19. fejezet

Sziasztok, ismét! :) <3 Mivel már jött komment, ezért fel is teszem a következő részt, amit még sikerült megírnom. :) Nekem személy szerint eddig ez a kedvenc részem, de lehet ez ahhoz köthető, hogy iszonyatosan szeretem azt a számot, ami köré írtam ezt a részt. :) Ami megihlette ezt a részt! :) Ez a rész kicsit el fog ütni az eddigiektől, de talán ezért is tetszik ennyire :) Tyű ezt most nagyképűen hangzott, nem annak szántam, de ha egy író kijelenthet ilyet: eddig ez a rész áll a legközelebb a szívemhez :) Jó olvasást hozzá Drágáim és Jó éjszakát!! <33


"Te vagy akiért az életemet adnám"

A késő éjszakába nyúló buli meghozta a hatását. Merthogy nekem fel is kell kelnem. De még arra sincs erőm, hogy a párnám alá nyúljak és kivegyem a telefont alóla, ami hangos zenével tudatja velem, hogy fel kell kelnem. Most utáltam afc Tomi hangját, amiért kirángatott az álomvilágomból. Ahol szerelmesen néztem és csókoltam egy fiút, akinek egyszer sem láthattam az arcát. De akkor ott nem érdekelt, mert tudtam, hogy szeretem. Érdekes álom volt, de nem mondom, hogy nem vágyom oda vissza, annak ellenére, hogy a fiú kilétét homály fedi. Barátnőm nyöszörgött és forgolódott mellettem, ezért észhez kaptam. Gyorsan – már amennyire 3 óra alvás után lehet gyorsan mozogni – a párnám alá nyúltam és kinyomtam a hangosan sipító telefonom. Fáradtan, nehéz szemhéjakkal kászálódtam ki a kényelmes, hívogató pihe-puha ágyból, figyelve arra, hogy Lola ne keljen fel rám. Megdörzsöltem a szememet, hogy 3 milliméternyi csíknál többet láthassak a világból. Szemhéjaim engedtek makacsságomnak, így teljesen kinyíltak. Komótosan lépdeltem a szekrényem elé, hogy kivegyek egy rövidnadrágot és egy fölsőt. Meg sem néztem, hogy melyiket. Nem akartam ezzel bíbelődni. Egy fehér melltartót is magamhoz vettem, majd halkan csuktam be magam után a szobám ajtaját és a folyosóhoz tartozó fürdőbe mentem felöltözni és kicsit felébreszteni magam. Hiszen a két szabadnapom lejárt és ma már újra kezdődik a kő kemény munka, Zaynnel társulva. Remek. Hideg vízzel megmostam az arcom, hogy ténylegesen magamhoz térjek. Amikor ez megvolt, szembesültem a tükörképemmel. Csúnya sötét bőrönd méretű táskák voltak a szemem alatt és az arcom is fáradt volt és nyúzott. Igen… Tényleg többet kellett volna aludnom 3 óránál. Mindegy. De megérte, mert iszonyatosan jó volt Lolával. Pont mint régen is. Gyorsan megmostam a fogam, magamra kaptam a ruháimat – egy Minnie és Mickey-t ábrazoló pólót sikerült megfognom a többi pólóm közül – és a hajamat is megfésültem. Annyira össze volt gubancolódva, hogy konkrétan majdhogynem leizzadtam abban a pár percben. És szegényedtem egy tenyérnyi hajjal. Amikor sikerült megbirkóznom több gubanccal is, felkötöttem egy laza copfba és kiléptem a fürdőből. A konyhába érve meglepő módon senkit nem találtam ott. Mármint ami meglepő, hogy Martha nem ténykedik. Biztos a boltba ment, vagy valami. Nessa meg még alszik, vagy dolgozik. Inkább a 2. valószínűbb. Így hát készítettem magamnak egy nutellás szendvicset, amit legalább 3 adagnyi kávéval csúsztattam le a torkomon. Amikor a mosogatással is elkészültem, írtam egy cetlit Lolának és Marthának, hogy elmentem dolgozni, majd kiszámíthatatlan időben érkezem. Felvettem cipőmet, magamra kaptam a bőrkabátom, zsebre tettem a telefonom és kiléptem az ajtón, magam után bezárva azt. A stúdió felé vettem nyugodt,de azért lassúnak nem mondható lépteimet. Amikor odaértem, nem ért váratlanul, hogy mindenki ott volt, kivéve a mi kis sztárocskánkat.
- De itt kell lennie. Én már láttam bent ma - mondta Melanie, amikor Frank már kezdett átmenni idegbetegbe, merthogy Zayn még most sincs sehol, pedig a forgatásnak már rég mennie kéne. Ami nem más lesz, mint a konyhás jelenet... Khm... Igen. Az elég... szenvedélyes. Szóval remek lesz eljátszani Zayn-nel. Repesek az örömtől... Ezt igazán kihagyhatnák a filmből, még akkor is, ha a könyvben imádom ezt a jelenetet.
- Selena! Keresd meg! Addig a többiek készüljenek! - Kiabálta el magát Frank. Mondani akartam, hogy miért pont én, de inkább befogtam a számat. Frank így is teljesen ki van idegileg. Talán még a filmből is kirúgna, ha most ellenszegülnék neki. Így inkább csöndben, magamban szentcségelve indultam a keresésére annak a fajankónak. Természetesen az épület nem kicsi és amilyen szerencsém van, tele van szobával vagy irodával. Franc tudja, de a sok helyiség a lényeg. Legalább már a 3. folyosón mentem végig minden egyes szobába benyitva, amiket természetesen üresen találtam. Már kezdett az agyamban felmenni az a bizonyos pumpa. Konkrétan már ott voltam, hogy elüvöltöm magam a kihalt folyosón, annak a hülyének a nevét kiáltva. De nem tettem. Idegesen verve a lábamat a földhöz mentem fel az utolsó emeletre. Na ha itt nem lesz, akkor elnyelte a föld. Hogy én azt mennyire sajnálnám. A harmadik ajtónál tartottam, amikor megütötte a fülem egy halk, lágy dallam. A kellemes hívogató zongorahang felé lépkedtem, halkan, nehogy megzavarjam ezt a gyönyörű dallamot az elefánt lépteimmel. Megálltam egy résre nyitott ajtó előtt, ahonnan ered ez a varázslatos dallam. Amennyire csak tudtam, halkan nyitottam ki az ajtót, annyira, hogy belássak a helységbe. A látványtól a lélegzetem elakadt valahol félúton, a szívem meg már a messzeségbe ütötte magát a nagy iramtól. Zayn volt az. Zayn, egy zongoránál ülve, miközben lágy hangokban szólaltatta meg azt. Aztán. Aztán olyan történt, ami még ennél jobban is lesokkolt. Zayn kinyitotta ajkait, és énekelni kezdett. Ahogy gyönyörű hangján elkezdte a számomra jól ismert dallamot elrepített egy teljesen más, gyönyörű világba.
(Hallhasd közben és add át magad a pillanatnak...)

Sitting here wasted and wounded at this old piano (itt ülök feldúlva és megsebezve ennél az öreg zongoránál)
Trying hard to capture (próbálom megragadni)
the moment this morning I don't know (a reggel pillanatát amit nem tudok)
'Cause a bottle of vodka (mert egy üveg vodka)
is still lodged in my head and some blond gave me nightmares  (és valami szőke miatt rémálmaim vannak)
I think that she's still in my bed (szerintem még mindig az ágyamban van)
As I dream about movies (miközben filmekről álmodok)
they won't make of me when I'm dead (Amiket halálom után nem készítenek el rólam)

With an ironclad fist I wake up and french kiss the morning (vasököllel és csókkal ébredek)
While some marching band keeps its own beat in my head (miközben valami együttes dalát dúdolom a fejemben)
While we're talking (miközben beszélünk)
About all of the things that I long to believe (azokról a dolgokról, amiket szeretnék elhinni)
About love and the truth and (szerelemről és igazságról)
what you mean to me (hogy mennyit jelentesz nekem)
And the truth is baby you're all that I need (az igazság kicsim, hogy Rád van szükségem)
Aztán itt jött az a rész, hogy a varázslat elpárolgott belőlem, helyét a döbbenet vette át. Méghozzá azért, mert Zayn arcán egy könycsepp folyt végig, de ennek ellenére egy pillanatra sem hagyta abba a szöveget és hangja sem csuklott meg. Mintha, nem is lenne ott az a magányos könnycsepp, mintha csak én képzelném oda.

I want to lay you on a bed of roses (rózsaágyba akarlak fektetni)
For tonite I sleep on a bed on nails (ma éjjel én pedig szöges ágyban alszom)
I want to be just as close as the Holy Ghost is (olyan közel akarok enni hozzád, mint a Szent Lélek)
And lay you down on bed of roses (és egy rózsaágyba akarlak fektetni)
A szívem szörnyű vágtába kezdett, még az eddiginél is jobban, és csak hallgattam, miközben töretlenül néztem őt. Egészen addig, amíg a szívem nem akart megszakadni látványára. Arcán több könny folyt végig, le a zongorára és hangja is elcsuklott. De mégis folytatta.

The hotel bar hangover whiskey's gone dry (a bárban már elfogyott a wiskey)
The barkeeper's wig's crooked (a bárpultos dühöng)
And she's giving me the eye (és a szemembe nézett)
I might have said yeah  (lehet egy bocsit kellett volna mondanom)
But I laughed so hard I think I died (de majdnem belehaltam a nevetésbe)

When you close your eyes (amikor becsukod a szemeid)
És én hallgattam rá. Becsuktam a szemeim és hallgattam tovább.
Know I'll be thinking about you (tudod, hogy Rád fogok gondolni)
While my mistress she calls me (miközben hív a szeretőm)
To stand in her spotlight again (hogy ismét a középpontba kerüljön)
Tonite I won't be alone (ma este nem leszek egyedül)
But you know that don't (de tudod hogy ez)
Mean I'm not lonely (nem azt jelenti, hogy nem vagyok magányos)
I've got nothing to prove (nem kell bizonyítanom)
For it's you that I'd die to defend (hogy te vagy akiért az életemet adnám)
Itt kinyitottam a szemem és elvarázsolva néztem könnyáztatta gyönyörű arcát. Amikor az utolsó kitartott hang is elhalt, lehajtotta a fejét, és csak nézett maga elé. Nem törölte le a fájdalma jelét. Még sosem láttam ilyen megtörtnek és elveszettnek. Még akkor, azon a bizonyos együtt töltött esténken és éjszakánkon sem. Tagadhatatlan, hogy elindított bennem valamit, ami nem sajnálat volt. Együtt éreztem vele, noha nem tudtam kinek énekelte ezt a gyönyörű dalt, de a lány biztos fontos lehet neki. Nem tudtam mit tegyek. Legszívesebben odamennék és a karjaimba zárnám, hogy megszüntessem a fájdalmát. Hogy elfelejtessem vele azt, ami ennyire nagy szenvedést okoz neki. De nem tettem. Helyette hangtalanul hagytam el a szobát. Arrébb vonszoltam magam pár méterrel, hogy ne hallhassa hangos zihálásomat. A félelmemet. Mert megijedtem. Megrémiszt az az érzés, amit elindított bennem. Hogy egy olyan világba csöppentett bele, amibe még soha senkinek nem sikerült elvinnie. Ő pedig hangjával kísért engem. Fogta a kezem abban a gondtalan világban. És amikor befejezte a dalt, ez a burok megszűnt körülöttünk, de az érzések bennem továbbra is megmaradtak. És még mindig tombolnak. Töretlenül. Megállíthatatlanul. Szenvedéllyel. Az arcomhoz értem, hogy enyhe hideg hőmérsékletű kezemmel megpróbáljam lehűteni az arcom és ezzel magamat is nyugodtságra kényszeríteni. Ám rá kellett döbbennem, hogy arcom vizes. Méghozzá az észrevétlenül és csöndben elejtett könnyeim miatt. Annyira megdöbbentem, hogy lélegezni is elfelejtettem. De egy hangocska a fejembe kényszerített arra, hogy vegyek levegőt, hogy azért mégse kéne megfulladnom. Gyorsan pólóm segítségével letöröltem az oda nem illő könnyeket arcomról, hogy semmi jelük ne legyen. És hogy később el tudjam magammal hitetni, hogy csak odaképzeltem, mint ahogy ezt az egész jelenetet is.