól ment, annak ellenére, hogy nagy küzdelmembe került, hogy ne remegjen meg a hangom a szövegem mondása közben. Aztán jött a fekete leves. Ahogy a könyvbe is meg van írva. Zayn a pulcsim ujjának segítségével érte el kezeim mozdulatlanságát. Majd közelebb húzott magához, mígnem mellkasunk összesimult. Éreztem, hogy elindul a testemben egyfajta bizsergés. Csak néztem Zaynt. Tekintetünk összeakadt. Tenyerei szépen lassan letévedtek a csípőmre, majd felemelt és a pultra ültetett. Elfeledkeztem mindenről. Hogy hol vagyunk, mit kéne mondanom. Csak őt láttam. Ketten voltunk. Tenyerei szétterültek a csípőm két oldalán.Tudtam, hogy most én jövök. De a betanult szövegem elillant a fejemből, ahogy minden más is. Majd eszembe jutott az, amit most én is szeretnék mondani. És nem csak a forgatókönyv miatt.

-          Vedd le a sapkád! – Leheltem halkan. Zayn megfordította, hogy az ellenző része hátul legyen, ezzel felfedve előttem teljes arcát. Kissé oldalra billentve fejét hajolt arcomhoz közelebb. Lassan már ziháltam, annyira vert a pulzusom.

-         Menned kellene. Határozottan menned kellene – nyögtem rezignáltan a szavakat. Ő válaszolt, úgy ahogy meg van írva, csak éppen azt nem tudom, hogy mit, mert telt ajkai először vállamat, majd egészen a nyakamig súrolt, néhol egy kicsit megszívva puha bőrömet. A lélegzetem akadozott, a testem alatt elveszítettem az uralmat. Már nem csak a testem, de szó szerint minden egyes porcikám zsivajgott és többért kiáltozott. Mikor barangolását tovább fojtatta és az állkapcsomon állt meg, éreztem, hogy végleg minden ellenérvem elszállt. Nem tudtam magam kontrolálni. Kezeit csípőmre tette. Itt megszólalt a telefonom, ahogy az kell, csakhogy egyikünk sem távolodott el, ahogy azt kellett volna. Mind a kettőnk tekintete cikázott. Hol a másik ajkát, hol a szemeit néztük. Majd végül közelebb hajolt. Kezeim elindultak, hogy nyaka köré fonjam őket és még közelebb húzzam magamhoz. Szemeit lecsukta, ahogy én is. Leheletünk összekeveredett, ezzel még nagyobb vágyat keltve bennem. Érezni akartam csókjának édes, mámorító ízét. Csalogatott, és én boldogan hajoltam közelebb, hogy vágyam beteljesüljön. Ajkaink között már csak pár milliméter távolság lehetett, amikor egy hang pukkasztotta ki a magunk köré eszkábált kis burkunkat.

-        -  Mi a frászkarikát csináltok? – Kérdezte Frank. Egyszerre és amilyen gyorsan csak lehet, elengedtük egymást. Zayn két lépéssel hátrébb lépett. Én nem ugrottam le a pultról, csak döbbentem néztem hol a földet, hol az engem vizslató fekete szemeket. Nem tudtam mi történt. Csak azt, ha Frank nem állít le minket, akkor megtörtént volna. Megcsókoltam volna Zayn-t. Úgy, hogy én akartam. Mert égető vágyat éreztem azért, hogy megcsókoljon. Érezni akartam, hogy ajka édesgetve kényezteti az enyémet. Érezni akartam testét az enyémnek simulva. És az a legrémisztőbb, hogy most is ezt érzem.

 
Sziasztook! ♥ Most ide írok, mert egy fontos dolgot szeretnék Tőletek kérdezni. A facebook-csoporttal kapcsolatban. Elég kevésnek (szánalmasnak is) tartom, hogy kb semmit nem írok oda. Még sosem volt ilyesfajta csoportom, és nagyon egy ilyennek sem vagyok a tagja. Szóval. Szerintetek mivel kéne egy kicsit feldobni, hogy értelme is legyen? Legyenek egy-két előre megírt jelenetből apróbb szösszenetek? Esetleg véleménynyilvánítások az adott részről? Talán egy-két film&könyv ajánló, vagy kritika? Vagy ötletbörze szerűség, ami segítségével együtt összeteszünk egy novella félét? Mi legyen? Mit szeretnétek? Ezek körül valamelyik jó egyáltalán? Annyit gondolkoztam ezen, de egyszerűen képtelen vagyok dönteni vagy valami normális dolgot kitalálni. Kérlek segítsetek. :) Nagyon köszönöm a kommenteket és a plusz olvasóknak nagyok örülök és üdvözöllek Titeket! ♥♥