8.fejezet

Jó reggelt minden Kedves Olvasómnak! <3 :) 
Tegnap este sokáig fent maradtam és megírtam a részt. :D A hetem katasztrófa és még ennél rosszabb lesz.... de a jövőhéten nem írok 6 dolgozatot csak 2-tőt így remélem lesz időm a blogomra és tesóm is odaadja a gépét. :D Remélem jól vagytok! ;) <3 Jó olvasást <3 :))

Nagy ölelés, Kata

- A menedzsment és jó magam is arra a döntésre jutottunk, hogy nektek egy párt kell alkotnotok a való életben is - fűzte össze ujjait maga előtt Frank. A hír hallatán Zayn-nel először egymásra néztünk, majd egy emberként pattantunk fel a székről. 

- Ezt nem tehetitek! - mondta Zayn idegesen. 

- Ebbe mi bele sem szólhatunk? - kérdeztem én is, mondjuk én próbáltam úrrá lenni a dühömön. 

- Gyerekek! Nincsen más választásotok. Így jobban el tudjuk adni a filmet - mondta nyugodtan Frank. Az én idegeim az eget csapdosták. 

- Én nem fogom vele eljátszani még a való életben is a szerelmeset! - jelentette ki határozottan Zayn rám mutatva. 

- Mint ahogy én sem! - vágtam rá én is. 

- Pedig muszáj lesz! Kilépni már nem léphettek, hiszen a szerződések nem engedik. 

- Francba a szerződésekkel! - csapott az asztalra Zayn. 

- Nyugodj le Zayn! És ne csapkodd az asztalomat. Ez van! Ezt kell szeretni. Mától egy pár vagytok és erről  nem fogok többet vitát nyitni! - emelte fel a hangját most már Frank is. Zayn dühösen fújtatott egyet, de nem szólt többet. Én pedig csak mély levegőt vettem, hogy lenyugtassam magam. - A végén talán még össze is melegedtek és akkor jobban fog menni a közös munka is - mondta Frank már teljes higgadtsággal. 

- Francot! - mondta Zayn. 

- Én sem gondolnám. De megtesszük - mondtam lemondóan. Zayn megütközve nézett rám. 

- Rendben. Ennyi lenne. Kaptok két nap pihenőt, mert az itteni forgatásokat befejeztük. Portlandbe folytatjuk, ahol a könyv is játszódik és még meg kell szervezni egy-két dolgot. Addig is szedjétek össze magatokat. Mutatkozzatok többet együtt az utcán, hogy lefényképezhessenek titeket. ÉS lehetőleg élethű legyen a köztetek lévő románc. A világnak el kell hinnie, hogy együtt vagytok és szeretitek egymást.

- És itt a beltéri helyszínek, amik fel lettek már építve? Azokkal mi lesz? - kérdeztem ennél az utazás kijelentésnél megakadva. 

- Miért mutatkozzak vele? Már most? - hitetlenkedett Zayn. És akkor esett le nekem is Frank mondandójának a másik fele. Döbbenten álltam ott haraggal teli. 

- Azért nem jó, mert találtunk annál jobbat csak Portlandben és annak környékén, így a film élethűbben előhozza a könyvben írottakat. És a szabadtéri jelenetek forgatását úgy is ott akartuk megcsinálni. A te kérdéseidre Zayn, pedig az a válasz, hogy azért mert muszáj és azért most, mert nem rég lett nyilvánosságra hozva és a média most ezen fog csámcsogni jó sokáig. Szóval már most egy párt kell alkotnotok, hogy lássák, hogy milyenek lesztek együtt a vásznon is. És természetesen így több nézője is lesz a filmnek, hogy szerelmesek vagytok

- De nem vagyunk azok! - vágtuk rá egyszerre Zayn-nel. 

- Nem érdekel. Nem is azt kértem, hogy azok legyetek. Csak el kell játszanotok. Nem mindegy? Ugyan olyan, mint a kamerák előtt - rántotta meg a vállát. 

- Nem ugyan olyan! - mondtam dühösen. 

- Nem elég, hogy vele kell lennem szinte egész nap. De még a pihenő napomon és más időben is ki kell bírnom - dünnyögte Zayn. 

- Ezzel én is így vagyok. Frank. Te is pontosan jól tudod, hogy utáljuk egymást Zayn-nel. Ezzel csak még rosszabb lesz a viszonyunk - próbáltam érvelni higgadt fejjel. 

- Most már elég legyen! - állt fel dühösen Frank és az asztalára csapott. 

- Bezzeg amikor én csaptam rá, rám szóltál - mondta Zayn dühösen. Franknek több sem kellett. Vörös fejjel kezdett el üvölteni velünk. 

- Elegem van belőletek! Nem érdekel, hogy utáljátok egymást! De ti jelentkeztetek erre a munkára és aláírtátok a szerződést is. Úgyhogy az lesz amit én mondok! Szerelmes párt fogtok alkotni a való életben is! És most már egy hangot sem akarok hallani ezzel kapcsolatban! Megértettétek? - nézett ránk dühtől égő tekintettel. Bólintottam egyet. Zayn pedig csak megrántotta a vállát, majd lazán kisétált az irodából. 

- Viszlát Frank! - indultam el én is. 

- Majd hívlak, hogy mikorra kell jönnöd két nap múlva - mondta most már kicsit nyugodtabb hangon. 

- Rendben. Köszönöm. Szia - és ezzel kiléptem és becsuktam magam után az ajtót. Nagy levegőt vettem és elindultam. Ám a bejárat előtt két fiú is állt és nagyon úgy fest, hogy mind a kettő rám. Kíváncsian mentem hozzájuk. Először Zayn-hez fordultam, mert hamar le akartam őt tudni. 

- Kéne a telószámod, hogy hívjalak. Holnap találkoznunk kell - szűrte a fogai között mérgesen. 

- Nagyszerű - forgattam meg a szemem, majd gyorsan lediktáltam neki a számom. Köszönés nélkül távozott. 

- Bunkó - morogtam az orrom alatt. 

- Baj van? - nézett rám aggodalmasan Dylan. 

- Egy párt kell alkotnunk Zayn-nel a való életben is - dünnyögtem fájdalmas képpel. Először értetlenül nézett rám, majd mintha megvilágosodott volna. 

- Szóval te vagy az új Hydra film egyik főszereplője - mosolygott. Bólintottam egyet. - Gratulálok! - ölelt meg örömében. Esetlenül, de viszonoztam gesztusát. Mikor elváltunk lehajtottam a fejem, hátha el tudom takarni az arcom a hajammal. Szerencsére sikerült. Vagy látta, de olyan kedves, hogy nem említi ezzel még nagyobb zavarba hozva.

- És te mit csinálsz itt? - tudakoltam, amikor már éreztem, hogy a fejem a normális színében pompázik.

- A Hydráé a Teen Wolf. Most éppen kaptunk pár nap szünetet, de el kellett intéznem valamit.

- Igen? Ezt nem is tudtam - gondolkoztam el. Ő csak mosolygott.

- Szóval... - kezdett bele én pedig visszanéztem rá. - Akkor megadod a telefonszámod? - kérdezte zavarba esve. Megmosolyogtatott bizonytalansága és mintha arca is kissé kipirult volna, de lehet, hogy csak beképzeltem magamnak.

- Ja tényleg. És a címemmel is jövök - nevettem fel visszaemlékezve az elfutásomra. Elég hülye gondolat volt tőlem, hogy csak úgy ott hagyom azzal a szöveggel, hogy "ha a sors is úgy akarja..." de akkor abban a pillanatban jónak tűnt. És kíváncsi voltam, hogy összefutunk- e még véletlenül. Hát igen. Szó szerint sikerült összefutnunk. Természetesen énmiattam.

- Hát ha szeretnéd, de azt nem kell ha nem akarod - próbálta szépíteni a dolgot.

- Nem zavar, ha tudod. Hiszen ha ezek után is találkozni akarunk egyszer úgyis megtudod, szóval mindegy - legyintettem. Elmosolyodott.

- Akkor ez azt jelenti, hogy ezek után is találkozni akarsz velem? - zavaromban lehajtottam a fejem. Ez nem lehet igaz! Hogy tud mindig ennyire zavarba hozni?!

- Öhm. Mert nem szeretnél? - néztem szemébe.

- Dehogy is nem! Ez hülye kérdés volt! Hát persze, hogy szeretnék - mosolygott.

- Akkor örülhetsz, mert én is szeretnék.

- Oké- és elkezdett ugrálni, mint egy 5 éves aki cukorkát kap. Nevetve fogtam meg a kezét, hogy megállítsam.

- Rendben nagyfiú. Akkor haza is kísérhetsz, hogy megtudd hol lakom. Persze, csak ha nincs más dolgod és kedved is van hozzá - jöttem megint zavarba.

- Hát persze, hogy van kedvem. Pont sétálni szerettem volna egyet - és ezzel megfogta a kezem és maga elé engedve, léptünk ki az ajtón. A kezemet továbbra is fogta, ami kissé zavart, hiszen még nagyon korainak tartottam a dolgot, így finomat kihúztam tenyeremet az ő nagy mancsai közül. Ő csak bocsánatkérően elmosolyodott és oldala mellette engedte kezét. Én is így tettem, majd útnak indultunk.

- Kérdezhetek valamit?

- Még többet is - bólintott.

- Azt tudom, honnan jöttél, ezért azt nem kérdezem meg. De azt viszont nem tudom, hogy megbántad-e - néztem oldalra, hogy láthassam arcát. Kissé meglepődött kérdésemen. Zsebre tette kezeit. Kissé összeráncolta homlokát és bőszen kereste a választ. A koncentrálás ezen formája megmosolyogtatott. Nagyon aranyosan néz ki. Amúgy is, de így meg aztán végképp.

- Öhm ezt még sosem tették fel nekem. De igen is meg nem is. A családom és a barátaim nagyon hiányoznak. De viszont vannak időközök, amikor haza tudok menni, vagy ők jönnek el hozzám. Akkor vágyom a legjobban haza, amikor iszonyatos a beosztás. Kora reggeltől késő estig forgatunk és így megy ez elég sokáig. Ezekben a huzamosabb időszakokban a legrosszabb távol lenni a szeretteimtől. De úgy gondolom, hogy meg is érte, hiszen imádom a munkám. Álmodni sem mertem róla. Még egy el nem ismert filmről is csak álmodtam. Most pedig egy sikeres sorozat egyik főszereplője vagyok. Azt hiszem, hogy ez sok mindent megér, hiszen elég kevés embernek adatik meg az, hogy átélje az álmát - fejezte be. Bólintottam egyet, mondván, hogy tudomásul vettem.

- Igen. Lehet, hogy igazad van. Sőt biztos is, hiszen már jó ideje a sorozat szereplője vagy - bólintottam halványan mosolyogva. 

- Kételyeid vannak? - ezen a kérdésen egy kicsit elgondolkoztam, majd válaszoltam. 

- Néha. Igen előfordult. Nagyon hiányzik az anyukám és a legjobb barátnőm, Lola is. De Lola remélhetőleg nemsokára jön. De viszont anyu nem tud elszakadni huzamosabb ideig a munkájától, így vele nem is tudom mikor fogok tudni találkozni. Az biztos, hogy én nem mostanában tudok majd elszakadni innen. Bradford nem kifejezetten hiányzik. Van egy titkos helyem, ahova még most is legszívesebben elmenekülnék, de egyéb nem hiányzik onnan. Utálom az ottani korombelieket, utáltam az iskolát is. Ezért van csak egyetlen egy barátom. De úgy gondolom, hogy ennyi bőven elég, mert Lola mindig mellettem volt és mellettem is fog maradni. Majd ha sikerül nekem is egy apróbb lakást megvenni vagy egy albérletet szerezni, akkor biztos, hogy ideköltöztetem. Ő is még suliba jár, de mivel én is elkezdek pár napon belül egy külön tanárhoz járni, ezért szerintem kettőnket is elvállalná. Szeretem ezt a várost, pedig nem sokat láttam eddig belőle. De tényleg hiányoznak és olyankor mindig nagyon egyedül érzem magam - fogalmam sincs mi ütött belém. Sosem volt az a fajta, aki hamar megnyílik egy embernek. Na jó. Anyun és Lolán kívül eddig senkinek sem nyíltam meg igazán és most itt vagyok. Dylannek minden bennem kavargó érzésemet elmondom, pedig egyáltalán nem szokásom az ilyen. De a kisugárzása, a szeme csillogása és a barátságos szép mosolya azt az érzetet kelti bennem, hogy benne teljes mértékben megbízhatok. És tudom, hogy az érzéseim nem fognak becsapni. 

- Apukádról nem beszéltél... - mondta halkan. Nekem pedig lefagyott a mosoly az arcomról és az eddigi nyugodtságom ridegségbe és görcsbe változott át. 

- Róla nem is fogok - vágtam rá szárazon. Dylan bocsánatkérően nézett rám és mintha egy kis megbántottságot láttam volna szemeiben egy pillanatra, de nem biztos. Még nem ismerem annyira, hogy ezt így meg tudjam állapítani. 

- Sajnálom. Nem veled akartam így viselkedni. Csak erről még nem szeretnék beszélni. Majd talán később. És akkor, ha majd még érdekelni fog - próbálok bocsánatkérő mosolyt csalni arcomra, de kétlem hogy sikerült volna. Dylan nem szólt semmit, csak megfogta a kezem. Megállt, ezzel engem is megállítva. Kérdőn néztem rá, mire ő hirtelen szorosan vont magához. Eléggé meglepődtem és hirtelen nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Talán emiatt engedett el olyan hamar. Némi csalódottság suhant át arcán, de próbálta eltakarni a benne kavargó érzéseket. Gratulálok Selena!! Végre egy normális ember a környezetedben és te hülye vagy és megbántod! 

- Sajnálom Dylan. Iszonyatosan aranyos srác vagy... -kezdek bele, mire kínosan elmosolyodik és belevág a szavamba. 

- Nem kell folytatnod. Tudom, hogy általában az ilyen kezdetű mondtatok hova vezetnek. Jobb ha nem mondod ki és így válunk el - súgta. Értetlenül néztem rá, majd gyorsan megvilágosítottam. Ő azt hitte, hogy el akarom küldeni... Dehogy akarom elküldeni! Te jó isten. Mekkora hülye lénnék ha elküldeném?! Hülye vagyok, de nem ekkora. 

- Megengeded, hogy végig mondjam? - kérdeztem kedvesen. Ő erre aprót bólintott. 

- Szóval csak azt akartam mondani, hogy nem azért viselkedek néha úgy ahogy, mert nem kedvelnélek. Csak én már elég rég óta taszítom az embereket. Lolán kívül nem volt olyan hogy bárki önszántából közeledett volna felém. És nekem ez még nagyon új. De nagyon aranyos és jófej srác vagy. Mindenféleképpen szeretném veled továbbra is tartani a kapcsolatot és tényleg igyekezek felfogni és hozzászokni, hogy valaki keresi a társaságom - mondom ki viselkedésem okát. Ő pedig csak elmosolyodik. Én pedig nem gondolkodva ölelem magamhoz. Most ő lepődött meg ezen gesztusomon, de viszonozta ölelésem. 

- Rendben. Most az egyszer megbocsájtva - bólintott mosolyogva. 

- Csak most az egyszer? - hitetlenkedtem viccesre véve a dolgot. 

- Persze. Több ilyen nem lesz. Az én bocsánatom is véges - és itt megremegtek vállai, mert nagyon azon volt, hogy ne röhögjön. Na igen. A sok év és a rutin. 

- Tyű. Akkor nem is érdemes játszadoznom vele és feszegetnem a bocsánatod kicsiny kis húrját - húztam el a szám kissé lehajtott fejjel. 

- Jó kislány - hallottam meg hangját. Felpillantottam rá szempilláim mögül. 

- Én most nagyon vágyom egy nagy nyalókára, két copfra a fejemen és fidres-fodros szoknyácskára, hogy cuki legyek és megtudjalak győzni határtalan kedvességemről és jó szándékomról - egyik kezemet hátra tetettem, a másikkal egy hajtincsemet tekergettem, míg lábaimat is csámpássá tettem. És próbáltam cukin nézni és nem utolsó sorban azért küzdeni, hogy ne röhögjek. Ő felnevetett. 

- Nem kellenek neked kellékek. Ez a beállás és az arc. Kész. Megnyerted a 10 évesek szépségkirálynő versenyt. Iszonyatosan cuki vagy - nevetett ki. Én is elnevettem magam, de ezzel csak zavartságomat próbáltam palástolni. Egy picit a vállába bokszoltam. Nevetve és jókedvűen folytattuk tovább utunkat. Egészen Nessa házáig oltottuk magunkból a hülyeséget. Nagyon hamar feltudtam oldódni a társaságában. Nem utolsó sorban nem féltem előtte magamat adni. Nem kérdezett többet apámról, mint ahogy azt sem kérdezte, hogy milyen rossz emlékek vannak Bradfordban hagyva. Mert úgy érzem, a történtek óta most először, hogy képes leszek ott hagyni. Mindent ott hagyok azon a bizonyos utcán és az iskolában, ott Bradfordban. Oda, ahová soha többé nem fogok menni. Eltemetem a rosszat és csak a jóval fogok foglalkozni. Hiszen egy film főszerepe az enyém, itt vagyok Los Angelesben és ami a legfontosabb: Megkaptam Dyalant. Nagyszerű ember. Már most nagyon jóban vagyunk, de szerintem ez nagyon jó barátság kezdete. Talán még több is lesz. Nem tudom, hogy neki mi a szándéka velem. De ha már a barátomnak tudhatom őt, nekem az is elég. A bejárati ajtóig kísért, és ott cseréltünk telefonszámot. Csináltunk egy őrült közös képet, amin mind a ketten bandzsítunk és nyelvünkkel próbáljuk megérinteni az orrunkat. Hát kevés sikerrel, de a kép nagyon jó lett. A képet mind a ketten kitettük hívó képnek. Holnap miután lefutom a kötelező köröket Zaynnel, utána felhívom és találkozunk. Végre valami, ami éltetni fog abban az időben, amit Zaynnel kell kibírnom. Kaptam két cuppanós puszit az arcomra, majd elsétált. Én bárgyún mosolyogva álltam a bejárati ajtó előtt szerintem több ideig, mint az normális lett volna és sután integettem úgy a senkinek, mivel Dylan már egy jó ideje kisétált a látókörömből. Amikor a kezem elfáradt és tényleg kezdtem cikinek találni a viselkedésem - jobb később, mint soha -, belémtem a gyönyörű házba, amit most otthonomnak nevezhetek. Marthára a konyhába találtam rá - hol is máshol -, és épen a vacsit csinálta. Nem mondta el, hogy pontosan mit takar a mai nap a vacsi, de az illatokból ítélve nagyon finom lesz, mint mindig. Boldogan szökdécseltem a szobámba. Levetkőztem és kidobtam a szennyesbe a ruhám és egy kényelmes otthoni szerelésre cseréltem át. Egy citromsárga toppot és fehér egyszerű rövid gatyát kotortam ki a szekrényemből, majd gyorsan magamra kaptam. Hajamat felkötöttem a fejem tetejére, azzal sem törődve, hogy buklis itt-ott. Éreztem, hogy a kimerültség hirtelen ragadott magával, de nem engedtem neki. Beugorva a puha ágyneműm közé elrendeztem magam, hogy kényelmesen üljek, aztán ölembe vettem a laptopom és bekapcsoltam a készüléket. Párperc múlva pedig már a Twitter profilomat néztem kétszer nagyobb szemekkel a normálisnál. Merthogy hirtelen 28,769 követőm lett, abból az 5-ből ami eddig volt. A nagy növekedés megdöbbentett, de nagyon jól esett. A film még ki sem jött, a forgatás még csak most kezdődött, de máris ennyien bíznak a filmben, és talán bennem is. Ezeknek az embereknek talán szimpatikus vagyok. Ezzel a tudattal az önbizalmam is megnőtt egy kevéskét. Elkezdtem a visszakövetéseket és olvastam a bejövő üzeneteket is. Nagy részben a filmmel kapcsolatban kérdezgettek. Nem akartam mindenkinek egyenként válaszolni, mert ugyan az a válaszom lenne az összesre. Ezért inkább gondoltam írok egy tweet-et, hogy mindenki láthassa. 

selenaunderwood @selenanderwood

Hello mindenkinek! :)) Sokan kérdeztetek a filmmel kapcsolatban. Igen. Én játszom Nora szerepét. De a filmmel és a forgatással kapcsolatban ennél többet nem oszthatok meg senkivel sem. Sajnálom, de nem lehet. De viszont azt elmondhatom, hogy aki olvasta a könyvet (én is) az imádni fogja a filmet. És az is, aki nem olvasta. Már nagyon várom, hogy kész legyünk és megjelenjen a film a vásznokon is, hogy megtudjam a véleményeteket. ;) Remélem jó napotok volt! Nekem fárasztó, de élményekkel teli :) Minden követőt próbálok visszakövetni és aprólékosan sikerülni is fog. :D Csak most hív a vacsora utána pedig az álmok világa! :D Jó éjt nektek is! <3 :) S. xoxox

Megosztottam a posztot, majd kijelentkeztem. A telefonom rezgésére lettem figyelmes. Feloldottam a zárat. Telefonom egy üzenetet jelzett, ami egy számomra ismeretlen számtól érkezett. Kíváncsian nyitottam meg a kis szövegecskét. Amin elolvastam a pár szót a jókedvem elszállt. 

Holnap találkozzunk a stúdió közelében lévő Starbucksnál 2-kor. Ha már velem mutatkozol, próbálj csinos lenni! Talán menni fog! Z.

Dühösen megforgattam a szemeimet.

Nagyszerű. Pár órát csak kibírok valahogy. Seggfej. Küldtem el válaszom. Pár perc múlva érkezett is rá a reakció. 

A seggek általában vonzók. De a te csúnya fejed soha nem szép, akárhogy nézzük. Még tűrhető sem. De holnap talán a több kiló smink segíteni fog.

Wáááá! Komolyan mondom, hogy holnap felgyújtom! 

Sztárocska. Túl sokat képzelsz magadról. Talán holnap kényelmesre veszem a figurát és a kedvenc mackónadrágomba és itt-ott szakadt lógós pólómba megyek smink nélkül. Fő a természetesség. ;)

Valahogy nem lepődöm meg azon, hogy van szakadt pólód, amit használsz is. Rád vall. De csinálj amit akarsz. Csak így végképp nem fogják elhinni, hogy a barátnőm vagy, mert én mindig szép lányokkal mutatkozom. A szép ruhákkal sem bomba biztos, hogy a sajtó bekajálja, de talán sikerülni fog. De ha te csövesként akarsz mutatkozni ám legyen. Én a azon sok emberek közé fogok tartozni akik nevetni fognak rajtad.

Bosszúsan fújtattam egyet. 

Zayn Malik hírneve kockán forog... Istenem!! Most mi lesz?? Aludni sem tudok majd.... :/ Azért ilyen bűntudattal nem tudna élni egy ember sem... :((

Most rögtön jött is a válasz. 

Legalább nekem van olyanom ami konckán foroghat. Neked olyanod sincs.

És ez így folytatódott egészen késő estig. SMS-ekkel bombáztuk a másikat, egészen addig amíg én el nem aludtam a telefonommal a kezembe. Még érzékeltem, hogy csipog egyet üzenetet jelezve, de úgy gondoltam elég volt Zayn Malikból mára ennyi. Még a holnapot is ki kell vele bírnom. Ami még rosszabb, hogy csak ketten leszünk. "Randizunk". Remek. Már alig várom.... Ezzel az igazán kedves gondolattal hajtottam álomra a fejem.