16. fejezet

Sziasztoook!! <3 
Nagyon köszönöm a kommenteket és az egyre növekedő megjelenítések számát is! Nagyon jól esik, hogy mellettem álltok. A jövőhetem (keddtől vasárnapig /minden délután és este/) a színházban töltöm, hiszen összesen 13 darabot kell végigülni... :D De azért iszonyatosan várom már *-* De a lényeg. Ezért nem biztos, hogy a jövőhét folyamán tudok részt hozni, de próbálkozom és a hétvégén is próbálok írni és feltenni. Remélem rendben vagytok! <33 Jó olvasást! <3

Kata xoxox

Nessa érdekes kirohanása...

Ma késő délután jó lesz.

Írtam a tömör választ, majd azzal a lendülettel el is tettem a telefonomat jó mélyre, hogy ha jönne válasz azt se halljam vagy észleljem. Nem volt kedvem Vele találkozni. Nem akartam hallani az ostoba magyarázatát. Nagyot sóhajtva hajtottam fejem hátra, hogy belesüppedjek az ülésbe.Üres gondolatokkal néztem a fölöttem lévő taxi tetejére, amin semmi érdekes nem volt, de mégsem vettem le róla a szemem. A ház előtt megállt alattam a taxi. Fizetés után kikecmeregtem a hátsó ülésről. Nessa háza semmit nem változott kívülről. Bár mondjuk miért is változott volna? Hülye vagyok. Mindegy. Fogjuk a reggelre. Mindig arra kell fogni. Nem tudtam, hogy mennyi lehet az idő, hiszen a Zaynnel töltött órákban nem érdekelt az idő múlása. Akkor semmi nem számított. Mint ahogy akkor sem néztem meg, amikor felnyitottam a telefonomon a zárat, hogy megnézhessem az SMS-t. Most pedig nem volt kedvem újra elővenni a telefonomat. Ha jött is SMS-em nem akartam tudni róla. Ezen okok miatt, azzal sem voltam tisztában, hogy a ház lakói fent vannak-e, vagy még az igazak álmát alusszák. Ezért próbáltam minél halkabban kinyitni a bejárati ajtót és átlépni a küszöböt. Csak az élet egy kimondatlan és leíratlan szabálya, hogy akkor vagy a leghangosabb, amikor a leghalkabbnak kéne lenni. Sikeresen belerúgtam a küszöbbe, és konkrétan beestem az ajtón. De hál' isten csak megbotlottam és még állva tudtam maradni. De attól függetlenül az ajtó nagyot csapódott a falnak és a lábujjkáim és megfájdultak az ütés következtében. Remek. Ez is a reggel hibája. Keveset aludtam az éjszaka... Ez lehet az oka. Vagy az, hogy nem szeretnek engem ott fent. De maradjunk az enyhébb verziónál, ami a kora reggelre vonatkozik. 

- Mi történt? - Hallottam meg az aggódó hangot. Gyorsan becsuktam a bejárati ajtót és az ijedt Nessa felé fordultam, aki mellé közben Victor is odaért. 

- Semmi. Csak megbotlottam a küszöbben - rántottam vállat, mintha annyira természetes lenne. Bár mondjuk, ha úgy vesszük, hogy rólam van szó, akkor tényleg az ilyen nem meglepő. Mindegy. 

- Jól vagy drágám? - Aggodalmaskodott Nessa. 

- Persze - reagáltam le és egy legyintést is hozzátoldottam, hogy teljes legyen a nemtörődömségem és hogy megnyugtassam a túlaggódó Nessát.

- Hogy-hogy ilyen korán hazajöttél? - Kérdezte Nessa. A nyelvemen volt egy gúnyos megjegyzést, de lenyeltem. Attól, hogy szar kedvem van, nem kéne velük jogtalanul(!) flegmázni és bunkózni. Ledobtam a táskámat - nem érdekelve, hogy hol puffan - és elindultam a nappali felé, hogy a kanapén ülve meséljem el az estémet és éjszakámat a két imádott felnőttnek. Nessáék érthették a célzást, hogy mit akarok, ezért egy szó nélkül jöttek utánam, pedig láttam, hogy Nessa nagyon de nagyon szeretné tudni, hogy mi történt, és alig bírja megállni, hogy ne kérdezzen rá. Leültem a kanapéra és vártam, hogy ők is így tegyenek. Pont nyitottam volna a számat, hogy meséljek, de Nessa eddig bírt csöndben maradni. 

- Mi történt? Lefeküdtetek? Ugye megtörtént! - Kezdte Nessa. Én annyira meglepődtem, hogy jó ideig arra nem voltam képes, hogy levegőt tudjak venni. 

- Mi van? - Kérdeztem vissza, abban a reményben, hogy félrehallottam. De Nessa sokat sejtető vigyorát látva meg kellene barátkoznom azzal a ténnyel, hogy jól hallok, még reggel is. 

- Miért feküdtünk volna le? - A szemem kétszer akkorára kerekedett, mint az egészséges lenne és megkockáztatom, hogy a szám is nyitva maradt. 

- Hát egy fiú és egy lány elmennek együtt bulizni. A lány nála marad éjszakára. Ez mindig egy bulival kezdődik és meztelen keléssel ér véget - rántotta meg a vállát. Victor ezen csak fejét fogva röhögött, amíg az én fejem teljes vörösben díszelgett. 

- Aham. Elpirultál! Tudtam! - Ugrott fel örömében a kanapéról Nessa. 

- De - kezdtem volna elhaló hangon a magyarázatba, hogy teljesen más történt, mint ahogy ő azt elképzelte. 

- Na és jó volt? Bár gondolom, hogy az lehetett. Hiszen ez a Dylan gyerek. Tyű atyám. Ha csak pár évvel lenne idősebb... - kezdett megint bele, de felpattantam. Mát nem bírtam hallgatni ezt, hiszen ez kezdett átmenni kínosból a röhejesbe. Ne meg persze nem voltam kíváncsi Nessa további perverziójára, hogy ő mit csinálna Dylannel, ha a srác idősebb lenne. Nessa nem normális, vagy csak nem bír csöndben maradni. Komolyan. De mondjuk meg is nevettetett volna ez a tini viselkedése, de ez most nem az a szituáció volt, amin teljes szívemből nevettem volna egy jót. 

- Zaynnel voltam - nyögtem ki, hogy megállítsam barátnőm. Amikor ez a rövid mondat elhagyta a számat, a síri csönddé vált szobában szinte hallani lehetett, ahogy két áll hangosan koppan a padlón. Vártam, hogy megemésszék. 

- Zaynnel feküdtél le? - Visította meglepetten Nessa. 

- Mi? Dehogy feküdtem le vele! - Kiáltottam fel én is felháborodottan. 

- Akkor kivel feküdtél le? 

- Senkivel! - Fújtattam mérgesen. - Senkivel nem feküdtem le az éjszaka folyamán!! 

- Jó értem. De mit kerestél Zaynnél? - Nézett rám Nessa. Megkönnyebbülten sóhajtottam egyet, hogy sikerült túllépni a szexelős részen. 

- Zayn abban a buliban volt, mint mi. Részeg volt. Hívtam egy taxit, hogy haza tudjon menni - kezdtem aztán ugyan azt mondtam el, mint amit Zaynnek is. Kihagyva a romantikusnak mondható részeket.  A vallomását, a kisfiús, de mégis aranyos ragaszkodását és az éjszaka elhangzottakat is. 

- Ez így mind világos. De ha nem feküdtél le vele, akkor miért van rajtad a pólója? - És megint helyben vagyunk. 

- Mert nem akartam a szoknyámba és a szétizzadt fölsőmben aludni, ezért kértem tőle ruhát - adtam meg a szerintem logikus választ. 

- És nem is próbálkozott? 

- Nessa! Nem. Nem próbálkozott és nem is feküdtünk le - ráztam a fejem hitetlenül.

- Kár - húzta el a száját. 

- Tessék? - Megütközve néztem rá. 

- A buli akkor számít igazán annak, ha utána lefekszel valakivel - osztotta meg velem ezt az igen érdekfeszítő nézetet. Jobbnak láttam nem firtatni tovább a dolgot, így inkább egy halk sóhaj és köszönés után elvonultam a szobámba, hiszen tényleg fáradt voltam és semmire nem vágytam jobban, csakhogy a takaróm rejtekébe burkolózzak és átadjam magamat az álmok világának. 

Egy nagy és hosszadalmas pihentető alvás után, kisimult arccal hagytam el a szobámat és indultam el a konyhába, hiszen a korgó hasam szinte már könyörgött némi táplálékért. Finom rizsfelfújt várt az asztalon jó sok csokiöntetben úszva. Mohón ültem le a székre és kezdtem az étel belapátolásába. Mikor már minden cseppjét eltüntettem, még a finom öntetet is kinyaltam a tányérból, akkor tűnt csak fel, hogy üres a konyha. És azt sejtettem, hogy az egész lakás is az. Elmostam az amúgy is tisztára nyalt tányéromat és teli hassal indultam az előszobában eldobott táskámért, hogy a telefonomhoz jussak. Amikor sikeresen megtaláltam és a kezembe vettem a keresett tárgyat, visszamentem a szobámba. Nagy döbbenetemre délután 5-öt mutatott az óra. Bekapcsoltam a zenelejátszót és rávettem magam, hogy felöltözzek és elinduljak a találkára. Noha nem tudtam, hogy hol és mikor találkozunk. De késő délutánt írtam. Talán lesz annyi esze, hogy idejön. Ha meg nem, akkor így járt. Nyugtató és hosszú zuhany után felvettem egy rövid farmergatyát és egy lógós toppot. A hajamat laza kontyba kötöttem. A sminkeléssel nem töltöttem sok időt. Csak a szempillaspirált használva emeltem ki szemeimet egy leheletnyit. Aztán sok idő után a kezembe vettem egy könyvet és elkezdtem olvasni, amit már régóta szerettem volna, csak nem volt rá időm. De most sem élvezhettem sokáig a könyv adta világot, mert a csengő hangos rikácsolással jelezte, hogy valaki be szeretne jönni. Zabos voltam. Azért is, mert félre kell tennem a könyvet. És főként azért, mert nem volt most kedvem hozzá. De nem akartam, hogy a makacsságommal tegyek tönkre talán mindent, így egy kis kedvességet erőltetve magamra az út közben, sétáltam a bejárati ajtóhoz, hogy kinyissam. Ám nem az a személy állt az ajtóm előtt, akire számítottam.