13. fejezet

Sziasztok Drágák! <3 Nagyon régen jelentkeztem, amit megmagyaráztam, de azért nagyon bánt. De amikor esténként maradt energiám fent maradni, írtam és büszkén jelentem, hogy sikerült megírnom egy hosszú részt! :) Köszönöm, hogy megértitek azt, hogy most kevesebb időm és energiám marad erre a blogra! <3 Nagyon jól estek a kommentek és az, hogy várjátok a következő részt! Imádlak Titeket és köszönöm, hogy mellettem vagytok és olvastok! <3 <3 Nagyon nagyon jól esik és a kommentek feltudják dobni a napom, ami mostanában jól jön, mert kicsit túl sokat vállaltam magamra... :/ Na mindegy. Szóval köszönöm!! <3 <3 :) Lehet, hogy a részben lesznek nyelvtani és helyesírási hibák, de nincs időm ezeket kijavítani, de azért próbáltam írás közbe erre figyelni. :) Még nem is tettem volna fel a részt, de mivel több komment is jött, hogy mennyire várjátok, így már nem akartalak Titeket tovább váratni, csak azért mert nincs kijavítva. :) Na jó inkább befogom... :D Jó olvasást! <3 

Nagy ölelés, Kata

A sok kellene...

Zayn súgva mondta el házának címét. Talán olyan fáradt már, hogy nincs sok ereje és kedve ahhoz, hogy hangosan beszéljen. A mogorva bácsi dünnyögve indult el. Hogy mit motyogott az őszülő bajsza alatt, nem tudom, de nem is különösebben érdekel. Zayn továbbra is a vállamnak dőlt. Néha kicsit megböktem az oldalát, nehogy elaludjon itt nekem, mert akkor egy hamar nem szabadulok. Kissé oldalra néztem, hogy láthassam arcát. Szemeit lecsukta, és szempillái árnyékot vetettek orcájára. Szája résnyire nyitva. Be kell vallanom, hogy iszonyatosan aranyos így. A sofőr megállt, ezzel tudatva velünk, hogy megérkeztünk.

- Zayn - bökdöstem hasát, de nem nagyon adott arra jelet, hogy szeretne megmozdulni.

- Zayn Malik! Ha nem kelsz fel, akkor seggbe billentelek! Akkor már biztos felébredsz majd! - mondtam erélyesebben, ami be is jött. Kinyitotta szemeit és lustán pislogva nézett rám.

- Helyes - bólintottam, majd kinyitottam a mellettem lévő ajtót és kiszálltam a kocsiból. Zayn is követett. Amikor már egyenesbe tornázta magát, készültem visszaülni az autóba, hogy elmenjek.

- Hova mész? - hangja rekedt volt és mély. De szexy ez a hangja... Basszus Selena!! Térj magadhoz!

- Haza - forgattam meg szemeimet és egyik lábammal már be is léptem a kocsiba. De megfogta a kezem és megállított. Mindig ezt csinálja, vagy mi van??

- Maradj velem! - kért meg ma már sokadszorra. Én pedig egy pillanatra köpni-nyelni nem tudtam. De megembereltem magam és kényszerítettem magam, hogy észhez térjek. 

- Mi? – kérdeztem rezignáltan.

- Azt szeretném, hogy ma nálam aludj – nézett mélyen szemembe.

- Nem! – vágtam rá mihelyt helyrepofoztam az elkalandozott, hülye gondolataimat.

- Kérlek. Mindig egyedül vagyok abban a házban. Most nem szeretnék. Veled szeretnél lenni. Csak most az egyszer – arca elkínzott volt. De olyannyira, hogy kezdtem megsajnálni. Tisztában vagyok azzal, hogy nagy hülyeséget követek el. De nem tudtam a józanészre hallgatni. Pedig tudtam, hogy kellene, de mégsem tettem. Ezért szó nélkül kiléptem a kocsiból és becsuktam magam mögött az ajtaját. Zayn melegen elmosolyodott, amivel próbáltam nem foglalkozni. Helyette a sofőr ablakához léptem és a mondott pénzösszeget a kezébe nyomtam. Ő köszönés nélkül hajtott el. Hát nem véletlenül nem kapott borravalót. Egy taxisnak kedvesnek kell lennie. Már meg sem lepődtem azon, hogy Zayn ujjai újra az enyémek közé fonódtak. Inkább azon lepődtem meg, hogy most nem is akartam egy pillanatra sem tiltakozni ez ellen. Elindultunk a háztömb felé, ami Zayn lakását rejti. Hogy őszinte legyek arra számítottam, hogy egy hatalmas méretű, gyönyörű kerttel, annak közepén egy szökőkúttal megáldott kertes házban lakik. Ehelyett egy barátságtalan szürke tömbépülettel találtam szembe magam, aminek falai festéke kezd lepotyogni, ezzel csúnya foltokat hagyva a ház oldalán. Egyáltalán nem erre számítottam. De még sem zavart. Talán tényleg félreismertem a mellettem sétáló srácot. A rozoga liftben félnem kellet volna, de egy picit sem rettegtem. Méghozzá azért, mert egy nagy kéz bekebelezte az enyémet és esze ágában sem volt elengedni. A lift felvitt minket a 6. emeletre, ahol vas ajtaja kinyílt megnyitva nekünk a lakáshoz vezető rövid utat a barátságtalan szürke koszos falú folyosón át. Egy egyszerű barna fából készült bejárati ajtó előtt álltunk meg, amit Zayn a kulcsával nehezen, de gyakorlott mozdulatokkal nyitott ki. Kezemet továbbra sem engedte el, de maga elé engedve léptem át a küszöböt. A rövid folyosószerű szűkebb rész a nappaliba vezetett. A szűk rész pont annyira volt tágas, hogy egy cipős szekrény és egy kabáttartó férjen el. Zayn elengedte a kezem, ami nem esett túl jól, de ezt a furcsa érzést próbáltam elhessegetni azzal a tevékenységgel, hogy megszabadulok a cipőmtől és a kardigánomtól. Ezeket a nekik fenntartott helyre tettem, majd 3 lépéssel a nappaliba léptem. Megtorpantam. Egyszerű volt, de mégis otthonos, amire végkép nem számítottam. A bútorozás mindennapi. Semmi fényűző, méregdrága dolog nincs. Bár mondjuk a nagy mérető LCD-s tv-t lehetne ide sorolni, de ilyet több családnál is lehet találni, szóval ez sem utal a gazdag életre, amiben Zayn él. Meleg ujjai újra megtalálták az enyémeket és a konyha felé húztak. A konyha szép volt. Egyáltalán lehet ilyet mondani egy helységre?? Akár lehet, akár nem, tényleg szép volt. A pult tökéletesen ment a csempe színéhez és a felszerelt szekrények is illettek az összképbe. Semmi extra kellék vagy gép nem nincs a konyhában. Csak azok, amik nagyon szükségesek az ember mindennapjaihoz. Volt egy sejtésem, hogy az elrendezés nem Zaynnek köszönhető, de mégis valamilyen szinten tükrözte őt, ha nem is azt a felét, amit megismertem, és amit eddig az estéig hittem, hogy teljesen olyan. Leültetett az egyik székre, ami az étkező asztalhoz tartozik. Aztán kinyitotta a hűtőt és eltűnt benne. Elmosolyodtam a kép láttán, de sikerült nem felkuncognom.

- Éhes vagy? – hallottam meg a hangját, miközben még mindig a hűtőben matatott.

- Nem. Inkább csak szomjas vagyok.

- Barack lé jó lesz? – hajolt ki a hűtő ajtaja takarásából, hogy rám nézhessen.

- Tökéletes – bólintottam mosolyogva. Újra eltűnt, majd egy dobozos üdítőitallal tért vissza. Letette a pultra, majd egyáltalán nem ágaskodva nyúlt fel az egyik szekrényhez, hogy elővegyen két poharat. Öntött mindkettőnknek, majd a teli poharat elém rakta és ő is leült a velem szemben lévő székre. Megköszöntem, de több hang nem hagyta el a számat, ahogy az övét sem. Csöndben, gondolatainkba burkolózva fogyasztottuk el mindketten a finom italt, és a kiürült poharakat pedig a mosogatóba tettük. Aztán tanácstalanul és kicsit kétségbeesetten néztem rá. Ezt nem gondoltam át. Se pizsamám, se fogkefém, se tusfürdőm nincsen. És ami a legaggasztóbb. Hol fogok aludni? Zayn megérthette a gondterhelt arckifejezésemet, mert elmosolyodott. Nem mondott semmit, csak újra megfogva a kezemet húzott maga után egy ajtó felé, amit ki is nyitott, ezzel felfedve előttünk a szobát. A falak világoskékek voltak. Szekrénysoron, egy nagy franciaágyon, egy másik ajtón és egy teljes alakos álló tükrön kívül semmi nem volt a szobában. De a képek, amik a szekrény polcain voltak gondosan elhelyezve, otthonossá tették a helyet. Égetett a kíváncsiság, hogy a fotók elé álljak és közelebbről megnézhessem egytől-egyik mindegyiket, de uralkodtam magamon és nem tettem. Nem akartam tolakodó lenni, pedig nagyon érdekelt, hogy kik lehetnek a képeken, noha sejtem, hogy a családját, esetleg a barátait ábrázolják a fotók. Végigsimítva kézfejemen engedte el azt. Megborzongtam e tette után, de inkább szememmel követtem lomha lépteit, amik a szekrény felé vitték, hogy kivegyen egy fekete pólót és egy szürke melegítő gatyát, amiket később a kezeimbe nyomott.

- Csak ezekkel tudok szolgálni, remélem nem baj. A fürdő pedig itt van – mutatott a szobából nyíló ajtóra. Sután bólintottam egyet, majd a fürdő felé mentem. – Női tusfürdőm nincs, de az enyémet majd úgy is megtalálod. Törölközőt pedig a kis fehér szekrényben találsz, ahol bontatlan fogkefék is vannak – mondta az információkat. Megint bólintottam – komolyan, mint egy félőrült, mindegy – és becsuktam magam mögött a fürdő ajtaját, ami most biztonságot biztosított a számomra. A zárból kiálló kulcsot elfordítottam és a kattanó hang egy kicsit megnyugtatott. Nem hiszem el! Nem vagyok normális! Mi a franc ütött belém? Az még belefér, hogy beteszem a taxiba, hiszen félő volt, hogy egyedül nem talált volna haza. De hogy elkísérjem és még fel is jöjjek a lakására, hogy itt aludjak?! Te jó ég, most szakadj rám és nyomj a föld alá! Hogy lehetek ennyire hülye? És miért? Miért érzem mégis azt, hogy jó helyen vagyok? Ez nem normális. Nem. Én nem vagyok normális! Megártott az a kis alkohol, ami égetően csúszott le az este folyamán a torkomon. Elvette a józan eszem, ami most a meleg vízsugártól visszatért. Hogy tehettem meg ezt? Hogy engedhettem meg magamnak, hogy ennyire elgyengüljek? Hogy úgy kezeljen, mintha tényleg a barátnője lennék? Többet a büdös életben nem iszok alkoholt! Ezt az elhatározást megszilárdítottam elmémben, miközben a férfi tusfürdő tubusát vettem a kezembe. Esetlenül néztem a fekete, zöld csíkkal ellátott Axe tusfürdőt. Felnyitottam a tetejét, ami egy kattanással megengedte magát. Orrom elé téve szagoltam bele a finom illatba. Annyira tetszett az illata, hogy talán több percig is szagolgattam, miközben kicsit megnyomtam a doboz oldalát, hogy több illat szabaduljon fel és a tüdőm megtelhessen vele. Aztán rájöttem, hogy elég szánalmas amit csinálok így a tubust megnyomva élveztem, ahogy a folyadék megtölti a markomat. A tusfürdőt letéve bekentem magam a folyékony, iszonyatosan jó illatú szappannal, ami kissé buborékozva folyt le a testemről a víz hatására. A fürdőkabin falai párásak lettek a meleg, lassan már forró víztől. Késztetést éreztem, hogy szívecskét rajzoljak a párás üvegre, de elfojtottam ezt a késztetést. Azért az durva lenne, ha Zayn meglátná a szívecskémet az ajtón és félreértené. Később azzal szekálna, hogy belé szerettem. Pedig ez hülyeség. Én beleszeretni? Na de kérem! Attól függetlenül, hogy most más oldalát mutatta meg – biztos vagyok benne, hogy nem szándékosan, csak a pia hatására viselkedik így -, még a múlt nem fog megváltozni. Ettől függetlenül megtette azt amit. Ezt nem tudja semmivé tenni egy ilyen félrement estével. Sóhajtottam egyet és nem engedtem, hogy a fájdalmas emlék képei magával ragadjanak és újra elvigyenek a búskomorság és a depresszió mezejére. Elzártam a meleg víz forrását és magam előtt megnyitva a kabinajtót kiléptem az üvegajtók mögül. Körbenéztem és rögtön mellettem megtaláltam a keresett fehér szekrényt, amiből ki is vettem egy fehér törülközőt. Szárazra töröltem magam, majd kissé fintorogva, de kényszeredetten felvettem a ma viselt fehérneműmet. Majd az összehajtott, kapott ruhákra néztem. Sóhajtottam egyet, majd a ruhadarabokat is magamra vettem. A póló nem sima fekete volt. A mellkasi résznél Batman logója volt. Már régebb óta szeretnék egy ilyen fölsőt, de sosem vettem. Most örültem neki, hogy ezt kaptam, de még sem voltam teljesen elégedett, hiszen az anyagból Zayn illata árasztotta el a szaglószervem. És ha bosszankodva is, de be kell vallanom, hogy nagyon jó és kellemes illata van. Akaratom ellenére megfogtam az anyagot és az orromhoz szorítottam, és szippantottam egyet. Amikor már teljesen elöntötte minden porcikámat az illat, elengedtem és hagytam, hogy a testemhez simuljon. A combom közepéig ért, hiszen nagyon nagy volt rám, de örültem neki, mert mindig nálam minimum 2x akkora pólókban érzem jól magam. Alvásnál is és otthon flangálni is tökéletesen megfelel. De a szürke mackógatya sem fog szorítóan kényelmetlen lenni. Még szerencse, hogy a gumija és a kötője megakadályozta azt, hogy lecsússzon rólam. Vízzel – nehézségek árán – megszabadultam a gyönyörű sminkemtől, majd egy citromsárga fogkefét kibontva a csomagolásából tettem magamévá erre az egy alkalomra. Megmostam a fogam és késznek nyilvánítottam magam. Még belenéztem a tükörbe és fájdalmasan, de beletörődötten vettem tudomásul, hogy úgy néztem ki, mint egy alacsony lány, akinek nincs pénze olyan ruhára, ami az ő mérete. De mégsem bántam annyira, mert ezek a ruhadarabok kényelmesek voltak a nagyságuknak köszönhetően. A kezembe vettem a gyönyörű ruhát, amit a buli alkalmával adott rám Nessa és kinyitva az ajtót léptem ki a fürdőből. A hűvös levegő rögtön megcsapott, de jól is esett. Sikerült eléggé befűtenem a fürdőbe. Hupsz. Zayn az ágyán ült és engem nézett. Lassan nézett végig rajtam, ami elég zavarba hozott, de remélem nem látszik a halvány fénybe, amit a kis olvasólámpa ontott magából az ágy melletti kis éjjeliszekrényről, hogy a fejem elöntötte a zavaró forróság. Zayn, látványomra elmosolyodott, majd felkelt az ágyról. Tekintete egy pillanatra sem tévedt el rólam, miközben felém sétált. A lélegzetem már kezdett elakadni valahol az útján, de azzal, hogy szó nélkül elsétált mellettem, nem akadályozta meg a szabályos ütemben vett levegőm útját. Már éppen csukta volna be a fürdő ajtaját maga mögött, amikor megfordultam a tengelyem körül, hogy szembe legyek vele.

- Zayn – szóltam, hogy rám figyeljen. Amikor ez megtörtént újra szólásra nyitottam az idegességtől kissé kiszáradt számat. – Hol fogok aludni? – kérdeztem szemébe nézve. Nyeltem egyet, de izgalmamnak és ijedtségemnek nem adtam több látható jelet.

- Az ágyamban.

- Akkor te a földön alszol? – kérdeztem kissé döbbenten, hogy ezt bevállalná miattam. Aha. Meg ahogy azt elképzeltem.

- Nem. Én is ott alszok – mosolygott.

- Szó sem lehet róla! – mondtam határozottan. Pedig egyáltalán nem voltam nyugodt, de jobb ha ezt nem hozom a tudtára. Elengedte a még mindig fogott kilincset, majd elém lépett. A köztünk lévő megnyugtató távolság lecsökkent fél méterre. Vagy már annyi sem volt köztünk. És itt volt annak az ideje, hogy a lélegzetem elakadjon és a szívem szörnyen gyors vágtába kezdjen.

- Nem szeretnéd? – kérdezte Zayn gyengéd hangon, továbbra sem engedve el a tekintetem.

- Nem – próbáltam nyugodt és határozott hangot megütni, ami az előbb sikerült. De most nagyon nem akart úgy hangzani, ahogy azt szerettem volna. Helyette kissé remegőn hagyta el a szó az ajkaimat. Mondanom sem kell, hogy Zayn arcán még szélesebbre húzódott a féloldalas mosolya. Közelebb hajolt arcomhoz, amit én azzal reagáltam le, hogy ujjaimmal már annyira szorítottam a kezemben tartott ruhákat, hogy félő volt, az anyag elszakad az ujjaim alatt.

- Pedig nagyon jól áll neked a ruhám. És én szeretném, ha oda feküdnél – súgta fülembe gyengéden.

- De én nem – súgtam én is egy nagy nyelés után. Halkan, visszafogottan kacagott fel a fülem közelében, ezzel lehelete a nyakamat érintette és ezt egy jóleső borzongás követte, ami bennem ment végbe.

- Hidd el. Kényelmesebb, mint a föld.

- És a kanapé?

- Az túl kicsi és kényelmetlen is az alváshoz – magyarázta. Tudtam. Megint tisztában voltam vele, hogy hülyeséget csinálok. De megint nem tudtam ezzel foglalkozni. Így hát elléptem közelségétől és az ágyra vetettem magam. A puha matrac benyomódva vette fel az alakom, ezzel még kényelmesebbé téve az alvást. Zayn nem szólt semmit csak eltűnt a fürdőben. Ő nem zárta be az ajtót, mert tudta, hogy úgysem megyek utána. Befúrtam magam a nekem kikészített ágyneműk közé. Feküdtem és csak gondolkoztam. Hiányzott a plüssmacim, ami minden éjszaka velem van. Aztán eszembe jutott Nessa. Írtam neki egy SMS-t, hogy ne aggódjon semmi bajom, de nem alszok otthon. Rögtön jött a válasz, hogy nem baj, de vigyázzak magamra. Ha tudná, hogy éppen Zayn lakásán vagyok és az ő ágyában fekszem, nem biztos, hogy ezt a választ írta volna. El kéne mennem. Az lenne a legokosabb és a leghelyesebb. De az este annyi feltételes mondat császkál a gondolataimban, hogy ez az egy már nem is annyira érdekes. És fáradtnak is érzem magam. Nincs is kedvem már kikelni ebből az ágyból reggelig. Becsuktam a szemeim és elaludtam. Arra még felkeltem, hogy a matrac belapul mellettem, mint ahogy a takaró is megmozdul. Azt is érzékeltem, hogy erős karok fonódnak derekam köré és egy test simul az enyémhez. De ez annyira megnyugtatott, mint ahogy a pontosan hozzám illő alak közelsége biztonsággal és boldogsággal árasztott el, hogy pillanatok alatt vissza is aludtam. Olyan karok között nyomott el az álom, amik békésebb és jobb éjszakával kecsegtettek és meg is adtak.

Fontos!!
Láttam, hogy egyvalaki leiratkozott a blogról, mint rendszeres olvasó. Nagyon rossz volt látni, hogy az a kicsi, de mégis számomra annál többet jelentő szám eggyel csökkent. Megértem, hogy még unalmas a történet, mert nagyon semmi nem történik. De rengeteg ötletem van ezzel a történettel kapcsolatban, ami titkokat, izgalmakat és csavarokat rejtenek. De még nagyon az elején van a történet és előkészítés nélkül mégsem csaphatok bele a közepébe... Hogy őszinte legyek, nagyon rosszul esett látni a létszámcsökkenést, de próbálok nem erre koncentrálni... De viszont arra kérlek Titeket, ha olvassátok a blogot, akkor írjatok nekem pár szót. Nincs rossz kritika csak építő, amit ugyan úgy el kell fogadni és elgondolkodni a hibán. Kérlek írjatok itt vagy a facebook csoportba. Nem számít, hogy hol. Csak nagyon érdekel a véleményetek. Most kicsit elbizonytalanodtam, de ha csak egy-két ember is van, aki szívesen olvassa tovább a történetet és kíváncsi a végkifejletre, akkor tovább folytatom, hiszen nem akarok senkit sem cserben hagyni. De viszont szükségem van egy kis megerősítésre... :) Nektek csak pár perc, de nekem nagyon sokat jelentene és számítana. Köszönöm szépen! :) <3