9. fejezet

Sziasztok Drágák! :D <3 Gondolom többen már elolvastátok a részt... :)) Baj nincs ezzel, mert én voltam szerencsétlen... :D Nem akartam még megosztani mert nem olvastam át, és nem javítgattam ki... :) Remélem azért nem volt benne annyi hiba... :) De most frissítettem kijavítottam szóval minden rendben van már. :D Remélem tetszett nektek! 
Nagy szeretés, Kata xxx.

Iszonyatosan jó az az érzés, amikor az ember akkor kel fel, amikor kedve tartja. Most nem ugrasztott ki az ágyból a telefonom ébresztője, vagy a csengőhang, ami azt jelzi, hogy valaki keres. Most százszázalékosan kipihentem magam. Talán túlságosan is. Összesen 13 órát aludtam. Hogy ez hogy lehet? Nem tudom, de a nagy rohanásban fel sem tűnt, hogy mennyire kimerült vagyok. Teljesen fitten és dalolva keltem ki a pihe-puha ágyból. Az sem érdekelt, hogy a hangom iszonyatosan rossz és aki hallja, annak a dobhártyája kettészakad. A puha köntösömbe slattyogtam ki a konyhába. Mártha már ebéddel várt.
- Hol vannak a többiek? - utaltam Nessára és Victorra, merthogy ma még nem találkoztam velük. Vagyis az idevezető úton nem láttam őket, merthogy ma ennyi távolságot tettem meg a házban össz-vissz.
- Nessa kisasszony dolgozik, Victor pedig a kertben van - mondta, miközben mosogatott. Legszívesebben kivenném a kezéből a szivacsot és a tányért, leültetném egy székre, hogy pihenjen. Én pedig rendet raknék. De akár hányszor próbálkoztam ezzel, mindig ellenkezett és nem engedte, hogy segítsek. Mindig azt mondta, hogy ő ezért kapja a fizetését és nem azért, hogy üljön egész nap. Kétlem, hogy Nessa elküldené, ha pihenne is egy kicsit, de hajthatatlan. Megettem a finom ebédet aztán berohantam a szobámba egy el nem kezdett könyvért. De aztán rájöttem, hogy nem pizsibe kéne kimennem a házból, így visszafordultam és újra a szobámba loholtam. Egy egyszerű és kényelmes ruha összeállítás mellett döntöttem. Megnéztem a telefonomon az időt, hogy azért mégis tisztába legyek az órával. Hát kár volt. Merthogy 1 óra van?! Én pedig 2-kor találkozom Zayn-nel. Remek. Akkor megint nem tudok olvasni. Bosszúsan dobtam a telefonomat az ágyra, mintha ő tehetne arról, hogy "randim" van egy paraszttal. De utána pedig Dylannel. Szóval ez motivál. A kényelmes ruhát - ami ha volt rajtam 3 percet -, lecseréltem egy rövid sortra és egy fehér mintás toppra. Hajamat kiengedtem és egy vastagabb tincset becsavartam és baloldalra eltűztem. Kifestettem magam. Nem akartam túlzásba vinni és nem is vittem. Nehogy Zayn azt higgye, hogy miatta kiöltözök.  Dylan miatt sem tenném, nemhogy még Zayn miatt. A telefonomat zsebre tettem, majd nagyot sóhajtva hagytam el a szobámat. Utálom Zaynt! Utálom a menedzsmentet, amiért kitalálta ezt a szarságot! Emiatt nem tudok olvasni. És emiatt tudok később találkozni Dylannel. Magamba dühöngve hagytam el a ház bejáratát. Ám Victorba szaladtam bele az udvaron.
- Hova ilyen gyorsan? - kérdezte mosolyogva.
- Zaynnel találkozom. Muszáj - nyögtem fájdalmasan. Biztatóan végigsimított karomon, majd bement a házba. Ezt szeretem Victorban. Sosem mondja, hogy semmi gond nem lesz, vagy sosem nyugtat feleslegesen sablon szövegekkel. Némán biztat. A szemével és a tekintetével. Kissé nyugodtabban indultam útnak. A séta mellett döntöttem, abban reménykedve, hogy a természet és a város folytonos pörgése, teljesen lenyugtat. Az úton nem is foglalkoztam Zaynnel. Az emberek jókedve és a napsütés engem is boldogabbá tett. A Starbuckshoz értem. Amikor beléptem, egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy sok ember várja a sorát, hogy megtudja szerezni a finom italt. Körbenéztem, de természetesen Zayn nem volt itt. A pumpa rögtön felment bennem. Iderángat kettőre! Miatta nem tudok olvasni, erre késik! Leültem egy üres, kissé eldugottabb asztalhoz.
Ideje jönnöd nem gondolod?! Egy rejtettebb asztalnál ülök a pultról balra! Siess, hogy minél előbb túl legyünk rajta!
Küldtem el idegesen az SMS-t. Nem érkezett válasz, ami még jobban feldühített. Komolyan mondom! Csak érjen ide. Biztos megcsapom!! Körülbelül 10 perc várakozás után leült velem szembe valaki. Felnéztem és egy barna szempárral találtam szembe magam, aminek tulajdonosának arcán önelégült mosoly ült. Leküzdöttem azt a vágyat, hogy most ebben a pillanatban pofozzam fel minden bevezetés nélkül.
- Bocs a késésért - tett úgy, mint aki annyira sajnálja.
- Jahj megbocsájtva. Biztos ezer és egy dolgod volt - mondtam ironikusan.
- Tán zavar, hogy nekem van olyanom is? - húzta fel egyik szemöldökét.
- Dehogy zavar! Csak azért időben idebaszhattad volna magad! - mondtam dühösen. Felnevetett.
- A kis szent lelkű Selena mérges. És ezt én váltottam ki? Micsoda galád vagyok - húzta el színpadiasan a száját.
- Te nem galád, hanem egyszerűen bunkó fasz vagy - rántottam meg a vállam. - Ez jobban illik rád - tettem még hozzá.
- Tudod. Hazudni bűn! - mosolygott gúnyosan.
- Tudom. Ezért nem is teszem. Soha - mosolyodtam el.
- Akkor bizonyítani is tudod?
Ezt most komolyan kérdezte?
- Igen. Azért vagy ilyen mert... - de itt megakadtam. Nem akartam neki elmondani, hogy mit tett. Nem akartam, hogy rájöjjön, én voltam az a lány. Nem akarom, hogy ezáltal a múlt újra megismétlődjön.
- Na látod. Nem tudsz mondani semmit - csapta össze a kezeit győzedelmesen. Egy szemforgatással lerendeztem a dolgot. Csipogott a telefonom, ahogy Zayn-né is. Kíváncsian nyitottam meg. Franktől jött.
Normálisan viselkedjetek és legalább látszódjon úgy, hogy kedvelnétek egymást!! 
Rövid és lényegre törő. Szerintem Zayn is ezt az üzenetet kapta, mert szemet forgatott és visszacsúsztatta a zsebébe a telefonját.
- Vegyünk valamit, aztán menjünk - mondta.
- Hova?
- Te komolyan ennyire hülye vagy, vagy csak megjátszod? - bosszankodott. Éppen visszaszóltam volna, de közbevágott. - Azért, hogy az újságírók lássanak az utcán együtt. Lefényképeznek, aztán ennyi.
- Akkor siessünk. Minél előbb annál jobb - csillantak fel a szemeim, elfeledkezve arról, hogy mit mondott rám.
- Én is örülök ennek, de neked túlságosan csillog a szemed - mért végig furán.
- Miután végeztünk, nekem dolgom van, amit sokkal de sokkal jobban fogok élvezni, mint ezt. És annak is örülök, hogy megszabadulok tőled. Tehát, dupla élvezet - kacsintottam, majd felálltam és beálltam a sorba, ami nem fogyatkozott azóta mióta bejöttem. Nem azért, mert nem dolgoztak és állt a sor. Csak egyszerűen mindig jöttek új emberek. Mosolyogva álltam be a sor végére. Nem gondoltam volna, hogy ezen a "randin" mosolyogni fogok a boldogságtól - nem gúnyosan vagy lenézően. Boldogan. De nem Zaynnek köszönhetően. Természetesen Dylan miatt. Alig vártam, hogy találkozhassunk. Zayn mellém állt.
- Nagyon örül az a csúnya fejed. Biztos valami új ruha van piacon. Vagy táska - oltott le. Vagyis próbált.
- Látszik, hogy nem ismersz Zayn. Semmit nem tudsz rólam, de ez nem is baj. Csak közlöm, nem ilyesmi van a dologban. De semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok. És igen. Örül a fejem, mert alig várom - mosolyogtam még mindig. Nem engedtem, hogy Zayn letörje a lelkesedésem.
- Nekem aztán mindegy mit csinálsz - rántotta meg a vállát flegmán, aztán csöndben maradtunk. Én jegeskávét kértem, hogy lehűtsön a nagy hőségben. Zayn kiosztott egy aláírást a minket kiszolgáló lánynak, majd ő is egy jegeskávé mellett döntött. Aztán a jellegzetes és híres pohárral a kezünkben léptünk ki a kávézó ajtaján. Éppen a forgatagot néztem, amikor szemem sarkából láttam, hogy Zayn nyújtja felém a tenyerét. Nem értettem mit akar.
- Istenem. Hülyébb vagy, mint a seggem. Fog meg a kezem, mert a párok így szokták. Sejtem, hogy te ezt még nem élted át, de azért a filmekből már megtanulhattad volna - forgatta meg a szemét.
- Na ide figyelj Malik! Elegem van belőled! Elegem van abból, hogy folyton lenézel és lehülyézel! Ugyan olyan büdöset szarsz, mint mindenki más. Nem vagy semmivel több egyik embernél sem. Tőlem sem! Szóval nyomd el magad és legalább próbálj normális ember módjára viselkedni, hogy ezt a kibaszott időt ki lehessen bírni melletted!! - sziszegtem fogaim között. Kissé meglephettem a kirohanásommal, de nem különösebben foglalkoztatott a döbbent pofája. Megfogtam a kezét és undorodva kulcsoltam össze ujjainkat. Majd fájdalom helyett mosolyt varázsoltam arcomra és elindultam. Zayn is mosolyt erőltetett magára.
- Rohadtul az agyamra mész! - mondta kedvesen mosolyogva. Igen. Nem kell kedvesen és meghitten beszélgetnünk, mint egy szerelmes pár. A kamerák messze vannak - már most is -, és azt nem hallják, hogy miket beszélünk. Csak a boldogság látszata kell. Az meg menni fog, mivel színészek vagyunk. Vagyis ő. Én még csak a kezdeti stádiumban vagyok.
- Ez kölcsönös Malik. Semmi kedvem a pofádhoz, de ami muszáj az muszáj - rántottam meg a vállam, arcomon továbbra is fent hagyva a mosolyt.
- Nem muszáj. Kiléphetsz. Én új partnert kapok. Én megszabadulok tőled, te pedig megszabadulsz tőlem. Mindenki boldog - mondta, miközben elengedte kezem és helyette derekamat karolta át.
- Mi a francot csinálsz? - néztem rá és nagyon erősen koncentrálnom kellet, hogy a mosolyom megmaradjon.
- Átkarolom a derekadat, mert imádom amikor a közelemben vagy - ironizált.
- Ch. Nagyszerű - csak ennyi jött ki a számon. Felnevetett.
- Nyugi. Ez nem csak neked szenvedés - "nyugtatott meg". Leküzdve a feltörő undorom és puszit nyomtam kissé borostás arcára. Éreztem, hogy bele remegett. Na azért ennyire csak nem vagyok taszító, hogy egy puszimtól a hideg kirázza... Éppen készült mondani valamit, csakhogy egy kisebb csapat lány állt meg előttünk. Zayn továbbra sem engedte el a derekam, csak kissé eltávolodott tőlem. Legszívesebben meglöktem volna, hogy még messzebb legyen, de nem tehettem meg.
- Sziasztok. Ne haragudjatok, hogy megzavarunk titeket - kezdte kissé bátortalanul a legbátrabbnak látszó lány. Nem lehetnek sokkal fiatalabbak nálunk. Sőt. Korunkbelinek is kinéznek.
- Semmi gond - mondtuk egyszerre Zaynnel mosolyogva. Egymásra néztünk és nekem akaratlanul is őszinte felfelé ívelő görbület jelent meg arcomon. Zayn is féloldalas mosolyra húzta ajkait, majd egy gyors puszit nyomott arcomra. Annyira jól játszottuk, hogy majdnem én is elhittem egy pillanatra, hogy tényleg együtt vagyunk. De csak majdnem!
- Mit szeretnétek lányok? - bátorítottam őket, merthogy Zayn nem szólalt meg, csak engem vizslatott. Kissé zavart, hogy úgy nézett, mintha a vesémig látna, de próbáltam a lányokra összpontosítani és elnyomni a késztetést, hogy ráüvöltsek a mellettem álló srácra.
- Egy aláírást. Mindannyian nagyon szeretjük a könyvet és már most rajongói vagyunk a filmnek és persze nektek is - vett bátorságot egy másik lány.
- Rendben. És köszönjük - fogadtam el a felém nyújtott tollat és füzeteket is. Próbáltam szépen írni, de sosem volt az erősségem, és most a levegőben tartani és úgy aláírni egy füzetet szépen. Nagy pacsi annak, akinek sikerül. Az aláírásom iszonyatosan csúnyára sikeredett. Mindegyik füzetnél. Kissé elkapott a lelkiismeret, hogy ezek a lányok lelkesen és bátran ide mertek jönni én meg egy macskakaparással bököm ki a szemüket. De nem tehetek róla. Bármilyen hülyén is hangzik, de otthon gyakorolnom kell az aláírást. Ha ez a szituáció rendszeres lesz, akkor muszáj lesz. Zayn is aláírta a füzeteket. A lányok boldogan hálálkodva köszönték meg, majd távoztak. Vagyis egy lányt kivéve. Kíváncsian néztem rá.
- Ti most együtt vagytok? - kérdezett rá félénken. Zaynnel összenéztünk. Nyeltem egy nagyot.
- Igen - nyögtem ki végül nem túl meggyőzően. Zayn, hogy bebiztosítsa a hazugságot megfogta a kezem, összekulcsolta ujjainkat és kaptam egy puszit a homlokomra. A lány bólintott.
- Nagyon aranyosak vagytok együtt. Összeilletek. És alig várom a filmet is - mondta kedvesen, majd a barátnői után sietett.
- Ez húzós volt - utaltam az előző jelenetre.
- Nem hiszem el, hogy ennyire béna vagy! Majdnem lebuktunk, mert nem tudsz színészkedni! Nem is értem miért vagy ezen a pályán! - sziszegett Zayn. De hogy a látszatot fenntartsuk a látszatot ezt mind mosolyogva vágta a fejemhez, miközben kezeink továbbra sem engedtél el egymást. Ez most betalált. Sosem tudott semmivel sem megbántani. Lepörögtek rólam a beszólásai, mert nem érdekelt a véleménye. De kár tagadni. Ezzel most a lelkembe taposott.
- Menj a francba! - mondtam, majd gyors távozásra készültem, csakhogy nem engedte el a kezem.
- Most meg mi bajod van?! - nézett rám mérgesen. Körbenéztem. A mellettünk lévő emeletes házba éppen most ment be valaki. Odaszaladtam, hogy megfogjam az ajtót. Bementem és Zaynnek is mutattam, hogy jöjjön utánam. Nem értette, de követett. A liftbe léptem. Zayn furán nézve jött utánam oda is. Megnyomtam egy éppen ujjamra eső gombot. a lift ajtaja bezárult és elindult felfelé. Csakhogy megnyomtam a stop gombot. A lift megállt.
- Hogy mi a bajom?! Még van pofád megkérdezni? Zayn! Te egy rohadék vagy. Eddig nem érdekelt a véleményed. De már kurvára elegem van abból, hogy egyfolytában támadsz! Utállak téged! Utálom ezt a helyzetet, amibe belekényszerültünk. De muszáj, mert a te karriered és az enyém is kockára tesszük, ha elbukunk - akadtam ki véglegesen. Meglepetten nézett rám, majd összeszedte magát és megszólalt.
- Neked nincs karriered - és kész. Ezzel elvágta az amúgy is elég vékony és megfeszült cérnát. Erővel pofoztam meg.
- De lesz. Vagy veled vagy nélküled! Nem érdekel mit csinálsz. Nem érdekelsz te sem! Te mindent elértél, én még semmit. De fogok. És te nem fogsz megakadályozni abban, hogy elérjem az álmaim. Te egy szemét vagy! Egy teher az életemben. De sajnos vagy és nem tudok ellene mit tenni. De mi lenne, ha befognád a pofádat, és az elkövetkező pár hónapban megpróbálnál jó pofát vágni az egészhez?! Nekem sem könnyebb. Te jogtalanul utálsz, én viszont téged teljesen jogosan gyűlöllek! Szóval végezd te is a dolgodat, mert ez a feladatot. Pont!
- Könnyebb lenne, ha elmondanád miért utálsz! - vágta rá ő is mérgesen.
- Könnyebb lenne, ha nem kéne néztem minden nap a képed. De nem lesz könnyebb. Én minden nap látlak, te pedig nem tudod. És itt lezárva - ezzel megnyomtam a piros gombot és a lift újra elindult. Csakhogy most Zayn nyomta meg, ezzel újra megállítva minket.
- Nem! Nincs lezárva! Most itt szépen elmondod, hogy miért utálsz!
- Te nekem nem fogsz parancsokat kiosztani. Különben is! Látszik, hogy egy szar ember vagy! Nem is emlékszel miket tettél a múltban? Hát gratulálok! Innen is látszik, hogy csöppnyi megbánás vagy lelkiismereted sincsen a múltaddal kapcsolatban. Jesszus? Mit is hittem?! Hogy majd eszedbe jut és talán bocsánatot kérsz? Hogy látom majd az őszinte megbánást a szemedben? Hah! - csaptam tehetetlenül a combomra. - Még mindig kurvára naiv vagyok! De nyugi. Már semmi reményem nincs abban, hogy talán jó ember vagy, vagy leszel - és megnyomtam a gombot. A lift elindult. a földszintet jelző gombra helyeztem ujjamat és megnyomtam azt. Most Zayn nem állította meg.
- Nem tudsz te semmit - sziszegte.
- De. Sajnos tudok. Még többet is, mint szeretnék - mondtam, majd szerencsémre a lift kinyílt és én kisiettem rajta. Zayn jött utánam. Körbenéztem. Sok ember lézengett erre és meg is néztek minket elég rendesen. De nem érdekelt. Csak szabadulni akartam. Minél előbb. Zayn elém lépett. Szeme nem csillogott, úgy ahogy szokott. Nem szólt semmit, csak egy puszit adott a homlokomra, miközben egyik keze a derekamon pihent. A puszi hosszadalmasra sikeredett, de nem lökhettem el.
- Majd írok - mondta és ezzel elsétált. Sután néztem távolodó alakját. Zsebre tette kezeit, háta kissé meggörnyedt. Addig néztem, amíg le nem fordult valamelyik utcába és el nem tűnt a szemem elől. Nem tudom miért, de a könnyek szúrni kezdték a szemem, de úrrá lettem rajtuk és nem engedtem, hogy egy is kiszabaduljon régi börtönéből. Megembereltem magam, majd elindultam valamerre. Fogalmam sincs hogy, de a parton kötöttem ki. Nagyon sokan voltak, akik élvezték a meleg hőmérsékletű vizet, de voltak olyanok is, akik csak a nap sugaraiban fürödtek a parton pihenve. Hiszen hétvége van. Ilyenkor ki ne jönne ki ide egy kicsit? Megkockáztatom, de én voltam az egyedüli, aki utcai ruhát viselt, fürdőruha és strandpapucs helyett. Írtam egy SMS-t Dylannek, hogy a parton várom. Leültem a homokba és csak élveztem a körülöttem lévő forgatagot. Páran strandröpiztek, de voltak akik inkább fociztak a kellemesen meleg homokban. Levettem a tornacipőmet és magam mellé tettem. Azzal játszottam, hogy a homokba túrtam a lábam, majd kihúztam. Néztem ahogy az apró homokszemcsék csikizve hagyják el a lábam ujjait. Később a kezemmel is túrtam a puha homokot. Már majdnem ott voltam, hogy most rögtön csinálok egy szép kerek tortát a homokból, de akkor egy kéz érintette meg a vállam, mire ijedten kaptam fel a fejem. Dylan mosolygott le rám. Pillanatok alatt rám is rám ragasztotta a mosolygást. Leült mellém.
- Nehéz volt megtalálnom, főleg úgy hogy a partszakasz nem kicsi - nézett rám. Elpirulva hajtottam le a fejem.
- Bocsi. Írhattam volna konkrétabbat is.
- Semmi gond. Megtaláltalak, szóval no para.
Megfogta a kezem, ezzel elérve, hogy felnézzek rá.
- Elmondod, hogy mi a baj, vagy inkább ne kérdezzem? - fürkészte arcom.
- Honnan veszed, hogy baj van? - tettem a hülyét.
- Mert a mosolyod nem sikeredett teljesen hihetőre. És a szemeid sem csillognak úgy, ahogy szoktak - hangja gyengéden csengett. Engem pedig akaratlanul kirázott a hideg. De jó értelemben.
- Húha. Jól kiismertél egy nap alatt - mosolyogtam elnézően.
- Hidd el, hogy nem ismertelek ki. Egy nagy rejtély vagy számomra. De próbálkozok - rántotta meg a vállát mosolyogva.
- Zayn - sóhajtottam.
- Mi történt? - mosoly eltűnt arcáról és komolyan nézett szemeimbe.
- Egy barom. Utálom! És az még rosszabb, hogy el kell játszanunk a világ előtt, hogy együtt vagyunk. Nekem ez nem fog menni. Elbukok, és az álmomnak is oda - öntöttem ki lelkemet félelem nélkül.
- Miért gyűlölöd ennyire?
- Mert - de itt megakadtam. - Nem akarok róla beszélni - hajtottam le a fejem. Ujja államhoz értek és felemelte fejem, hogy szemembe nézhessen.
- Nem kell elmondanod Selena. Ha nem akarod. De viszont fogadj meg egy tanácsot - mondta, mire bólintottam egyet, jelezvén, hogy figyelek. - Ne hagyd, hogy legyőzzön. Ne engedd, hogy elszalaszd az álmodat. A lehetőséged arra, hogy elért az élettől várt célod. Semmi nem akadályozhat meg abban, hogy sikerüljön. Erős lány van és úgy hallottam, hogy tehetséges is. Ne engedd, hogy ezt bárki elvegye tőled.
Nem szóltam semmit, csak szorosan öleltem magamhoz.
- Köszönöm - mondtam már teljesen lenyugodva.
- És most irány a Csendes-óceán! - kurjantott fel hangosan, majd felugrott és futva indult el a víz felé. Felnevettem, majd én is utána iramodtam. Futva-ugrálva szenvedte le magáról cipőit, amit elhajított(?) és a sós vízbe futott. Követtem példáját, az ugrálós-futós-elhajítós részt kivéve, hiszen én már régebben szabadultam meg a lábbelimtől és én letettem a part szélére, hogy meglegyen.
- Bolond vagy. Így biztos nem fogod megtalálni a cipődet - nevettem, már mellette állva. A víz kellemesen volt hűvös. Ebben a forróságban jól esett.
- Meg lesz az - rántotta meg a vállát mosolyogva.
- Remélem nem - incselkedtem. Felhúzta egyik szemöldökét.
- Én ezt nem mondtam volna - mondta és egy lépést tett felém. Én pedig kapcsoltam és eliszkoltam. Vagyis próbáltam. És sikerült volna, ha a már derékig érő víz nem gátol meg a futásban. Kezeket éreztem a derekamon.
- Nagy levegő! - hallottam. Az erős kezek megemeltek. Én pedig befogtam az orrom és tehetetlenül engedtem, hogy kissé eldobjon. Na már most az elméletem, hogy megúszom vizes hajjal nem jött össze. Az egy dolog, hogy az orromat befogtam, csak nagy levegőt felejtettem el venni. Köhögve jöttem fel a felszínre. Dylan ijedten lépett oda hozzám.
- Jól vagy? - kérdezte kétségbeesve. Én pedig már nem köhögtem hanem röhögtem.
- Elfelejtettem levegőt venni - világosítottam fel, hogy értse min nevetek. Ő is felnevetett.
- Pedig direkt mondtam - mondta fejét rázva.
- De abban a pillanatban  ki is ment a fejemből - rántottam meg a vállam.
- Nem semmi nőszemély vagy - nevetett.
- Tessék? - "háborodtam fel". Ő továbbra sem hagyta abba a nevetést. Én pedig nagy adagot locsoltam az arcába. Mire rögtön abbahagyta a nevetést.
- Ezt még megbánod - mondta mosolyogva és ezzel elkezdődött köztünk a hatalmas vízi csata.