21. fejezet

Sziasztok! <3 :) 
Sajnálom, hogy csak most és ilyen rövid. De az elmúlt napokban nem voltam a toppon, főleg így hétvégén... De majd összeszedem magam és hosszabb, jobb részeket hozok. :) Ez a rész nekem nem tetszik és nem csak a rövidsége miatt... Gondolkozom is, hogy feltegyem-e. De viszont ki tudja mikor tudnám átírni és hozzám méltóan hosszabb részt hozni. És megint nem akarlak megváratni Titeket. :) A hozzászólásokat láttam, és az, hogy nem válaszoltam rá nem azt jelenti, hogy semmit nem jelentenek. Mert nekem sokat jelentenek a szavaitok. <3 Nagyon köszönöm Nektek, hogy a sok hülyeségem ellenére velem maradtok/maradtatok. :) És nagyon örülök annak, hogy bővült az olvasók száma! <33
Az elképzelésem megvan a következő résszel kapcsolatban, a fejemben már össze is állt, de egyszerűen képtelen lennék most jól írni és ez látszik ezen a részen is. De tényleg összeszedem magam és jobbal fogok előrukkolni Nektek. :) Nagyon szeretlek Titeket és jó olvasást <3 :)

Nem számít

Igen. Lehet itt lenne az ideje, de nem annak, hogy én világosítsam fel. De mit érek el vele? Azzal, hogy még ennél is jobban felbolygatom a múltat? Hogy újra felszakítom a sok munkával és szenvedéssel megvarrt sebeimet? Mit tudna tenni? Benyög egy sajnálomot, ami nem is biztos, hogy őszinte? Ha annyira érdekelné, akkor rájönne, akkor tudná. De nem érdekli, nem volt számára annyira "nagy dolog", hogy emlékezzen rá. Akkor én miért erőltetném? Ez van, ezt kell elfogadni. A szar is táplálék, amit előtte jóízűen ettünk meg. El kell fogadnom, hogy sosem fogok látni egy őszinte megbánást a szemében, ami azért segítene. Számítana és nem is keveset. De ezt nem fogom megkapni tőle.
- Nem számít Zayn! - Ráztam meg a fejem.
- De. Igen is számít! - Ellenkezett hevesen.
- Ha tényleg számítana, akkor tudnád - súgtam, majd kihasználva, hogy nem szorítotja a kezem, kirántottam végtagom az övé közül és elsétáltam. De az ajtóban visszafordultam.
- Tényleg szeretnék jól dolgozni. És ha én félretudom tenni az érzéseimet, akkor te is - néztem szemébe, majd végleg elhagytam a termet és lehajtott fejjel mentem vissza a forgatás helyszínére, a "konyhába".
- Zayn? - Kérdezte Frank, már kicsit nyugodtabban.
- Jön - mondtam, majd további szó nélkül a helyemre álltam. Próbáltam elfojtani magamban a fájdalmat. Arra ráérek később is. Most munka van. Pár perccel később megjelent Zayn is, akinek most nem volt meg a megszokott nemtörődöm testtartása és arckifejezése sem. Szemeivel arcomat fürkészte, miközben mereven állt. Én tartottam vele a szemkontaktust. Aztán Frank elkiáltotta magát, hogy "Álljatok a helyetekre!". Én már ott álltam, de Zayn elém baktatott. Túl közel. Közelebb, mint szerettem volna. Aztán elkezdődött a forgatás. Meglepő módon harmadjára sikerült tökéletesre megcsinálnunk a jelenetet, ami Franket is meglepte, de nem dicsért meg minket. Miért is tenné? Ez a munkánk. A feladatunk.
Aztán jött a feketeleves. Elérkeztünk ahhoz a jelenethez, amikor is Folt, Nora mögé áll, hogy megmutassa az aprítási technikát a lánynak. Zayn is így tett. A nyakamon és a fülemen éreztem forró leheletét, ahogy mondta a betanult szöveget. Aztán szerencsére nekem el kellet löknöm magamtól.
Megállás nélkül vettük fel a jelenetet, teljesen beleélve magunkat a két főhős szerepébe. Aztán jött a necces rész... Ugyanis pulcsimnál fogva húzott egyre közelebb magához, egészen addig, amíg meg nem éreztem teste melegét az enyémen. Aztán jött az a rész, hogy megfogta derekamat és feltett a pultra, abba a pozícióban, ahogy kellett. Szétnyitott lábaim között állt, míg tenyerei a két oldalam mellett pihent, és az arca nagyon közel volt az enyémhez. Túlságosan is. Aztán hallottunk egy nem odaillő reccsenést. Éppen kérdeztem volna, hogy mi volt ez, kiesve ezzel a szerepemből, csakhogy nem volt rá lehetőségem. Merthogy a pult úgy döntött, hogy beszakad alattunk, főként alattam. Felsikítottam ijedségemben, láttam, ahogy Zayn keze felém kap, de későn. A pult és a hozzá tartozó falra felszerelt szekrények, mind zuhanásnak indultak. És természetesen én a szekrények alatt ülök az egykor még pultként szolgáló törmelékeken és a lábam pedig alatta.. Nem bírtam semmit tenni, a lábam iszonyatosan fájt, és a reakció időm sem volt a megfelelő gyorsaságú, hogy kiugorjak a pult törmeléke alól. Így tehetetlenül ültem és vártam a fájó csattanást, ami pillanatokon belül megtörténik.