18. fejezet

Istenem. Körülbelül a sírás kerülgetett, amikor megnéztem az utolsó hozott rész dátumát... Nem tudjátok elhinni, hogy mennyire sajnálom ezt az egészet. Hogy cserben hagylak Titeket és hosszú ideig váratlak benneteket egy fránya résszel... A szünetben most tudtam írni, mert megkaptam tesóm laptopját arra az időre, amíg ő dolgozott. :)) A gépem nagyon kilátástalan, mert úgy volt, hogy anyu kedden elviszi a szerelőhöz. Elhihetitek mennyire vártam már. De a 18 éves autónk (Szuzi) megöregedett és annyira elromlott az alja (nem értek hozzá) hogy ki kéne cserélni Szuzi egész alját, ami több százezer forint. Ezért anyu új autóban gondolkodik (nekünk új, amúgy használtat veszünk majd) úgyhogy most az a legeslegelső a listán. Így nem hogy gépem, de egyenlőre se kontaktlencsém, se biciklim nem lesz. De megértem, ezért nem panaszkodok. :) Ami jó hír, hogy a számomra utálatos városi könyvtárba beiratkoztam, hogy délutánonként tudjak ott gépelni. :) Remélem azokon a gépeken is lesz blogger, mert még nem próbáltam. De legalább tesóm gépe meg lett csináltatva, ami most ad egy kevéske lehetőséget! :) A jegyeim jók (aránylag) szóval anyu megengedte, hogy a délutánjaimat a könyvtárban töltsem. :) Úgyhogy mindent megteszek a szar helyzet ellenére, hogy ne keljen annyit várnotok egy részre. :) Ha gondoljátok és szeretnétek, ma felteszek még egy részt, csak azért hogy megpróbáljalak kárpótolni Titeket :)
Nagyon nagyon köszönöm a kitartó kommenteket, iszonyat sokat jelenteken! <3 <3 Nagyon szeretlek Titeket és remélem jól vagytok! ;) <3

Big,big Love: Kata

Mintha tényleg szerelmesek lennénk... 

Talán percek teltek el a válaszom nélkül, ami szemmel láthatólag egyre kétségbeesettebbé tette az előttem álló fiút. Nem szándékosan hallgattam. Csak gondolkodtam. Szeretnék a barátnője lenni? Szükségem van egy kapcsolatra? Lesz időm egy kapcsolatra a mostani pörgős életemben? És mi lesz Zaynnel? Mi lesz azzal, hogy mi most elvileg együtt vagyunk? És ami a legfontosabb. Na jó. Két legfontosabb. Szerelmes tudnék lenni Dylanbe? És a másik. Mi a francért jutott eszembe Zayn? Felhúztam egy kicsit magam, így többet nem gondolkozva vágtam rá a válaszom, amire Dylan elmosolyodott és közelebb vonva magához csókolt meg. Boldogan csókoltam vissza, miközben karjaim a nyaka köré fűztem. Aztán az eszem utolért és hirtelen elléptem tőle, amit nagyon nem tudott mire vélni.
- Meggondoltad magad? - Kérdezte még mindig kissé megszeppenten, de csalódottságot is felfedeztem arca vonásaiban.
- Nem - mosolyodtam el nyugtatásképpen. - Csak sajnos az utcán ezt nem tehetem meg veled - hajtom le szomorúan a fejem. Ő eltünteti köztünk az általam létrehozott távolságot és kezét a derekamra teszi.
- Miért? - Néz szemembe.
- Mert én papíron Zayn-nel vagyok együtt. És nem kaphatnak le minket együtt az újságírók, mert akkor lebukunk és a világ kurvájának titulálnak, aki játszik két pasi szívével is, és ezzel a karrieremet is kockáztatom - amit pedig soha nem tennék meg, mert most számomra az a legfontosabb. Tettem hozzá magamban, de nem mondtam ki, mert nem akartam megbántani Dylant. Kicsit félve néztem a reakcióját, hiszen nem lepődnék meg rajta, ha most a fejemhez vág valamit és hátat fordítva elrohan. De nem tette, helyette egy puszit nyomott az arcomra, majd mosolyogva nézett szemeimbe.
- Akkor lesz egy közös titkunk - kacsintott. Megkönnyebbülve mosolyogtam vissza rá. Ezzel le is zártuk ezt a témát, mert a közeljövőben sem jött ez szóba köztünk. Hazakísért, de kérésem ellenére nem jött be, aminek az okát el is mondta, ami nem más, mint az én szeleburdi barátnőm. Na ne essék félreértés. Nem rémisztette meg annyira Dylant a viselkedésével, csak Dylan kettesben akar hagyni vele, hogy tartsunk a régi szép idők emlékére egy csajos estét. Iszonyatosan aranyos tőle. De azért a ház bejáratán behúztam, hogy egy rövidebb búcsú és köszönet csókot adjak puha ajkaira, majd engedtem, hogy elinduljon hazafelé. Természetesen abban a pillanatban, hogy becsuktam a bejárati ajtót, barátnőm visítozva ugrott rám -igen ugrott, azóta is fáj kicsit a fenekem a padlóval való találkozás miatt-, és ecsetelni kezdte, hogy mennyire aranyosak vagyunk Dylannel, és hogy élőben sokkal de sokkal szexibb, mint a számítógépen keresztül. Erre csak nevetve helyeseltem és mindent elmeséltem neki, attól a perctől fogva, hogy ideértem LA-be.
- Ez mind szép és jó. De Zayn Malik?? Miért pont ő? - Kérdezte felháborodottan. Igen ő is ismeri a történetet. Nagyjából...
- Igen. Sajnos. Ami még hab az amúgy is keserű tortán, hogy el kell játszanunk a világ előtt, hogy együtt vagyunk.
- Igen, ezt láttam az újságokban. De csak egy puszi volt az arcra. Semmi csók. Csak egy ártatlan puszinak látszik - tűnődött hangosan.
Csak egy puszi? Ennyi maradt meg a többi fájdalmas megjátszott andalgásunkból?? Remek. Már megérte...
- Megvan neked az újság? - Kérdeztem rá, mert meg szeretném nézni, hogy miket írnak a cikkben.
- Persze - pattant fel az ágyról és a bőröndjébe turkálva elővett egy újságot és visszaülve mellém, a kezembe nyomta azt. A címlapon az a kép díszelgett, amin Zayn egy puszit nyom az arcomra. A kezünk nem látszik, de emlékszem, hogy akkor tenyere derekamon pihent. De ami még meglepőbb. Az ő arcán egy apró mosoly látható, az én szemem pedig félig le van csukva. Ki tudja hány percig néztem a képet abban reménykedve, hogy észreveszek photosopra mutató hibát vagy jelet, és kiderül, hogy ez az egész meghitt és szerelmes pillanat, ami látszik a képen köztünk, csak megszerkesztett. De de akármennyire szuggerálhatom nem változik, így tudomásul kell vennem, hogy ha 5 óráig és ülök felette, akkor is ugyan azt fogja mutatni, mint most. Egy boldog, szerelmes párt. Mérgesen csaptam fel az újság első oldalát, hogy ne is lássam többet ezt a képet. A cikkhez lapoztam - úgy nézhettem ki közben, mint egy félőrült -, ahol rólunk írnak. Rólunk?! Miért kényszerültem bele ebbe? Én nem akarok olyat, hogy mi! Én olyat akarok, hogy Zayn Malik és Selena Underwood, a színészpartnerek. De semmi több! Most mégis kék háttéren, sárga nagy betűkkel virít az a cím, hogy :A friss sztárszerelem! Selena és Zayn egy párt alkotnak! A cím alatt egy másik kép kettőnkről. Az a kép, amin NEVETVE öleli Zayn a derekam, míg én mosolygok, mint a tejbe tök. Jó színészek vagyunk. A képek tényleg olyanok, mintha tényleg szerelmesek lennénk. De NEM vagyunk! Elkezdtem olvasni a cikket.
A Hydra Stúdió új filmmel kápráztat majd el minket. Becca Fitzpatrick, Csitt Csitt című sikerkönyvét filmesítik meg. A könyv még most is nagy sikernek örvend, ezért reménykedjünk abban, hogy a filmben sem fogunk csalódni. Bár a Hydra Stúdió eddig nem nagyon okozott csalódást ezen a téren....
Átugrottam a filmmel kapcsolatos információkat, majd elkezdtem azt a bekezdést, ami már rólunk szól.
Selena Underwood (18), a Hydra új üdvöskéje kapta a filmben a főhősnő szerepét. A színészpartnere pedig nem más, mint maga a híres Zayn Malik (19). Ám ők ketten, nem csak a vásznon fognak szerelmes párt alkotni. Merthogy az ifjú színészek egymásba szerettek és a való életben már most, együtt vannak. Tegnap rajta kaptuk őket, ahogy romantikáznak Hollywood utcáin. Selena csodaszép és Zayn mellett még gyönyörűbb, hiszen sugárzik a boldogságtól és szerelemtől. Ez Zaynről is elmondható, hiszen minden mozdulatán látszik, hogy szereti a mellette álló lányt. És reméljük ez így is marad, hiszen Zayn Malik híres az egyéjszakás kalandjairól. Reméljük Selena megjelenése jobb életfelfogásra készteti szeretett sztárunkat. 
És még egy csomó idegesítő hülyeség fogadott a többi sorban. Annyira felidegesítettek a szavak, amiket láttam, hogy a falhoz dobtam az újságot, ami nagy hanggal engedett dühömnek. Lapjai összegyűrődtek a földre érkezése közben, de nem érdekelt. Az sem, hogy az nem az én újságom. Azt akartam, hogy a gyűrődés miatt lefollyanak a hazug szavak a lapról és ezzel meg nem íródottá tegyék azt. De tudtam, hogy ez lehetetlen. Ezért is dühített annyira. Én nem Zaynnel vagyok! Nekem Dylan a barátom. Nem akarom, hogy több ilyen képpel találkozzak rólunk. Utálom őt! Utálom ezt az egész helyzetet. Éreztem, hogy szükségem van egy kis higgadtságra. Talán azért, mert Lola kissé rémült tekintete szembesített azzal, hogy mennyire félelmetesen viselkedhettem az elmúlt percekben. Ezért becsörtettem a fürdőbe magamra csukva a faajtót, ami megnyikordult az erős becsapás miatt. Nem tehettem róla. Tudtam, hogy eltúlzom ezt az egészet. De megrémítettek a képek. Hogy mennyire valódinak tűnt az összes. Mintha tényleg szerelmes lennék Zaynbe. Én! Szerelmes Zayn Malikba!! Abba a Zayn Malikba! Hülyeség az egész. Csak túl jó színész vagyok. Próbáltam magam nyugtatni ezekkel a nagyképű szavakkal, miközben folyattam testemre a langyos vizet. Ahogy a vízsugár kényeztette görcsös testem, éreztem, hogy fokozatosan ellazulok a lágy simításra. A munkámról van szó. Az álmomról. Megkapom a lehetőséget. Egy vagyok a sok ezerből, aki megélheti az álmát és én mégis itt nyavalygok. Ahelyett, hogy két kezemet összetenném a mostani helyzetemért. Hiszen enyém álmaim állása. És itt van Dylan. Akit annyiszor néztem ámuldozva a képernyő előtt és csapkodtam, amikor valakit megcsókolt a filmben vagy a sorozatban. És ő most az én barátom. Itt vagyok Hollywoodban, nem is akármilyen lehetőséggel a kezemben. Most már itt van Lola is mellettem. És itt van Nessa és Victor is. Ennél jobbat még kívánni sem kívánhatnék, de én mégis idegbeteg módjára csapkodok falhoz egy ártatlan újságot. Egy hálátlan, öntelt dög vagyok. És ami a legrosszabb. Elrontottam a régóta hiányolt közös csajos esténket a legjobb barátnőmmel. Aki megijedt a hülye viselkedésemtől. Aki eljött ide, annak ellenére, hogy iszonyatosan fél a repülőktől. De ő mégis felszállt egyedül, csak miattam. Hogy hosszú idő után újra láthasson, és mivel fogadom?? Hogy lelépek nemsokkal az után, hogy megérkezik. Amikor meg visszajövök, csapkodok, mint egy nemnormális. Éreztem, hogy a lelkiismeret könnyei mardossák a szemem, de nem engedtem utat nekik. Helyette elzártam a vizet és kiugrottam a kabinból. Szemvillanás alatt megtöröltem ázott testemet, majd rájöttem, hogy semmilyen pizsamához hasonló anyagot nem hoztam be magammal, így magam köré csavartam a törölközőm és kirontottam az ajtón. Lola továbbra is az ágyon ült, és az általam gyűrött újság oldalait próbálta kilapítani. Odarohantam hozzá. Megfogtam a kezét és talpra állítottam a megszeppent barátnőmet, akit váratlanul ért a könnyes szemem, na meg persze a szó szerinti kirohanásom. De nem törődött vele, csak viszonozta szorító ölelésem.
- Annyira sajnálom Lola. Nem viselkedtem legjobb barátnőként. Elmentem itthonról, az újságodat összegyűrtem. Csak magammal voltam elfoglalva. Kérlek ne haragudj rám - könyörögtem szemébe nézve. Meghatottan nézett rám.
- Hogyan tudnék rád haragudni, kis buta? Ne sírj kérlek, mert mindjárt én is fogok - nevetett fel, hogy palástolja könnyeit. Én is nevettem vele. Mind a ketten könnyeztünk, de nem hagytuk abba a nevetést. Nem tudom min nevettünk. Talán a megszólalásán, amikor kijelentette, hogy vizes a hátam. Vagy a megkönnyebbült érzés miatt, hogy annyi idő után újra eltölthetünk együtt egy kis időt. Nem számított. Csak az, hogy visszakaptam a legjobb barátnőmet. És ekkor tudatosult bennem, hogy mennyire de nagyon hiányzott már. Gyorsan felöltöztem és amíg Lola is lefürdött, addig a konyhából a szobába gyűjtöttem egy kis kalóriadús hizlaló édességet. Igazából mindent elhoztam, amit találtam és tudtam, hogy növeli a fenekünket. Most már nem érdekelt, hogy mennyi kalóriát eszek meg és mennyi marad rajtam és hogy mennyire fog ez rajtam látszódni. Így hát, amikor Lola is végzett nekiláttunk egy jól megszokott csajos bulihoz. Ami nem állt másból, mint édességekből, és sok-sok néha értelmetlen, néha komoly beszélgetésekből és olykor-olykor nevetésekből. Sokszor tartottunk ilyet. Amikor neki volt valami szívfájdalma, vagy nekem, vagy csak úgy szimplán ehhez volt kedvünk. Csak próbáltuk bepótolni azt az időt, amit miattam elvesztegettünk régen.